Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége

Gyakorlati útmutató a katasztrófavédelmi törvény előírásaihoz kapcsolódó kötelezettségekről - 3

• A biogáz azonosítása

-        Amennyiben a biogázt az üzemeltető vásárolta, úgy a gyártó adatlapja alapján, melyet minden esetben meg kell kapnia az üzemeltetőnek. 

-        Amennyiben a biogáz előállítása telephelyen belül történik (pl.: szennyvíziszapból állítanak elő biogázt, amit még a telephelyen fel is használnak energiatermelésre), úgy az üzemeltetőnek az üzemazonosítás során azt figyelembe kell vennie, mint a telephelyen jelen lévő veszélyes anyagot, függetlenül attól, hogy biztonsági adatlappal nem rendelkezik.  Az üzemazonosításhoz a biogáz besorolását biztonsági adatlap hiányában is meg lehet adni annak összetétele (bevizsgálási eredmények) alapján. A besorolás a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és végrehajtási rendelete szerint történik.  A biogáz jellemzően 50-70% metántartalommal rendelkezik, amely anyag a fokozottan tűzveszélyes (F⁺, R12) osztályba tartozik, ezért a konzervatív becslést alkalmazva a biogázt is fokozottan tűzveszélyes gáznak kell tekinteni.

• Kőolajtermékek azonosítása:

A kőolajtermékeket alapvetően a R. 1. melléklet 1. táblázata alapján, vagyis nevesített anyagként kell besorolni az alábbiakat szerint:

A kőolajtermékek tulajdonságaik alapján sorolhatók be a fenti három kategória valamelyikébe:

a) Gazolinok és benzinek − forráspontjuk -20 és 250^oC közötti és C4-C12 szénláncúak;

b) petróleumok − forráspontjuk -70 és 290^oC közötti és C7-C17 szénláncúak;

c) gázolajok − forráspontjuk -150 és 500^oC közötti és C9-C25 szénláncúak.

Megjegyzendő, hogy a "kőolajtermékek" nevesített csoportján belül az egyes alcsoportok (gazolinok és benzinek, petróleumok, gázolajok) egymástól való megkülönböztetésének a R. szempontjából nincs szerepe, mivel az egyes alcsoportokhoz tartozó küszöbértékek azonosak.

A kőolajtermékeket az előbbiekben felsorolt információk alapján a 219/2011. (X.20.) Korm. r. 1. mellékletének 1. táblázata szerint kell besorolni, mivel a jogalkotó szándéka − a kőolajtermékek nevesített anyagként való meghatározásával − az, hogy könnyítést adjon, ezért ezen anyagokra magasabb határértékeket adott meg. Amennyiben az üzemeltető a kőolajtermékeket nem tudja a fenti adatok alapján besorolni, akkor alkalmazható a biztonsági adatlapok és az R-mondatok alapján a R. 1. mellékletének 2. táblázatába történő besorolás is, de ebben az esetben a határértékek alacsonyabbak lesznek. Konkrét CAS vagy UN szám alapú anyaglista nem áll rendelkezésre a besoroláshoz.

Amennyiben veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem területén nagyobb térfogatú (15-100 m³) veszélyes anyag vagy készítmény tárolására szolgáló tartály található (pl. üzemanyag-, fáradtolaj-tároló) és amennyiben nincs – a műszaki biztonsági hatóság által jóváhagyott műszaki megoldással – (például szintkapcsolóval) fizikailag lekorlátozva az, hogy az üzemeltető a rendelkezésére álló tartályt milyen maximális térfogatig töltheti, akkor az üzemazonosításnál a névleges tartálytérfogattal, vagy a tartály dokumentációjában vagy a műszaki biztonsági hatóság engedélyében rögzített maximális töltöttségi szintjével (általában 80-95%) kell számolni.

A munkagépek, járművek, cégautók üzemeltetéséhez felhasznált üzemanyag után nem kell katasztrófavédelmi hozzájárulást fizetni, de azok mennyiségét az üzemazonosításnál figyelembe kell venni!

• Egyidejűleg toxikus, tűzveszélyes vagy ökotoxikus tulajdonsággal rendelkező veszélyes anyagok beazonosítása

Fenti esetben a veszélyes anyag mennyiségével több ízben is számolni kell.

A 219/2011. (X.20.) Korm. rend. 1. melléklet Üzemazonosítás c. szakaszának 3.1 és 3.3 pontjából kiderül, hogy a kiszámítandó veszélyességi tényezőt ez esetben − mivel a vizsgált veszélyes anyagnak tűzveszélyes és környezetre veszélyes tulajdonsága is van − kétszer kell kiszámolni. Egyszer vizsgálni kell tűzveszélyességi tényezőként, ekkor a kevésbé tűzveszélyes anyagokra (2. táblázat, 6. osztály) vonatkozó 5000 tonnás alsó küszöbértékkel számolva; egyszer pedig az ökotoxicitásra ható tényezőként, ekkor a környezetre veszélyes anyagokra (2. táblázat, 9.II. osztály) vonatkozó 200 tonnás alsó küszöbértékkel számolva. Ha az így kapott veszélyességi tényezők (tűzveszélyességi és ökotoxikus) bármelyike nagyobb egynél, akkor az üzem alsó küszöbértékű üzemnek minősül. (Ha nagyobb anyagmennyiségek és/vagy több veszélyes anyag is van az üzem területén, akkor ezt követően vizsgálni kell azt is, hogy a megfelelő felső küszöbértékekkel számolva mekkora a veszélyességi tényezők értéke, mert előfordulhat, hogy így az üzem felső küszöbértékűnek minősül.)

A 219/2011. (X.20.) Korm. rend. 1. melléklet „Megjegyzések a 2. táblázathoz” 1. c) szerint „Az olyan anyagokat, amelyek egynél több veszélyességi osztályba sorolhatók egy összegzési szabály alkalmazásakor (például oxidáló és fokozottan tűzveszélyes), mindig a legalacsonyabb küszöbértékkel kell figyelembe venni.”

A R. 1. melléklet „Megjegyzések a 2. táblázathoz” 1. c) pontja a fentieknek nem mond ellent, csupán kiegészíti az 1. melléklet 3.1 pontját. Ezek értelmében ha az adott veszélyes anyag egyik (például a tűzveszélyességi /lásd: 3.1.b/) tulajdonságán belül több osztályba is besorolható (pl.: oxidáló is és fokozottan tűzveszélyes is), akkor ezen a tűzveszélyességi tulajdonságon belül a szigorúbb küszöbértéket kell figyelembe venni. A Megjegyzések 1. c) pontja nem vonatkozik az egész 2. táblázatra, csupán annak veszélyességen belüli osztályaira az alábbiak szerint:

1. mérgező tulajdonságú anyagok: az 1. táblázatban nevesített, mérgező vagy nagyon mérgező veszélyességi osztályba sorolandó anyagok, valamint a 2. táblázat 1. és 2. veszélyességi osztályába sorolt anyagok;
2. tűzveszélyes tulajdonságú anyagok: az 1. táblázatban nevesített oxidáló, robbanó, kevésbé tűzveszélyes, tűzveszélyes vagy fokozottan tűzveszélyes veszélyességi osztályba sorolandó anyagok, valamint a 2. táblázat 3., 4., 5., 6., 7.a), 7.b) és 8. veszélyességi osztályába sorolt anyagok;
3. ökotoxikus tulajdonságú anyagok: az 1. táblázatban nevesített, környezetre veszélyes [R50 (beleértve az R50/53-t) vagy R51/53] veszélyességi osztályba sorolandó anyagok, valamint a 2. táblázat 9(I) és 9(II) veszélyességi osztályába sorolt anyagok.