2019 - Mosz Kongresszus
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége
VII. Kongresszusának állásfoglalása
A Kongresszus az országos szövetség elnökségének előterjesztése alapján megvitatta és értékelte a VI. Kongresszus óta eltelt időszakban az agrárgazdaság helyzetét befolyásoló változásokat. Értékelte a VI. Kongresszus határozatában nevesített érdekképviseleti feladatok végrehajtását, valamint áttekintette az ágazat versenyképességét akadályozó tényezőket és meghatározta azokat a javaslatokat, melyekkel a kívánt fejlődést ellehetetlenítő elemek felszámolhatóak. Az előterjesztés megvitatása alapján a Kongresszus résztvevői az alábbi állásfoglalást fogadják el.
A MOSZ tagszervezeteinek képviselői szerint - az egyébként jó nemzetközi makrogazdasági környezet ellenére - az ágazat fejlődése érdemben elmaradt Magyarország agrárgazdasági potenciájától és a velünk együtt csatlakozott kelet-közép-európai agrárgazdaságok növekedésétől.
A Kongresszus egyetért azzal a kormányzati törekvéssel, hogy érdemben javítani kell a mezőgazdaság hatékonyságát, versenyképességét. Ennek érdekében meg kell szüntetni azokat a jogi, agrár- és vidékpolitikai, diszkriminatív és bürokratikus akadályokat, melyek agrárgazdaságunk és a vidék felzárkózásának legfőbb gátjai. Olyan agrárpolitikára és jogszabályi környezetre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelők hatékonyan tudjanak megfelelni a XXI. század új kihívásainak, így például az agrár 4.0-nak nevezett technológiai és digitális forradalomnak, az éghajlatváltozásnak, a növekvő környezetvédelmi és állatjóléti elvárásoknak, az élelmiszer és élelmiszerellátás biztonságnak.
A MOSZ álláspontja szerint a jelenlegi agárpolitika több intézkedése akadályozza az ágazat versenyképességének javulását. Elfogadhatatlan és kontraproduktív, hogy a gazdálkodási forma (egyéni-társas) és nem a termelés irányultsága (árutermelő - önellátó, szociális mezőgazdaság) alapján tesz különbséget az agrártermelők között.
A MOSZ azokat az árutermelő, piacorientált mezőgazdasági vállalkozásokat (főleg szövetkezeteket, társas vállalkozásokat) képviseli, amelyek továbbra is meghatározó súllyal járulnak hozzá az agrárgazdaság teljesítményéhez és a vidék népességmegtartó képességéhez. Ezek a vállalkozások - amelyek ma már részben családi gazdálkodási formát is takarnak - sok kistelepülésen továbbra is meghatározó foglalkoztatók, adófizetők, valamint érdemi szereppel bírnak a térségi integrációk fenntartásában és szervezésében. Az elmúlt öt év egyértelműen bebizonyította, hogy az agrárgazdaságnak, a vidéknek súlyos károkat okoz az elhibázott földszabályozás, az indokolatlan és át nem gondolt diszkriminatív intézkedések bevezetése, valamint az intézményrendszer nem megfelelő működése.
A Kongresszus állásfoglalásában javaslatot tesz a magyar mezőgazdaság versenyképességét korlátozó intézkedések lebontására, valamint előre tekintve megfogalmazza azokat a kezdeményezéseit, amelyek az ágazat és a vidék fenntartható növekedési, illetve fejlődési pályára állítását szolgálják.
Kerüljön átalakításra a földjogi szabályozás
A MOSZ álláspontja szerint a versenyképes mezőgazdaság alapfeltétele a stabil és kiszámítható földhasználat, amit csak a földeket ténylegesen művelők érdekeit szolgáló jogi szabályozás képes biztosítani. Az elmúlt évek egyértelműen bebizonyították, hogy a hatályos földforgalmi törvények e követelménynek nem felelnek meg. A szabályok gyökeres átalakítása nélkül a magyar agrárgazdaság egésze további leszakadásra van ítélve.
Az árutermelés nagyobb részét adó, az állatállomány döntő részét tartó jogi személyek továbbra sem jogosultak földtulajdon-szerzésre, miközben e nélkül hosszú távú, kiszámítható agrárgazdálkodás nem folytatható. Ez az egyre nagyobb számban jogi személy formában (jellemzően Kft-ként) működő családi gazdaságok lehetőségeit is korlátozza. A Kongresszus továbbra is kiáll a mellett, hogy az agrárgazdaság versenyképességének javítása érdekében lehetővé kell tenni a hosszú távon mezőgazdasági tevékenységet folytató jogi személyiségű agrárvállalkozások földtulajdon-szerzését.
A Kongresszus elfogadhatatlannak tartja, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytató szervezetek tagjai és alkalmazottai – e jogviszonyukra tekintettel – nem minősülnek földművesnek. A cég tagja (tulajdoni hányadának mértékétől függetlenül), vagy legalább három éve foglalkoztatott alkalmazottja ugyanúgy válhasson földművessé, mint pl. az őstermelő. Ne egy szűk kisebbség előjoga legyen a földtulajdon megszerzése.
A Kongresszus elvárja, hogy a föld bérbeadása esetén a föld korábbi használója kapjon mindenkit megelőző előhaszonbérleti jogot a terület további használatára. Ez tud érdemi védelmet biztosítani a befektetésre vállalkozó aktuális földhasználóknak ahhoz, hogy a hosszútávon megtérülő és egyre drágább technikai-, technológiai fejlesztések megvalósulhassanak. Beruházás esetén, a tényleges megtérüléshez igazodva, a bérleti szerződés időtartama lehessen akár 30-50 év is.
A föld használati és tulajdonjogának megszerzéséhez vezető út bürokratikus, hosszadalmas és szubjektív elemekkel terhelt. Ennek következtében sokszor azonos joghelyzetekben az egyes kormányhivatalok más és más döntéseket hoznak. Meg kell felezni a jelenlegi eljárási határidőket, illetve objektívvá, minden érintett számára egyértelművé és ellenőrizhetővé kell tenni a föld tulajdonjoga, illetve a használati jog megszerzéséhez kapcsolódó szabályokat és egységes eljárást kell megkövetelni a kormányhivataloktól.
A földtulajdon és földhasználat megszerzése kapcsán számos olyan igazolást követelnek meg, ami a hatóságok birtokában van. Az „Egyszerű állam” programban tett vállalásokkal szinkronban ezek alól mentesítsék az érintetteket, a hatóságok hivatalból szerezzék be azokat.
A mezőgazdasági termelőszervezet minden tulajdonosa és munkavállalója korlátozások nélkül adhassa bérbe a földjét a vállalkozásának.
A Kongresszus megítélése alapján mentesíteni kell a kifüggesztési kötelezettség és hatósági jóváhagyás előírása alól a tulajdonostársat, mint vevőt, valamint meg kell szüntetni az első ranghelyű bérletre jogosult bérlő esetében a közzétételi kötelezettséget.
Az ésszerű földhasználat érdekében lehetővé kell tenni, hogy meghatározott időre földhasználati jog cseréjére is sor kerülhessen.
A versenyképesség egyik gátja a birtoktestek túlzott elaprózódása. Ezt az állapotot tovább rontja az osztatlan közös tulajdonok kimérése és a földforgalmi törvény használati megosztásra vonatkozó szabályainak alkalmazása. Az elaprózás folytatása hosszabb távon kezelhetetlen földhasználati viszonyokat eredményez. Olyan szabályokat kell alkotni, melyek ezt nem csak megállítják, hanem elősegítik az értelmezhető nagyságú birtoktestek kialakulását.
A Kongresszus javasolja, hogy még a kimérés megkezdése előtt induljon ösztönző program, amely az osztatlan közös területben tulajdonnal bírók számának csökkentésére irányul. Minden tulajdonostárs számára mindenki mást megelőző elővásárlási jogot kell biztosítani, valamint lehetővé kell tenni a birtokösszevonást és tulajdonegyesítést, azaz el kell indítani a birtokrendezést.
A Kongresszus indokoltnak tartja, hogy közös tulajdon használati megosztásáról csak abban az esetben lehessen megállapodást kötni, ha valamelyik tulajdonostárs tényleges földhasználati szándékkal rendelkezik. A jövőben csak olyan osztatlan tulajdon kimérésre kerülhessen sor, amely garantálja azt a minimális birtokméretet, melynek a használata nem osztható. Önálló helyrajzi számként kert esetén a legalább 3 hektárt, szántó esetén a legalább 5 hektárt, gyep esetén a legalább10 hektárt elérő terület legyen bejegyezhető. A birtoktest védelmét mind a használati megosztásról szóló megállapodás megkötése, mind a kimérés esetében érvényesíteni kell. Kimérésre is csak akkor és csak azon tulajdonostársak esetében kerülhessen sor, akik a jövőben vállalják, hogy az így kimért birtoktestet saját maguk fogják művelni. A kimérést követő birtokbavételre, illetve a használati megosztásra csak akkor kerülhessen sor, ha a korábbi földrészlet egészére nézve rendezettek maradnak a használati viszonyok. A kimérés következtében szükségessé váló utak kialakítása miatti aranykorona érték csökkenés következményeit valamennyi tulajdonostárs arányosan viselje.
A Kongresszus kéri annak megerősítését és egyértelművé tételét, hogy a kimérés a meglévő földbérleti szerződéseket nem érinti és hogy a változásokat – a bérleti szerződések változatlanul hagyása mellett – a hatóság hivatalból köteles átvezetni. Egyértelművé kell tenni azt is, hogy a föld tulajdonjogában bekövetkező változások a fennálló használati jogokat egyáltalán nem érinthetik.
Rendezni kell a vetőmagtermelők és különösen az állattartó telepek üzemeltetőinek helyzetét. Az állattartás további visszaesése csak akkor kerülhető el, ha az őket hátrányba hozó és egyébként végrehajthatatlan - 2019. januári - törvénymódosítás felülvizsgálatra kerül.
Biztosítani kell a helyi gazdálkodói közösség beleszólási jogát a települést érintő földforgalmi ügyekbe, ennek érdekében – a 2013. évi földforgalmi törvény eredeti ígéretének megfelelően - létre kell hozni a tényleges helyi földbizottságokat és meg kell teremteni a működésük feltételeit.
Össze kell hangolni a földügyi nyilvántartásokkal kapcsolatos adatbázisokat, meg kell szüntetni a funkcióját vesztett, de a földhasználókra jelentős többlet bürokráciát és költségeket rovó földhasználati nyilvántartási rendszert.
Biztosítani kell a földbérlőknek, hogy az általuk használt földet érintő közigazgatási eljárásokban ügyfélként vehessenek részt.
Ösztönözni kell a szövetkezést, erősíteni az összefogásokat
A szövetkezés intézménye - a támogatásukra irányuló kormányzati akarat folyamatos hangoztatása ellenére - Magyarországon az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult, holott a szövetkezetek, köztük az agrárszövetkezetek, fontos szerepet töltenek be a vidék népességmegtartásában, alapjai a termelői együttműködéseknek és így motorjai lehetnének a falvak felzárkózásának.
A Kongresszus értékelése szerint a szövetkezés fellendítéséhez a szövetkezeti működéshez kapcsolódó pozitív megkülönböztetésre van szükség, így például a szövetkezeti foglalkoztatáshoz kapcsolódóan adókedvezményt kell bevezetni és számukra földhasználati előnyöket kell biztosítani.
A szövetkezetek stabil működéséhez elengedhetetlen, hogy a szövetkezeti vagyon oszthatatlan legyen. A tagsági jogviszony megszűnéséhez kapcsolódó vagyonnal való elszámolási kötelezettség olyan bizonytalansági tényező a szövetkezetek gazdálkodása során, ami egyre nagyobb gátja a működésüknek.
Hátráltatja szövetkezetek működését és megerősödését a közösségi alapra vonatkozó szabályozás is. Az alapból juttatást csak szövetkezeti tagnak, illetve hozzátartozójának lehet adni, ami feszültséget okoz a dolgozók és a nyugdíjas tagok között. A Kongresszus indokoltnak tartja, hogy a szövetkezet működésében és a vagyon gyarapításában résztvevők is részesülhessenek a közösségi alapból. Az alapból történő kifizetésekre rakódó adó- és járulék terheket meg kell szüntetni.
A sikeres összefogások jellemzően alulról jövő kezdeményezésként épülnek fel. A Kongresszus megítélése szerint ezt az integrációs szabályozás kidolgozásakor alapelvként kell figyelembe venni. Csak olyan rendszer kiépítésének van értelme, amely minden érintett fél számára kölcsönös előnyöket biztosít és megfelelő garanciarendszert tartalmaz. A Kongresszus elutasítja a felülről jövő – a nagy élemiszerfeldolgozókat előnyben részesítő - integrációs kezdeményezések helyzetbe hozását és nem támogatja, hogy kizárólag a mintagazdaságok számára külön előnyök kerüljenek biztosításra, mivel ez növeli a gazdálkodók széles körének a kiszolgáltatottságát.
A termelői összefogások támogatott formáját képviselik a termelői csoportok, amelyek kellő méret elérése esetén jelentősen tudják csökkenteni a tagok versenyhátrányát. A termelői csoportok számos - szabályozásból fakadó - működési problémával szembesültek az elmúlt években. A Kongresszus a termelői csoportok zavartalan működésének biztosítása érdekében elengedhetetlennek tartja, hogy az elismerési terveikben vállalt kötelezettségeik megvalósítása a támogatás kifizetéséhez igazodjon. A támogatás felhasználására rendelkezésre álló 5 éves időszak az első kifizetést követően induljon. A termelői összefogások szükségességét hangsúlyozó kormányzatról rendkívül negatív üzenetet közvetít, hogy mintegy tucatnyi, minősített elismeréssel rendelkező, a vállalt kötelezettségeit teljesítő termelői csoport nem jutott hozzá maradéktalanul a nekik megítélt és jóváhagyott támogatási összeghez. A Kongresszus támogatja ezen elemi igények nemzeti hatáskörben történő rendezését.
Hatékony és érdemi támogatásokat kell biztosítani a termelői együttműködéseknek, annak érdekében, hogy megerősödve bázisai lehessenek a mezőgazdasági termékek szövetkezeti alapon történő helyi feldolgozásának.
A Közös Agrárpolitika a versenyképességet szolgálja
A ma meglévő - a KAP 2021 utáni tényleges felépítésére és a rendelkezésre álló forrásokra is kiterjedő - bizonytalanságok ellenére egyértelműen meghatározhatóak azok az elvárások a Közös Agrárpolitikával szemben, amik a magyar mezőgazdaság versenyképességének és hatékonyságának javulását segítik elő.
A Kongresszus kiáll az erős KAP mellett, egyetért és támogatja a KAP jelenlegi forrásainak megőrzésére irányuló kormányzati célkitűzéseket. Ugyanakkor fel kell készülni a források csökkenése esetén kialakuló helyzet kezelésére is. A Közös Agrárpolitika tervezett átalakítása egy - a jelenleginél is - bonyolultabb rendszer kiépítését eredményezné, a termelők adminisztrációs terhei tovább nőnének, amit a Kongresszus a leghatározottabban ellenez.
A Kongresszus nem támogatja, hogy az I. pillérre (közvetlen támogatások) vonatkozó előírások oly módon kerüljenek átalakításra, hogy a tagállamok nemzeti döntési szabadsága tovább nőjön. Ezt az álláspontot támasztják alá az eddigi nemzeti döntések negatív tapasztalatai is. Egy ilyen lépéssel gyakorlatilag megszűnne az agrárpolitika uniós szintű közös jellege, ami hosszabb távon veszélyezteti a közös agrárpolitika fenntarthatóságát.
A Kongresszus indokoltnak tartja a termeléshez kötött támogatások jelenlegi mértékének (13+2%) megőrzését és az érintett ágazatok támogathatóságának fenntartását.
A Kongresszus a leghatározottabban elutasítja a Bizottság javaslatát a capping tervezett mértékére. A capping alkalmazása csak abban az esetben fogadható el – és akkor is csak a jelenlegi 150.000 eurós mérték felett – amennyiben a munkabér és járulékainak beszámítására uniós előíráson alapuló kötelezettség kerül meghatározásra. A munkabért és járulékait
100%-os mértékben kell figyelembe venni. A kormány – a kialakult bizonytalanság csökkentése érdekében - vállaljon előzetes kötelezettséget arra nézve, hogy ha nemzeti hatáskörbe kerül a munkabér kompenzáció alkalmazása, akkor az EU által engedélyezett legnagyobb mértékű kompenzációt alkalmaz minden termelő esetén. A foglalkoztató ágazatok és gazdaságok nem kerülhetnek ismételten versenyhátrányba, különösen nem az elmúlt időszaki munkabér emelkedések tükrében.
A Kongresszus az uniós célkitűzésekkel összeegyeztethetetlennek tartja, hogy a capping minden közvetlen támogatásra kiterjedjen. A támogatás elvonás nem érintheti sem az éghajlat- és környezetvédelmi célokat szolgáló előírások betartásáért kapott közvetlen támogatásokat, sem a termeléshez kötött támogatásokat. A kiegészítő, átcsoportosítással nyújtható jövedelemtámogatás alkalmazásával a Kongresszus csak akkor ért egyet, ha ezzel elkerülhető a capping alkalmazása.
A Kongresszus felszólítja a kormányt, hogy a termelőknek és a mezőgazdaság egészének károkat okozó, sikertelen vidékfejlesztési program végrehajtásában elkövetett hibák tanulságait vonja le, felelőseit nevezze meg. 2021 utánra egy diszkriminációmentes, gördülékeny bírálati rendszerrel felálló, a versenyképesség javítását előtérbe helyező prioritásokat megfogalmazó és ezek végrehajtásához megfelelő forrásokat biztosító Vidékfejlesztési Programot dolgozzon ki.
A Kongresszus megítélése szerint a II. pilléres források nemzeti társfinanszírozásának nagyságrendjét - tekintettel a uniós források várható csökkenésére és a jelenlegi, kirívóan alacsony szintre -, legalább a duplájára kell emelni, minimum célként kitűzve, hogy elérje az uniós átlagot.
A 2014-2020 közötti ciklus tapasztalatai alapján a vidékfejlesztési forrásokat érintően a Kongresszus elkerülhetetlennek tartja a jelenlegi pályázatos rendszer átalakítását. A bírálati időt legalább a felére kell csökkenteni, a támogatási jogcímek meghirdetését – a kezelhetőség érdekében - szakaszolni kell. A támogatási célok között kapjon elsőbbséget az állattenyésztési és a kertészeti ágazat, valamint a termelői feldolgozás. Itt a legnagyobb mértékű a lemaradásunk az EU-s versenytársainktól.
Az ágazat versenyképességének és hatékonyságának javítása érdekében a fejlesztési támogatásoknál az árutermelő mezőgazdaság támogatását kell fókuszpontba állítani. Fel kell számolni a döntő módon EU-s forrásból finanszírozott Vidékfejlesztési Program
- uniós besorolás szerint - kis és közepes vállalkozásokat sújtó diszkriminációit.
Előrelépésre - különösen az állattenyésztés vonatkozásában - csak így van esély. Külön alapot kell képezni az állategészségügyi helyzet javítását célzó beruházások támogatására.
A mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem növekvő ingadozását - részben a magasabb fokú specializáció biztosítása, részben az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése érdekében - tompítani szükséges. Erősíteni kell a kockázatkezelést, ennek részeként a
2021-2027-es programozási időszak forrásaihoz illesztett jövedelem vagy árstabilitási rendszert kell bevezetni.
A szaktanácsadási jogcímet – annak érdekében, hogy érdemben szolgálni tudja termelők felkészítését és tájékoztatását – a következő Vidékfejlesztési Program első intézkedéseként kell meghirdetni. A jogcím feltételeit úgy kell meghatározni, hogy a szaktanácsadók széles rétege részt tudjon benne venni, ne kerüljön sor szaktanácsadási monopóliumok kialakulására. El kell kerülni, hogy a források nagy része járulékok, adó és ÁFA formájában a költségvetésbe áramoljon vissza.
A támogatások lehívásának előfeltételéül szabott, foglalkoztatásra vonatkozó szinten tartási kötelezettséget felül kell vizsgálni. A gazdasági hatékonyság fokozására való törekvés mellett - különösen a jelenlegi munkaerőpiaci kereslet tükrében - nem életszerű egy olyan előírás, amely gyakorlatilag 7-8 évre konzerválja a foglalkoztatási szint minimumát és gátjává válik a további modernizációs törekvéseknek, rugalmatlanná teszi a vállalkozásokat és nem ad lehetőséget a változó piaci viszonyokhoz való alkalmazkodásra.
A jelenleg futó Vidékfejlesztési Program kapcsán soron kívül fel kell szabadítani és újra meg kell hirdetni a lekötött, de fel nem használt forrásokat, valamint gondoskodni kell róla, hogy a „kormányzati hiba” miatt az első évben ki nem fizetett szarvasmarhaágazat szerkezetátalakítását kísérő állatjóléti támogatás kerüljön kifizetésre. Visszamenőlegesen meg kell szüntetni a beruházási támogatásokat terhelő társasági adót.
A Kongresszus sajnálattal állapítja meg, hogy a VP működésében - holott hangsúlyos részét képezte az erre irányuló programnak - egyáltalán nem valósultak meg a kormányzat bürokráciacsökkentésre irányuló célkitűzései. A Kongresszus kezdeményezi, hogy a 2021 utáni VP már a kormány bürokráciacsökkentő programjában leírt egyszerűsítések figyelembe vételével kerüljön meghirdetésre.
A Kongresszus felhívja az Agrárminisztérium figyelmét, hogy a KAP új struktúráját és feltételeit érintő, nemzeti hatáskörben meghozandó döntésekkel kapcsolatos egyeztetési folyamatba, a program kidolgozásába, valamint a pályázatok kiírásába - az uniós irányelvekkel összhangban - vonja be az érdekképviseletet. Mind az átmeneti év vonatkozásában, mind az új rendszert érintően időben el kell kezdeni a termelők felkészítését, a minisztérium ehhez az érdekképviselet közreműködését is vegye igénybe.
Meg kell őrizni a nemzeti támogatásokat
A Kongresszus egyetért a kormányzattal abban, hogy az átmeneti nemzeti támogatásokat (ÁNT) 2020 után is meg kell őrizni.
A Kongresszus szükségesnek tartja az állatjóléti és átmeneti nemzeti támogatások megőrzését, ezek további bővítését. Az állatjóléti támogatások igénybevételi feltételeinek módosulása
- uniós kötelezettségből fakadóan „de minimis” elemek bevezetése - miatti támogatás kiesést kompenzálni kell.
A Kongresszus aggályát fejezi ki a „de minimis” típusú támogatások térnyerése miatt. Ez a támogatási forma nem képes érdemi segítséget nyújtani a jelentősebb állatállománnyal rendelkező termelőknek. A kieső támogatásokat notifikált jogcímekkel kell pótolni.
(Pl. antibiotikum használat csökkentésének támogatása.)
A Kongresszus a környezetvédelmi, állatjóléti, állategészségügyi intézkedések folyamatos szigorodása és egyre nagyobb területet érintő kiterjedtsége miatt szükségesnek tartja a termelők időben történő felkészítését, az előírások hazai adaptációja során a nemzeti sajátosságok és a versenyképességi tényezők figyelembe vételét.
A mezőgazdaság sajátosságait figyelembe vevő adórendszert
Az adórendszer átalakításának, a munkát terhelő adóknak a fogyasztást terhelő adókra történő átrendezésének a legálisan adózó agrárvállalkozások egyértelműen veszteseivé váltak. Az Európában a legmagasabb, 27 %-os adóval terhelt élelmiszer fogyasztói árak egyértelműen rontják az élelmiszergazdaság verseny- és jövedelemtermelő képességét. Ezt csak kismértékben, ráadásul versenytorzító módon enyhítette néhány élelmiszer kedvezményes ÁFA kulcs alá sorolása.
A Kongresszus kezdeményezi az alapvető élelmiszerek ÁFA kulcsának komplex felülvizsgálatát és az európai gyakorlattal megegyező kedvezményes ÁFA mértékek alkalmazását.
A gyorsütemű minimálbér és bérminimum emeléssel nem tart lépést a szociális hozzájárulási adó csökkentése. Ez azt jelenti, hogy miközben a vállalkozók terhei folyamatosan nőnek, a költségvetés is egyre növekvő bevételt realizál a vállalkozások terhére. A Kongresszus felhívja a jogalkotók figyelmét, hogy ez a folyamat nem tartható fent, veszélyezteti a legális vidéki foglalkoztatást. Kezdeményezzük, hogy a bérnövekedéssel arányosabb szociális hozzájárulási adó csökkentésre kerüljön sor. Az agrárfoglalkoztatók - amennyiben az uniós vagy nemzeti döntések nem teszik lehetővé a capping kapcsán a 100%-os munkabér kompenzáció alkalmazását - kapjanak további szociális hozzájárulási adókedvezményt.
A béren kívüli juttatások adókedvezményeinek megszüntetése jelentősen rontotta a béremelkedések hatását. A mezőgazdaság speciális helyzetére tekintettel - állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági előírások -, a Kongresszus kezdeményezi, hogy az állattenyésztő telepeken dolgozók munkahelyi étkeztetése minden adófizetési kötelezettség alól mentesüljön.
A helyi adók rendszerét érintő átalakításoknak a vidék, ezen belül is a kisebb települések, az itt működő adózó mezőgazdasági vállalkozások lettek a legnagyobb vesztesei. Különösen ezekben a falvakban kényszerültek az önkormányzatok a kieső bevételeiket az agrárvállalkozásokra terhelni. Elfogadhatatlan, hogy egyre szélesebb körben kerül sor helyi adók jogcímén a termőföldek megadóztatására. A Kongresszus kezdeményezi, hogy a helyi adók rendszere úgy változzon meg, ami egyértelműen kizárja a termőföld megadóztatásának lehetőségét.
Támogató foglalkoztatási szabályokat, korszerű tudást adó szakképzést
A nemzetgazdaságban egyre növekvő munkaerőhiány az agrárgazdaságot is elérte. Elsősorban a szakképzett munkaerő hiányával kell szembesülni, ami a modernizáció gátjává is válhat.
Tovább kell könnyíteni a harmadik országokból származó szakképzett munkaerő munkavállalásának adminisztratív terhein és a jelenleg átláthatatlan munkaerő közvetítői rendszert fel kell váltania egy államilag ellenőrzött, átláthatóan működő közvetítő irodának.
A munkavállalói mobilitást és a munkaerő helyben tartását egyaránt segítené egy, a foglalkoztatottak lakhatását segítő, mezőgazdaságra szabott intézkedés. (Más ágazatokban támogatás vehető igénybe munkásszálló építéshez.) A Kongresszus kezdeményezi, hogy a Vidékfejlesztési Program keretéből biztosítsanak forrásokat a legális mezőgazdasági foglalkoztatók számára a munkavállalók lakhatásához, elhelyezéséhez szükséges szálláshelyek megvásárlásához, felújításához. Ez előmozdítja a vidéken kihasználatlan lakóépületek hasznosítását is.
A szakképzési rendszer módosítása nem oldotta meg a fennálló problémákat. A képzés műszaki, technikai feltételei egyre inkább elszakadnak a gyakorlat igényeitől, ráadásul a szabályozás hiányosságai miatt ezt az űrt a duális képzés sem képes betöltetni. A Kongresszus kezdeményezi egy olyan komplex fejlesztési program kidolgozását, amely garantálja az agrárszakképzés műszaki színvonalának a tényleges igényekhez történő igazítását.
Felülvizsgálatra szorul a szakképzési hozzájárulás rendszere. A vállalkozásoknak nincs érdemi beleszólása a források felhasználásába. Olyan rendszert kell kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozások a hozzájárulást olyan szakképző intézményeknek fizethessék közvetlenül, melyekkel szerződéses viszonyban vannak.
Az új kihívások és a folyamatosan változó szabályozás megköveteli egy jól felkészült, hatékony szaktanácsadó rendszer kialakítását. Meg kell állítani a szaktanácsadás monopolizálására való törekvést, biztosítani kell, hogy az erre leginkább hivatott oktató-, kutató műhelyek, magas felkészültségű gyakorlati szakemberek részt vehessenek a támogatott agrár szaktanácsadásban.
Több védelmet a kiszolgáltatott termelőknek
Már mai is számos jogszabályi előírás próbálja korlátozni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, de ezek betartatása nem megfelelő, a hatóságok fellépése nem hatékony, képtelenek kikényszeríteni a jogszabályok megfelelő gyakorlati alkalmazását.
A Kongresszus megállapítja, hogy a termékértékesítési, adásvételi szerződések jogszerűségét jelenleg semmilyen hatóság nem ellenőrzi, így például a késedelmes fizetés esetére adott beszedési megbízásra irányuló hozzájárulás meglétét sem. A Kongresszus javasolja, hogy a NÉBIH jogkörei kerüljenek kibővítésre a szerződések vizsgálatával és a jogsértések szankcionálási lehetőségével.
A termelői károk minimalizálása (pl. feldolgozói csőd esetén) és a termelők értékesítési biztonságának növelése érdekében az egy éven belül fizetési késedelembe eső vállalkozások számára kerüljön előírásra biztosíték (bankgarancia, letét stb.) nyújtási kötelezettség az átvett áruk ellenértékének fedezeteként. A hatóságoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a beszerzési ár alatt történő értékesítés tilalmának és a fizetési határidők betartásának ellenőrzésére.
A tisztességtelen piaci gyakorlatairól szóló 2019/633 EU irányelv kötelező nemzeti adaptációja során megállapítandó minimum feltételek meghatározásakor a termelői érdekeket preferáló szabályozására van szükség.
A Kongresszus a sertéságazatban olyan egységes, objektív és ellenőrizhető, jogszabály által meghatározott sertésminősítési rendszer bevezetését javasolja, amely garantálni tudja az adatok tényszerűségét, kizárja a feldolgozók erőfölénnyel való visszaélésének lehetőségét, megteremti a feltételeit, hogy a termelők valós időben, nyomon követhető módon értesüljenek a minősítés eredményéről.
Fenntartható gazdálkodást, bővülő öntözési lehetőségeket
A Kongresszus, elismerve a környezeti fenntarthatóság fontosságát, hangsúlyozza, hogy e mellett a gazdasági és szociális fenntarthatóság szempontjait is érvényre kell juttatni egy-egy, a gazdálkodók életére hatással lévő döntés meghozatalakor. Olyan szabályozásra van szükség, amely egyaránt tekintettel van a környezeti állapot megóvására és a növekvő élelmiszerszükséglet kielégítésének igényére.
A Kongresszus visszautasítja azt az egyre terjedő megközelítést, amely elsődlegesen a mezőgazdaságot próbálja felelőssé tenni a környezeti és klíma helyzet romlásáért. Ez a megközelítés – amely figyelmen kívül hagyja pl. az ipari tevékenység, a szállítás hatásait – félrevezető és különösen az unió mezőgazdasági gyakorlatát szem előtt tartva, teljesen téves.
A Kongresszus kezdeményezi, hogy az Agrárminisztérium az agrárkutató hálózatára építve hozzon létre egy olyan nyilvános felületet, ahol az e témában megjelenő hamis hírek, félrevezető információk megcáfolásra, helyreigazításra kerülnek.
A természeti feltételek átalakulása és a szabályozási oldalról érkező intenzív hatások egyre inkább befolyásolják - sőt, meghatározzák - a gazdálkodási lehetőségeket. A környezetvédelemmel kapcsolatos társadalmi elvárások erősödése és az ebből fakadó korlátozások, szigorítások komoly alkalmazkodás elé állítják a termelőket.
Ilyen kihívást jelent a növényvédőszer hatóanyagok sorozatos kivezetése, a hatóanyagok felülvizsgálatának és engedélyezési eljárásának megváltoztatása. A Kongresszus kezdeményezi, hogy a kormány uniós szinten lépjen fel az engedélyezési eljárások felgyorsítása érdekében. A kormánynak mérlegelnie kell egy-egy hatóanyag betiltásának következményeit és elő kell segítenie, hogy hatékony helyettesítő szerek álljanak rendelkezésre.
A növényvédelmi gépek időszakos felülvizsgálatára irányuló jogszabály nincs összhangban a jelenlegi gyakorlattal és hivatali eljárással, ennek összhangját meg kell teremteni.
A műtrágya csomagolóanyagok visszagyűjtése egyre súlyosabb gondokat okoz, annak ellenére, hogy a gyártóknak, illetve a forgalmazóknak a csomagolási hulladékot jogszabályi kötelezettsége visszagyűjteni. Ez azonban nem valósul meg maradéktalanul. A Kongresszus állami fellépést sürget az előírások maximális betartásának, valamint a begyűjtött hulladék feldolgozásának elősegítése érdekében.
A vízgazdálkodási, öntözési tevékenység fejlesztése nélkül az agrárgazdaság teljesítménye hosszabb távon nem őrizhető meg. A 2019. október végén közzétett, öntözéses gazdálkodásra vonatkozó törvénytervezet előremutató javaslatokat fogalmaz meg (pl. lehetőséget biztosítana az öntözővíznek a területre való eljuttatása érdekében szolgalmi jog alapítására, a harmadlagos vízügyi létesítmények egységes kezelésébe kerülhetnek). A javaslat azonban elégtelen módon csak az öntözési közösségek bürokratikus terheit és költségeit csökkenti. A megfelelő alkalmazhatóság érdekében rendezni szükséges a felmerülő végrehajtási kérdéseket (pl. hogyan fogják bejegyezni, hogyan kerül sor a kártalanításra) is.
Világossá kell tenni, hogy a jelenleg vízjogi engedéllyel rendelkező és öntözést folytató gazdálkodók is az új szabályok mentén folytathatják tevékenységüket.
Nem tisztázott a vízitársulatok további sorsa sem. Meg kell határozni a kialakuló új struktúrában betöltött szerepüket és helyüket.
A felszín feletti vizek visszatartása érdekében meg kell építeni a tervbe vett - az árvizek kezelésében is hasznos - nagy, központi víztározókat, valamint vidékfejlesztési forrásból támogatást kell biztosítani ahhoz, hogy termelői, önkormányzati, állami összefogással minden vízforrás közeli település határában legyen lehetőség „öntöző” tavak létesítésére.
Több figyelmet a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodóknak!
A mezőgazdasági termelők jelentős része kedvezőtlen adottságú területeken folytatja a tevékenységét. Ezekben a - jellemzően hátrányos helyzetű - térségekben az alacsonyabb földminőségből fakadó hátrányok mellett a termelőket fokozottabban sújtja az elvándorlás miatti munkaerőhiány, a vagyonmegőrzés nehézsége és az infrastrukturális elmaradottság.
Az itt gazdálkodók lehetőségeinek javítása érdekében a Kongresszus kezdeményezi, hogy a földforgalmi törvény vegye figyelembe a földterületek minőségében meglévő különbségeket, így a földvásárlási és földbérleti maximumot ezen térségekben ne kizárólag a területnagyság határozza meg, hanem a föld minőségének (aranykorona értékének) is legyen rá hatása.
A Kongresszus javasolja, hogy a nem normatív és a vidékfejlesztési támogatások odaítélésénél legyen kiemelt szempont annak figyelembe vétele, hogy a gazdálkodó milyen termőképességű területet használ. Ez azért is indokolt, mert fennáll a veszélye, hogy a verseny fokozódása és a területalapú támogatások csökkenése miatt az alacsony minőségű területek kiesnek a művelésből, ami komoly környezeti problémákkal is járhat.
Egyszerűbb államot
A Kongresszus megállapítja, hogy a kormány 2011-ben meghirdetett „Egyszerű állam” programja az agrárgazdaságban nem valósult meg. A Kongresszus kezdeményezi, hogy a kormányprogramban meghatározott feladatok megvalósítása kerüljön újra napirendre.
A földügyi szabályozás a bürokrácia egy újabb ágát fejlesztette ki. E tekintetben egyáltalán nem valósult meg az a célkitűzés, hogy az államigazgatásban fellelhető adatokat ne az ügyfélnek kelljen szolgáltatnia.
A Kongresszus kezdeményezi, hogy a földügyi bürokrácia és a vidékfejlesztési támogatásoknál előírt adatközlési és igazolás beszerzési kötelezettségek komplex módon kerüljenek felülvizsgálatra, érdemben egyszerűsödjenek az eljárásrendek, valósuljon meg az az ígéret, hogy csak olyan igazolásokat követeljenek meg az ügyfelektől, amely az államigazgatáson belül nem lelhetők fel.
A Kongresszus támogatja, hogy alapjaiban kerüljön felülvizsgálatra a vízjogi engedélyek megszerzéséhez szükséges rendkívül drága és szinte áttekinthetetlenül bonyolult engedélyezési rendszer.
A Kongresszus az energetikai szakreferens alkalmazási kötelezettség azonnali eltörlését kezdeményezi. Az életidegen szabályozásokat felül kell vizsgálni. Ilyenek többek között a gázvételezési szabályok azon előírása, hogy 1 évre előre meg kell mondani, hogy a szárításhoz mikor és mennyi gázt kíván felhasználni a termelő, de e körbe tartozik a tarlóégetés időpontjának 10 nappal előre történő bejelentési kötelezettsége is. Kezdeményezi, hogy a kormány e szabályokat vizsgálja felül és igazítsa a gyakorlathoz.
Érdemi egyeztetést, hatékony érdekképviseletet
A Kongresszus elfogadta az érdekképviseleti munkáról szóló beszámolót. Megállapítja, hogy az érdekképviselet a megváltozott lehetőségekhez és feltételekhez alkalmazkodva, új utakat keresve törekedett - sikereket is elérve - a tagi érdekek megjelenítésére és védelmére. Annak ellenére, hogy a MOSZ és a területi szövetségek munkavégzésének feltételei az elmúlt időszakban romlottak, sikerült megőrizni az országos szervezettséget, a szakmai munka fundamentumait.
A Kongresszus egyetért azzal, hogy a MOSZ a jövőben is őrizze meg politikai semlegességét, ugyanakkor törekedjen szakmai alapú, az érdekérvényesítést és problémafelvetést elősegítő
együttműködések kialakítására. Tekintse kiemelt feladatának tagjai segítését, alkalmazkodásuk megkönnyítését.
A Kongresszus értékelése alapján a MOSZ-nak a tagi érdekek mentén együtt kell működnie a kormánnyal, az illetékes minisztériumokkal és hatóságokkal. A Kongresszus támogatja az Agrárminisztériummal fennálló kapcsolat javítására irányuló lépéseket, megállapítja, hogy a mindkét fél részéről tanúsított nyitott hozzáállás érdemi egyeztetésekre ad lehetőséget. Kívánatosnak tartja, hogy a javuló kapcsolatok a tagi kör életére pozitív hatást gyakorló eredményekben is testet öltsön.
A Kongresszus felhívja a MOSZ vezetésének a figyelmét, hogy tegyen lépéseket a társ érdekképviseleti szervekkel kialakítandó szorosabb, szakmai alapú együttműködések létrejöttéért.
A Kongresszus - a tagi körben végzett, reprezentatív felmérés eredménye alapján - támogatja, hogy a MOSZ tevékenységi körét a teljes versenyképes árutermelő szektorra terjessze ki, ugyanakkor felhívja rá a figyelmet, hogy a MOSZ szolgáltató, tanácsadó, információs tevékenysége továbbra is kizárólag a szervezetet fenntartó tagokra terjedjen ki.
Szükség van a MOSZ munkaadói státuszának erősítésére, ennek érdekében meg kell őrizni az érdekképviselet munkadói tagságát a szakmai bizottságokban, valamint a tagi igényeknek megfelelően fejleszteni kell a foglalkoztatáshoz kapcsolódó szolgáltatási tevékenységet.
A Kongresszus továbbra is tiltakozik az érdekegyeztetés intézményeinek leépítése ellen, kezdeményezi, hogy az előttünk álló kihívásokra tekintettel nyíljanak újra az ágazati egyeztetések fórumai. Széles körű, rendszeres egyeztetésekre van szükség az árutermelő szektor meghatározó szereplőit képviselő szervezetek részvételével.
A Kongresszus megerősíti a választmányi rendszer átalakításának szükségességét, támogatja a közvetlen tagi részvételen alapuló tagozati rendszer kiépítést. Előremutatónak tartja a szakmaterületek vezetőinek bevonását az érdekképviselet rendszerébe.
Támogatja a fórumok, tagozati, választmányi ülések regionális helyszínekre történő eseti kihelyezését. Egyetért azzal, hogy az érdekképviseleti munka irányát megalapozó, átfogó, koncepcionális elemzések szülessenek.
A Kongresszus egyetért a Generációváltó tagozat létrehozásával, támogatja a fiatal generáció bevonására irányuló törekvéseket, javasolja, hogy a tagozati, választmányi tisztújítások során ez az elv hangsúlyosan kerüljön figyelembevételre. Ez hozzájárul a MOSZ elnökségének megújulásához is.
A Kongresszus felhívja az elnökség figyelmét, hogy a kamarai választásokon való részvétellel kapcsolatos álláspontját időben, az előző kamarai választások tapasztalatait is mérlegre téve hozza meg. A Kongresszus felkéri a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarában tisztségviselőként megjelenő MOSZ tagokat, hogy lépjenek fel a társas gazdaságok érdekeiért.
A Kongresszus elismeri a tagi kapcsolatok erősítése érdekében tett lépéseket. Szervezni kell a taglétszám bővítésére irányuló tevékenységet, ebben a területei szövetségek aktív, közreműködő szerepére is szükség van.
A Kongresszus üdvözli az érdekképviselet kommunikációs csatornáinak megújítását. Indokoltnak tartja a tagi irányba történő információáramlás gyorsítását és a nyilvánosság minél szélesebb körű tájékoztatásának fenntartást.
Budapest, 2019. november 28.