A mezőgazdasági termeltetői szerződés - Mit érdemes tudni róla?
Az Országgyűlés által elfogadott 2024. évi tavaszi agrársaláta törvény módosítja a mezőgazdasági termékpiacok szervezésének egyes kérdéseiről, a termelői és a szakmaközi szervezetekről szóló 2015. évi XCVII. törvényt (továbbiakban: Termékpiaci törvény), amely többek között egy új szerződés típusról, a mezőgazdasági termeltetői szerződésről is rendelkezik. Mezőgazdasági termeltetői szerződést (továbbiakban: termeltetői szerződés), a szerződő felek 2025. január elsejétől köthetnek majd.
Termeltetési szerződés mintaszerződés alapján köthető, amelyet az adott ágazatban működő szakmaközi szervezet készít el és küld meg a miniszternek jóváhagyásra. Azokban az ágazatokban, amelyekben nem működik szakmaközi szervezet az Agrárkamara készíthet majd mintaszerződéseket. A termeltetőkről és az általuk kötött termeltetői
szerződésekről a Nemzeti Kifizető Ügynökség vezet majd nyilvántartást, a Termékpiaci törvényben meghatározottak szerint.
A törvény meghatározása szerint a mezőgazdasági termeltetői szerződés a termeltető és a termelő szerződéses kapcsolatának önkéntesen választható formája. A termeltetői szerződés nem lesz kötelező a mezőgazdasági termékek esetében, ez egy önkéntes jellegű, szabadon választható szerződéstípus lesz.
A termeltetői szerződésben a szerződő felek a tevékenységeik összehangolásának céljából, kölcsönös kötelezettséget vállalnak mezőgazdasági termékek szolgáltatására és szerződésben meghatározott szállítási kötelezettséggel érintett termékek termeléséhez, előállításához kapcsolódó szolgáltatások nyújtására.
A termeltetői szerződést a termelő vagy ezek csoportja és egy vagy több termeltető köthet egymással. A jogszabály alapján termeltető a taxatíve meghatározott, csak élelmiszer-, ital-, valamint dohánytermék gyártásával, mezőgazdasági termékek, mezőgazdasági nyersanyag, élőállat, élelmiszer, ital, valamint dohányáru nagykereskedelmével foglalkozó vállalkozás lehet.
A termeltetési szerződés egyik altípusát határozza meg a törvény, amikor a szerződő felek az állattenyésztés területén működnek együtt. Ebben a szerződéses viszonyban a termelő vállalja az állatok tenyésztését, hizlalását olyan módon, hogy az alapanyagot, a termelőeszközt, a termeltetőtől szerzi be és a termelés során termeltető által meghatározott szabályokat tart be. A termeltető pedig mezőgazdasági terméket és ehhez kapcsolódó szolgáltatást nyújt majd.
A termeltetési szerződésben a szerződő feleknek az áron (elszámoláson) kívül további mezőgazdasági termékek szolgáltatását és szállítási kötelezettséggel érintett, termeléséhez szükséges, előállításához kapcsolódó termékeket, szolgáltatásokat is meg kell határoznia. Nem tekinthető majd termeltetői szerződésnek az a szerződés, amelyben az egyik fél csak kizárólag ár megfizetésére vállal kötelezettséget. A termeltetési szerződésben foglalt áruszállításhoz és szolgáltatás nyújtásához kapcsolódóan, a szerződő felek semmilyen háttérmegállapodást nem köthetnek.
A termeltetetési szerződésnek kockázatmegosztásra vonatkozó szabályokat is tartalmazni kell. A kockázatmegosztás szabályai kiterjednek a mezőgazdasági termelő által viselt, a mezőgazdasági termelési és termékelőállítási tevékenység körébe nem tartozó szerződéses kötelezettségből eredő kockázatok arányos ellentételezésének módjára, valamint a szerződés teljesítéséhez szükséges mennyiség vagy élőállat darabszám biztosítására, minőségi hibákért való felelősség megállapítására, inputanyagok minőségének a biztosítására, elállás feltételeire stb. Erre vonatkozóan Termékpiaci törvény 6/A. §-a taxatív meghatározást tartalmaz.
Felhívjuk tagjaink figyelmét, hogy mezőgazdasági termeltetői szerződést csak nagyon alapos mérlegelést követően kössenek, tekintettel arra, hogy a kockázatmegosztás arányos ellentételezési szabályai miatt, az ilyen típusú szerződésben a termelő könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet.
Készítette: dr. Kovács Róbert