Versenyképességi törvény
A miniszterelnök több nyilatkozatában is szóvá tette, hogy baj van a magyar agrárgazdaság versenyképességével és hatékonyságával, aminek az a következménye, hogy lemaradunk versenytársainktól. Az agrárgazdaság versenyképességének a javítását és a hatékonyság növelését nevezte meg fő feladatként.
Az agrárgazdaság versenyképességével összefüggésben a kamarai vezetők által kezdeményezett 2018. évi CXXXVII. törvény öt törvényt módosított:
- 1. a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényt,
- 2. a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényt,
- 3. a vízi társulatokról szóló 2009. évi CXLIV. törvényt,
- 4. a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvényt és
- 5. a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvényt (NAK tv.).
A törvénymódosítás azt a képzetet kelti, hogy az agrárgazdaság versenyképességének elősegítését az szolgálja leginkább:
- ha szabályozott kereteket kap a védett állatok kártételei miatti térítés rendje;
- ha a vízi társulatok a tagjaikra vonatkozó fizetési kötelezettséget kizárólag közgyűlési határozattal állapíthatnak meg;
- ha ismét változik néhány vadászati jogi előírás;
- ha a tangazdaságok, tanüzemek tanulószerződést köthetnek a vadgazdálkodásért felelős miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítésekre is;
- ha a gazdák újabb adatok szolgáltatására lesznek kötelesek (például a biztosítási jogviszonyukról) és tovább bővülnek a NAK jogosítványai (gépkezelői jogosítvány, Digitális Agrárakadémia, helyi földbizottság, földügyi hatósági ellenőrzés) illetve megszűnik az agrárminiszternek a NAK főigazgatójával kapcsolatos korábbi jogköre.
A fenti felsorolás is mutatja, hogy az elfogadott módosításoknak az agrárgazdaság versenyképessége szempontjából alig van jelentősége, sőt némelyik éppen a versenyképesség további romlását eredményezi. Például: Hogyan lehet az öntözés fejlesztéséről beszélni, ha azokat a vízi társulatokat, amelyek még hajlandók lennének kikotorni a csatornákat, megfosztják még megmaradt pénzügyi forrásaiktól is?
A törvénymódosítás időzítése és az előterjesztők személyes érintettsége okán okkal feltételezhető, hogy erre a törvényre csupán a NAK tv. módosítása érdekében volt sürgős szüksége, persze nem az ágazatnak, hanem az illegitim módon megválasztott agrárkamarai vezetőknek. Egy földműves agrárkamarai tag által kezdeményezett perben ugyanis a Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy a 2017. évi agrárkamarai választásokat megyei küldöttválasztó közgyűlések megtartásával kellett volna lebonyolítani, azaz, a megyei küldöttek megválasztása nem volt törvényes.
A perben vesztésre álló agrárkamara által kezdeményezett és képviselője által benyújtott törvénymódosítás „átértelmezi” a hatályos NAK tv.-ben szereplő küldöttválasztó közgyűlés fogalmát. A módosított törvény szerint: „küldöttválasztó közgyűlés: a kamarai tagok olyan ülés tartása nélküli választói akaratnyilvánító fóruma, amelynek kizárólagos célja a megyei küldöttgyűlési küldöttek megválasztása.” A módosítás ezt az értelmezést rendeli alkalmazni a módosító törvény hatályba lépésekor folyamatban levő és a megismételt eljárásokban is. (Megjegyzendő, hogy a 2017. évi kamarai választások ennek az átértelmezésnek sem felelnek meg!) Emellett hatályon kívül helyezi az összes olyan hatályos törvényi előírást, aminek megsértésére a bírósági ítélet indokolása felhívta a figyelmet. Mindezt kiegészíti annak kimondásával, hogy a 2018. évi CXXXVII. törvény hatályba lépését megelőzően ülés tartása nélkül lefolytatott megyei küldöttválasztó közgyűlést a NAK tv. 33. § (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelőnek kell tekinteni.
A 2018. évi CXXXVII. törvény kapcsán elmondható: az agrárgazdaság versenyképessége szempontjából se nem oszt, se nem szoroz. Ellenben a törvénysértéssel hivatalba került kamarai vezetőket Magyarország Alaptörvényének megsértése árán is megvédi. Komoly teljesítmény!
Készítette: dr. Orosz Sándor