"Gazdabarát" intézkedések 15. - Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Keresetlen szavak a kúttörvényről
Többször leírtuk már, hogy a vízgazdálkodási törvény és az azt módosító úgynevezett „kúttörvény” ezer sebből vérzik. A „kúttörvény” semmit nem old meg, vidékellenes; és az Alkotmánybíróság megállapítása alapján még alkotmányellenes is.
A kúttörvényt benyújtók azt ígérték, hogy ezzel a módosítással megoldódik az öntözés problémája. A 80 m-nél nem mélyebb meglévő kutakat nem kell engedélyeztetni, illetve eddig a mélységig új kutak fúrhatók. Kár, hogy az elfogadott kúttörvény nem erről szólt.
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot; állítólag Magyarországon több százezer illegálisan fúrt kút évi 100 millió m3 víz kiemelésével terheli a felszín alatti készleteket.
Ez meg hogy lehet? Hogyan fúrhattak, áshattak az emberek illegálisan több százezer kutat egy olyan országban, ahol 1960 óta csak engedély birtokában szabad kutat fúrni, és a vízhasználókat egy katonás fegyelmű vízügyi hatóság folyamatosan ellenőrzi? Egyáltalán, hol vannak ezek a kutak, működnek-e, és milyen célokat szolgálnak?
A több százezres számban szerepelnek-e például nemzeti büszkeségünk részei - a gémeskutak? A gémeskutakat jellemzően nem 1960 után ásták. Akkortájt ehhez semmiféle engedélyre nem volt szükség.
A több százezres számban szerepelnek-e azok a kutak, amiket azért volt kénytelen ásni/fúrni valaki, valamikor, mert olyan településen lakik, ahol mindmáig nincs egészséges vezetékes víz? [A közműves ivóvízellátásba a lakások 5%-a nincs bekapcsolva.] Inni kell – ezt még az Alaptörvény is elismeri. Az ilyen kutak ügyét nem törvénymódosítással, hanem az egészséges ivóvíz elérhetőségének állami biztosításával kell feloldani azokban a kis falvakban is, ahol a közműves vízellátásba be nem kapcsolt lakások zöme található. Az se lenne baj, ha a falun jellemző 500-1000Ft-os vízdíj [pl.: Jobbágyiban 740 Ft] azonos lenne a fővárosival [218,95 Ft]. Vagy - a jövedelmi viszonyok miatt – „legfeljebb a dupláját fizetné a falusi, mint a fővárosban élő polgár.”
A több százezres számban szerepelnek-e azok a kutak, amikből a falvak lakói konyhakertjüket is locsolják annak érdekében, hogy bab, borsó, paradicsom, saláta stb. kerülhessen a család asztalára? Ha igen, akkor e kutak legalizálását és használóik amnesztiában részesítését, továbbá az indokolatlan igazgatási költségektől való mentesítését csak támogatni lehet. A városlakók mindezt vezetékes vízhálózatból és olcsóbban felszámított vízből bármikor megtehetik. Esetükben még azt a kérdést sem teszik fel, hogy valóban csak a családi ellátás érdekében locsolják-e a kertben a vegyszerektől zöldülő gyepet és töltik fel az úszómedencét.
Igen. Vannak olyan „elvetemültek” is, akik vezetékes vízellátásuk ellenére használják régi kútjaikat. De az egyáltalán nem mindegy, hogy milyen okból vagy célból teszik ezt.
A több százezres számban szerepelnek-e azok a kutak, amiket sok vezetékes vízellátásban részesülő honpolgár azért fúratott, hogy a gyepszőnyeg locsolása vagy a kerti medence feltöltése ne terhelje a pénztárcáját? Gyaníthatóan – igen! E kutakért és használóikért kár lenne aggódnunk. Azt azonban nem bűnnek, hanem egyenesen pofátlanságnak tartjuk, ha valaki ezeknek a kutaknak az ügyét összemossa a létfeltételeit megteremteni igyekvő, rászorult vagy hátrányos helyzetű településen élő emberek ügyével. Márpedig az elkaszált törvény előkészítői és elfogadói éppen ezt tették.
Megítélésünk szerint már a vízgazdálkodási törvény sem biztos, hogy megfelel az alaptörvény követelményének, tekintettel arra, hogy horribilis költségeket terhel a hátrányos helyzetű honpolgárokra, holott az ivóvízhez hozzájutni minden állampolgár számára alkotmányos jog. Egy kút költsége, ha kizárólag házi vízigényt szolgál több százezer forint, ha viszont még palántát is öntöznek, akkor akár 1 millió forint is lehet. Ezek a valódi problémák.
Az Alkotmánybíróság a „kúttörvény” kapcsán minden bizonnyal igaza van. Kár, hogy egyidejűleg nem kérték fel annak megítélésére, hogy a vízgazdálkodási törvény vajon megfelel-e az alkotmányos követelményeknek, vajon esélyegyenlőséget biztosít-e a falun élőknek, illetve a vezetékes vízzel el nem látott legkiszolgáltatottabb rétegeknek.
A kúttörvény előkészítői azt állították, hogy az öntözést kívánják támogatni javaslatukkal. Az Alkotmánybíróság által elutasított törvénynek az öntözéshez semmi köze nincs; ez a törvény erre a célra teljesen alkalmatlan, de erről majd később írunk.
képforrása: pinterest.com