A 2023. évi munkaügyi ellenőrzések tapasztalatai
A 2023. évi országos hatósági ellenőrzési terv által előírt két fontos célvizsgálat tapasztalatait kívánjuk ismertetni. Ezek a szabadsággal kapcsolatos szabályok célvizsgálata, illetve a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, halászati ágazatban, valamint a feldolgozóiparon belül az élelmiszergyártási és italgyártási alágazatok területén működő munkáltatók foglalkoztatási gyakorlatának célvizsgálata.
A szabadsággal kapcsolatos szabályok célvizsgálata
A szabadságra vonatkozó szabályok megszegése az a fajta munkajogi jogsértés, amelynek megállapítása a helyszíni ellenőrzés során a tanúk nyilatkozata nélkül sok nehézséget okoz. A szabadságra vonatkozó szabálytalanságok inkább az utólagosan csatolt dokumentumokból állapíthatók meg egyértelműen. Így viszont fennáll a veszélye annak, hogy a munkáltató utólag korrigálja a nyilvántartást, a munkavállalók egy része pedig munkahelyét féltve a helyszínen nem mondja el, ha nem kapja meg a törvényben számára biztosított szabadságát.
Emiatt a szabálytalanságok bizonyítása is nehezebb, mivel a munkáltató általában a szabályosan kiadott szabadságok listáját, a munkavállalók által aláírt nyilvántartást nyújtja be. Bizonyítani egy hamis szabadság-nyilvántartást, egy papíron „felhasznált”, de a valóságban ki nem adott szabadságot meglehetősen nehéz.
Lényegében csak dolgozói nyilatkozatokra, illetve a nyilvántartások, bérjegyzékek ellentmondásaira hagyatkozhat a hatóság. Nem jellemző, hogy a munkavállalók fennálló jogviszonynál nyilatkoznak a fenti munkáltatói gyakorlatról, az őket ért jogsérelemről.
Ez a jogsértés leginkább akkor jelentkezik, ha a munkavállaló jogviszonya megszűnik és a munkáltató nem váltja meg a ki nem adott szabadságot, majd ezután fordul a munkavállaló a foglalkoztatás-felügyeleti hatósághoz.
Elmondható, hogy mind a munkáltatók, mind a munkavállalók jellemzően tisztában voltak az évi rendes- és pótszabadságok (életkor szerinti pótszabadság, fiatal munkavállalónak járó pótszabadság stb.) mértékével, a munkáltatók többsége azokat helyesen állapította meg.
Említést érdemel azonban, hogy több esetben a munkáltatók a munkaviszony létesítését követően kiadott írásbeli tájékoztatókban a szabadság mértékével kapcsolatban csak az Mt. vonatkozó rendelkezéseit idézték be, ezért a munkavállalók nem minden esetben tudták, hogy mennyi (alap-és pót) szabadságra jogosultak.
Az Mt. lehetővé teszi, hogy a munkáltató a tájékoztatást a munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésére történő hivatkozással adja meg, azaz nem jogszerűtlen a fenti megoldás, de a munkavállalók „jogismeretét” a szabadság mértékéről, a számítási módjáról és kiadásáról egyáltalán nem segíti elő.
Általános tapasztalat, hogy a munkáltatók tudják, hogy a szabadságot esedékességének évében ki kell adni, illetve annak mértékét hogyan kell megállapítani, időarányosítani. A szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, a teljes rész felett nem ő rendelkezik, ez azonban kevésbé bír jelentőséggel a foglalkoztatók részéről.
A szabadságot a munkáltató adja ki, az ő kötelessége gondoskodni arról is, hogy az év végére a szabadság maradéktalanul kiadásra kerüljön. Ez akkor is a munkáltató kötelessége, ha a munkavállaló a naptári évben nem él azzal a jogával, hogy jelezze mikor kívánja igénybe venni az Mt. szerinti 7 munkanapot, amit a kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni a munkáltató.
A szabadsággal kapcsolatos szabályok esetén a 2023. január 1-jétől hatályos Mt. módosítással kapcsolatosan - különös tekintettel a szülői és apasági szabadságra - releváns ellenőrzésitapasztalat nem volt még a célvizsgálat során. A munkáltatók elmondták, hogy a munkavállalók egyelőre nem érdeklődnek a 44 nap szülői szabadság iránt, legfőképp azért, mert a díjazás csupán a távolléti díj 10%-a.
A jogsértések megjelenési formáját tekintve az alábbi szabálytalanságok figyelhetőek meg:
1. Szabadság kiadásának megszegésével kapcsolatos jogsértések
a) a munkáltató az esedékesség évében nem adta ki a szabadságot a munkavállalónak:
Gyakori jogsértés a szabadság nem megfelelő kiadása, ezen belül is a tárgyévben, esedékességének évében történő kiadás elmulasztása. Az esedékesség évéről - különösebb akadályozó tényező fennállása hiányában – a nem megfelelő munkaszervezés, szabadságtervezés miatt került sor átvitelre a következő évre.
A munkáltatók azzal érveltek, hogy a szabadságot a munkavállaló igénye szerint adják ki és a mivel a dolgozók nem akartak szabadságra menni, így fordult elő, hogy szabadság kiadása nem történt meg esedékességének évében.
Volt olyan foglalkoztató, aki élt az Mt. adta lehetőséggel és írásba foglalt munkaszerződésben megállapodott a foglalkoztatásában álló munkavállalókkal az életkor szerinti pótszabadság esedékesség évét követő évben történő kiadásáról, azonban arról nem volt információja, hogy 2014. január 1. napjától a felek csak a naptári évre köthetnek ilyen jellegű megállapodást.
b) a munkáltató a törvény előírásainak megfelelően nem biztosított a munkavállalónak naptári évben egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesülést a munkavégzési kötelezettség alól:
Több foglalkoztató - állításuk szerint - nem ismerte az Mt. 2013. január 1. napjától hatályos előírását, amely alapján a munkavállalót naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesíteni kell a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.
A kiadott szabadság tartamának – a munkavállalóval történt eltérő megállapodás hiányában – legalább 14 összefüggő naptári napot el kell érnie. Ezen rendelkezéssel kapcsolatos eltérő megállapodásra a munkáltatók, munkavállalók általában hivatkoztak. Volt, hogy az eltérő megállapodást írásba foglalták, de előfordult az is, hogy a felek kizárólag szóban állapodtak meg.
A nagyobb, több száz főt foglalkoztató cégek a leállás idejére időzítik a szabadságok kiadását és itt általában érvényesül a 14 napos szabály is.
Amennyiben az éves szabadságot a munkáltató 1-2 napos szabadságokkal adja ki az nem szolgálja, biztosítja a munkavállaló regenerálódását, pihenését és ez hosszú távon a szervezet elfáradásához, betegségekhez, munkabalesethez vezethet.
2. Szabadság kiadásának nyilvántartására vonatkozó szabályok megsértése
A szabadság-nyilvántartással kapcsolatos jogszabálysértéssel érintett foglalkoztatók többsége úgynevezett „szabadság összesítőt” vezetett, de szabadság-nyilvántartást nem. A foglalkoztatók által vezetett „szabadság összesítők” tartalmazták a szabadságok kiadásának hónapját és az adott hónapban kiadott napok számát, de a szabadság kiadásának pontos időpontját nem.
A mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, halászati nemzetgazdasági ágban, valamint a feldolgozóiparon belül az élelmiszergyártási és italgyártási ágazatok területén működő munkáltatók foglalkoztatási gyakorlatának célvizsgálatáról
A célvizsgálat során összesen 930 vállalkozás, 3 882 munkavállalóját érintő foglalkoztatási gyakorlatának a vizsgálata történt. Az ellenőrzések a munkáltatók 71 %-ánál tártak fel a vizsgálatba vont munkavállalók
55%-ának sérelmére elkövetett valamilyen munkaügyi jogsértést.
A célvizsgálat a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, halászati nemzetgazdasági ágban a korábbi tapasztaltok alapján várthoz képest kevesebb feketefoglalkoztatást tárt fel, annak ellenére, hogy ez a szektor a szakképzettséget nem igénylő nagy élőmunka-igénye, valamint szezonális jellege miatt a feketefoglalkoztatásnak leginkább kitett ágazat.
A bejelentés – jellemzően szándékos - elmulasztása általában az alacsony létszámú munkavállalót foglalkoztató mezőgazdasági őstermelőknél, egyéni vállalkozóknál fordul elő, a nagyobb vállalkozások esetén kevésbé jellemző ez a fajta jogsértés.
A mezőgazdasági ágazaton belül számos alkalmi jelleggel, akár csak egy-egy napon, „napszámosként” foglalkoztatott munkavállaló végez munkát, akiknek a jogviszonya sok esetben rendezetlen. A feketefoglalkoztatás nagyobb létszámot érintő feltárása leginkább a kézi munkaerővel végzett betakarításhoz köthető, a jogsértés oka figyelmetlenség, vagy szándékos nemtörődömség.
Mivel a mezőgazdaságban többségében egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazzák a munkavállalókat, így a legtöbb munkáltató sokszor csak a munkavállalók megfelelő időben történő bejelentésével foglalkozik, a többi - főleg adminisztratív - munkaügyi szabállyal már kevésbé.
Különösen igaz ez a munkaidő-nyilvántartás vezetésére, illetve a munkaidő-beosztással kapcsolatos előírások megtartására.
A foglalkoztatók a munkaügyi jogszabályokat igyekeznek kijátszani a ledolgozott munkaidő hamis dokumentálásával, a munkaidő-nyilvántartás vezetésének elmulasztásával, a nem nyilvántartott munkaidő „zsebbe” fizetésével.
A munkáltatók a bejelentések megtételének, valamint a munkaidő-nyilvántartás vezetésének elmulasztását általában szándékosan követték el, hiszen az ide vonatkozó szabályokkal tisztában vannak.
A kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatók az idényjelleggel összefüggő – bizonyítottan vagy vélelmezhetően fennálló - egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabályait figyelmen kívül hagyják. A munkaidő-nyilvántartásokban a munkavállalók munkaidejét az általános munkarend szerint tartják nyilván a munkáltatók akkor is, amikor a tevékenységük köztudottan átmenetileg rendes munkaidőn túli és hétvégi munkavégzést is igényel.
A munkáltatók nem állapítanak meg munkaidőkeretet, és emellett nem tekintik feladatuknak a változó munkaidő-beosztás - törvény szerinti - írásbeli közlését sem.
Gyakori volt az a jogsértő foglalkoztatói eljárás, miszerint a munkáltató munkaidőkeretet alkalmazott, de a munkaidőkeret teljesítésének kezdő és befejező időpontját, illetve a teljesítendő munkaidő tartamát írásban nem határozta meg.
Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket sok munkáltató nem ismeri, és gyakran munkaidőkeret vagy elszámolási időszak nélkül foglalkoztatják a munkavállalókat egyenlőtlen munkaidő-beosztásban. A legjellemzőbb a munkaidő-beosztás írásban történő közlésének elmaradása, vagy annak nem az előírt határidőben való közlése.
A munkaidő-nyilvántartás hiányosságával, illetve hiányában nem csak a munkaidő-adatok nem állapíthatóak meg, de nem ellenőrizhető a napi- és heti munkaidőre, a pihenőidőre, a pihenőnapra, a munkaszüneti napon történő munkavégzésre vonatkozó szabályok betartása, és a pótlékfizetés teljesítése sem, azaz közvetetten a munkavállalók garanciális jogai sérülnek.
A célvizsgálat során a legtöbb esetben a munkaviszony létesítésének, illetve az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony
bejelentésének elmulasztása miatt intézkedett a hatóság.
Részmunkaidős bejelentés teljes munkaidős foglalkoztatás mellett 5 munkavállalót érintően került megállapításra, míg színlelt szerződéssel történő foglalkoztatást 1 esetben tártak fel a hatóság munkatársai.
Harmadik országbeli állampolgárok szabálytalan foglalkoztatása 1 esetben fordult elő, egy fővárosi székhelyű péküzemben 1 munkavállaló esetén.
A jogsértések közül az intézkedések 40%-a (384 db) a munkáltatók munkaidő- nyilvántartási kötelezettségének megszegésével kapcsolatos szabálytalanságok miatt történt. A szabálytalansággal érintett munkavállalók 46%-ával kapcsolatban volt megállapítható a munkaidő-nyilvántartás valamilyen hiányossága (1230 fő), így elmondható, hogy ez a szabálytalanság fordult elő leggyakrabban és érintette a legnagyobb munkavállalói létszámot.
A hiányos, hamis munkaidő-nyilvántartás és a munkaidő-nyilvántartás nem vezetése közel kétszer annyi esetben fordult elő a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, halászati nemzetgazdasági ágban, mint az élelmiszergyártás és italgyártás ágazataiban, amely arra enged következtetni, hogy a munkaidő-nyilvántartás vezetésével kapcsolatos jogsértések a mezőgazdasági ágazatra leginkább jellemző, „tipikus” jogsértések.
A célvizsgálat során a munkaidővel kapcsolatos szabálytalanságok az intézkedések 21 %-át (204 db) tették ki, illetve a munkaidő-nyilvántartás után a második legmagasabb munkavállalói létszámot érintették (611 fő, 23 %).
Ezen belül is számottevő a munkaidő-beosztás hiánya, mely a munkaidővel
kapcsolatos szabálytalanságok közel háromnegyedét tette ki. Nagyobb munkavállalói létszámot érintett munkaidőkeret esetén a kezdő és befejező időpont írásbeli meghatározásának elmaradása. A célvizsgálat során, az ellenőrzött ágazatokban alig volt jellemző a napi maximális munkaidő megsértése.
Meg kell azonban jegyezni, hogy árnyalja a helyzetet az a tény, hogy – tanúnyilatkozatok hiányában – ennek a szabálytalanságnak a bizonyíthatósága szorosan összefügg a munkaidő-nyilvántartás vezetésével kapcsolatos előzőekben említett kimagasló mértékű jogsértésekkel.
Az intézkedések 10 %-a (92 db) munkabérrel összefüggő jogsértések miatt történt, mely 183 munkavállalót – a jogsértéssel érintett munkavállalók 7 %-át - érintette. A leggyakrabban a munkabér elszámolásával kapcsolatos rendelkezések megsértése miatt volt szükséges intézkedni, ami azt is jelentette, hogy ez a jogsértés érintette a legmagasabb munkavállalói létszámot is ezen a területen.
A célvizsgálat ideje alatt, a vizsgált ágazatokban pozitív tapasztalatok voltak a munkabérrel kapcsolatos szabálytalanságok tekintetében. Az ellenőrzött munkáltatók törekedtek arra, hogy a foglalkoztatásukban álló munkavállalóknak a kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig írásbeli tájékoztatást (bérlap, vagy bérjegyzék elnevezéssel) adjanak, amelyek megfeleltek a jogszabályi előírásnak, azaz a munkavállalók az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudták belőle.
Előfordult, hogy a jogszabálysértés azért valósult meg, mert a munkáltatók nem voltak tisztában a 2023. március 1. napjától hatályos szabályozással, miszerint a munkabér készpénzben történő kifizetése esetén külön írásos megállapodást kell kötni a munkavállalóval a munkabér készpénzben történő kifizetéséről.
Pozitív tapasztalat, hogy a foglalkoztatók a betöltött munkakörnek megfelelő és jogszabályban rögzített munkabéreket (minimálbér, garantált bérminimum) kifizették a munkavállalóknak. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy bár a felek csak a garantált bérminimum összegét, illetve a minimálbér összegét rögzítik a munkaszerződésekben, de a munkavállalók – ellenőrzések során elhangzott esetenkénti jegyzőkönyvön kívüli utalásaiból sejthető, hogy – ezeknél az összegeknél valójában többet kapnak, ám ez a különbözet minden bizonnyal már adózatlan jövedelemként kerül a részükre kifizetésre készpénzben (ún. „zsebbe fizetés”).
A célvizsgálat munkabérekkel kapcsolatos további pozitív tapasztalata, hogy a foglalkoztatók túlnyomó része kifizette a munkavállalóknak az Mt. alapján a jogszabályban meghatározott feltételek megvalósulása esetében az éjszakai bérpótlékot, a műszakpótlékot, a munkaszüneti napon történő munkavégzésért járó bérpótlékot és a rendkívüli munkaidő ellenértékét.
Több foglalkoztató is az előbb említett bérpótlékok mellett eseti jelleggel jutalmat, illetve más, a jogszabályban nem nevesített bérpótlékokat („mozgó bér”, „fejési átlag”, „etetési pontosság”, „tej minőség”, „higiénia”, „rend”, „törzsgárda pótlék”) is fizetett a munkavállalóknak, amiket feltüntetett a kifizetett munkabérek elszámolásáról kiadott írásbeli tájékoztatókban is.
Az „egyéb” jogsértések körében a szabadságra vonatkozó szabályok megszegése érintett magasabb munkavállalói létszámot (134 fő). A célvizsgálat során Csongrád-Csanád vármegyében fordult elő 1 fiatalkorú (16-18 év közötti) munkavállaló szabálytalan foglalkoztatása (bejelentés és törvényes képviselő hozzájárulása nélkül került foglalkoztatásra).
A foglalkoztatók többsége a szabadságra vonatkozó rendelkezések megsértése miatt arra hivatkozott – leginkább a mezőgazdasági ágazatban –, hogy az ágazatra általában jellemző munkaerőhiány miatt nem megoldható a munkavállalók hosszabb időre történő „kiesése”, ezért nem volt lehetséges a szabadságot az esedékességének évében, vagyis december 31. napjáig kiadni.
Több foglalkoztató is utalt arra, hogy nem ismerte azt a – több mint tíz éve hatályos – jogszabályi előírást, miszerint a munkavállalót naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesíteni kell a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.
Készítette: Csizmadia Máté