A munka törvénykönyvének legfontosabb módosítása
Megjelent a Magyar Közlöny 2018. évi 207. számában a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény. Legfontosabb pontjai:
Munkanap, munkahét
Megváltozott a munkanap és a munkahét fogalma. Kikerült, hogy a „munkáltató által meghatározott” illetve „a munkáltató működése”. Helyette „a munkarend alapján” fogalom került be. Így a munkáltató működése helyett a munkarend kerül megjelölésre, mint a munkaidő megszervezésének alapvető jogintézménye, tekintettel arra, hogy a munkarend kialakításakor a munkáltató értelemszerűen szem előtt tartja a működésének szempontjait. Az adott munkarenden belül a munkanap fogalma minden munkavállaló vonatkozásában azonos.
Munkaidőkeret
A törvénymódosítás 36 hónapra emeli a munkaidő keret maximális hosszát, amelyet továbbra is szakszervezettel kötött kollektív szerződés vagy üzemi tanáccsal kötött megállapodásban lehet bevezetni.
Munkaidő beosztása
A törvénymódosítás egyértelműsíti, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztás munkaidőkeretben történhet. Tehát munkaidő keretben válik lehetségessé a kötelező heti pihenő napok egyenlőtlen beosztása. A munkaidő-beosztás szabályai nem változtak: továbbra is egy héttel előre kell közölni a beosztásokat. A változás annyi, hogy ezt órában fogalmazza meg (168 óra), az indoklás
szerint a munkavállaló megfelelő tájékoztatásának követelménye miatt.
Ugyanez történt a munkaidő-beosztás közlésének módosításában. Eddig négy nappal a munka megkezdése előtt lehetett módosítani, a törvény hatályba lépése után pedig 96 órával. Érdemi változás azonban egy új lehetőség beépítése. Eddig a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást akkor módosíthatta, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merült fel. A hatályba lépés után a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló kérésére vagy hozzájárulásával is módosíthatja.
A heti munkaidő mértékét, függetlenül a három éves kerettől, egy év átlagában kell számításba venni. Azaz 12 hónap átlagában a heti munkaidő a rendkívüli munkavégzéssel együtt sem haladhatja meg a 48 órát.
A heti pihenő nap tekintetében a törvény csupán egyértelműsítette a szabályokat. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a megszakítás nélküli, a több műszakos, és az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára továbbra is havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani.
Rendkívüli munkaidő (túlóra)
Naptári évenként továbbra is kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Új lehetőségként azonban a munkavállaló és a munkáltató írásbeli megállapodása alapján naptári évenként legfeljebb további százötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el (önként vállalt túlmunka). A munkavállaló a megállapodást a naptári év végére mondhatja fel.
A megállapodás alapján elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát is a munkáltató köteles nyilvántartani, illetve magára a megállapodásra is vonatkozik a nyilvántartási kötelezettség.
Fel kell hívnunk ugyanakkor a figyelmet, hogy a Mezőgazdasági Ágazati Kollektív Szerződés 27.1 pontja szerint a MOSZ tagjai eddig is és ezután is naptári évenként 300 óra rendkívüli munkaidőt rendelhetnek el (a csak TESZÖV tagok 250 órát). Esetükben ezért naptári évenként további 100 óra önként vállalt túlmunkára köthető megállapodás. Összességében így jön ki a 400 óra naptári évenkénti rendkívüli munkaidő. Lásd 1. Melléklet.
Eltérő megállapodások
A munkanap és a hét fogalmától sem a felek megállapodása, sem a kollektív szerződés nem térhet el.
A hatályos Munka Törvénykönyve 156. § (1) bekezdés szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak - a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül - a havi alapbére jár; órabéres díjazás esetén - eltérő megállapodás hiányában - a munkáltató a munkavállaló munkabérét az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével számolja el és fizeti ki.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 2013. augusztus 1-jétől az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban (munkaidőkeretben, elszámolási időszakban) foglalkoztatott munkavállalók esetében, amennyiben a munkavállaló havibérben részesül, úgy minden hónapban - a ténylegesen ledolgozott óraszámoktól, illetve a távollétektől függetlenül - részére a havi alapbérét kell kifizetni.
Amennyiben a munkavállaló munkabérét órabér formájában kapja meg, akkor részére minden egyes hónapban úgy kell elszámolni és kifizetni a munkabért, mintha az adott hónapban az általános munkarend szerint végzett volna munkát. Például, az általános teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére 2013. augusztus hónapra 22 x 8 = 176 munkaórára kell alapbért fizetni, még akkor is, ha ténylegesen csak 160 óra munkavégzést teljesített.
Az órabéres munkavállaló részére csak akkor lehet ettől eltérően - például a ténylegesen ledolgozott órák alapján - fizetni havonta a munkabért egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén, ha erre a felek megállapodása vagy kollektív szerződés felhatalmazást ad. A havibéres munkavállalók esetében az általános szabályok szerint lehet eltérő megállapodást kötni. A módosítás értelmében már egy éves munkaidőkeret esetén is kollektív szerződésbe kell foglalni a fenti megállapodás lehetőségét. Ez csupán azon tagszervezeteinket érinti, akik munkahelyi kollektív szerződésben egy éves munkaidőkerettel rendelkeznek.
Hatálybalépés
A törvény 2019. január 1-jén lépett hatályba