Tájékoztató a 2021. évi agrárköltségvetésről
A kormány az elmúlt években már megszokott módon a Parlament nyári szünete előtt el kívánja fogadtatni a jövő évi költségvetést. A korai megalkotás érvei között ismét a kiszámíthatóság, a tervezhetőség és az orientációs jelleg erősítése szerepelnek, miközben a jövő év kapcsán egyelőre csak a bizonytalanság érzékelhető.
A büdzsé magalkotásakor – most is, mint mindig - a bázisalapú tervezés elvét követik, azaz a 2020. évi adatokból kiindulva, azokhoz mérten számszerűsítik mind a költségvetés alapját jelentő gazdasági prognózisokat, mind a költségvetési sorokat. A COVID 19 járvány és annak – jórészt még ismeretlen - gazdasági hatásai azonban a költségvetés megalapozottságát erősen megkérdőjelezik. Nem véletlen, hogy a költségvetési törvényhez idén adócsomag nem kapcsolódik.
Az agrártámogatások keretösszege látszólag enyhén nő, ugyanakkor valójában nagyságrendileg 10 milliárd Ft-os csökkenéssel kell - a VP nélkül – szembe nézni. Ennek hátterében alapvetően az áll, hogy a termelőszövetkezeti földhasználati jog rendezésére előirányzott 9,5 milliárd Ft-ot más agrártámogatások terhére finanszírozza meg a tárca. Így például 2,7 milliárd Ft-tal csökkennek a nemzeti agrártámogatások és megszűnik az agrár vállalkozások hitelgarancia rendszeré
nek erősítése előirányzat (- 5 mrd Ft) is.
Az agrárköltségvetéssel kapcsolatos legnagyobb bizonytalanságot az okozza, hogy az Agrárminisztérium által kezelt előirányzatok egy része a Gazdaságvédelmi Alap (GVA) fejezetben került megtervezésre. Ennek következtében ott szerepel az öntözésfejlesztés mellett a nemzeti agrártámogatások előirányzat, amelyből a nemzeti támogatások döntő hányada (ÁNT, állatjóléti kifizetések) kerül finanszírozásra. Az állattenyésztési feladatok előirányzat, a zártkerti program támogatása előirányzat és a tanyafejlesztési program előirányzat immáron egy néven, összegyúrva nemzeti agrártámogatások címen szintén a GVA forrásai között szerepel. Bár ez jelentősen rontja a transzparenciát, a nagyobb baj az, hogy a GVA szabályozása teljes mértékben elvarratlan. A vészhelyzet időszakában rendeleti úton létrehozott GVA helyzetét a vészhelyzet lejártával a 2020. évi központi költségvetésről szóló törvény a napokban elfogadott módosítása hivatott rendezni. Ez a rendezés azonban valójában egy mondatot jelent: „a Gazdaságvédelmi Alap létrejöttét az Országgyűlés tudomásul veszi”. Nem lehet tudni, hogy ki az Alap felelőse (jelenleg a pénzügyminiszter) és milyen jogosítványokkal rendelkezik, azaz hogy az egyes előirányzatok milyen feltételek mentén zárolhatók, csoportosíthatók át vagy vonhatók el?
Emellett jelentősen csökken az átláthatóság, mivel a költségvetés megszokott szerkezete alapjaiban változott meg. Ez azt jelenti, hogy míg a tárcához tartozó intézmények szerkezeti tagoltsága megmaradt, a fejezeti kezelésű előirányzatok jogcím csoportok szerinti bontása megszűnik, csupán alcímek szerint – ráadásul új struktúrában - részletezik azokat.
Az agrárium szempontjából problémás területet jelentenek a nemzeti társfinanszírozással megvalósuló EU-s támogatások is. A Vidékfejlesztési Program kiadásait 200 milliárd Ft-ra tervezik 2021-ben. Ez ugyan 40 milliárd Ft-tal több, mint a 2020-ra előirányzott összeg, azonban így – tekintettel a forráskeretre – 2022-ben és 2023-ban 500 milliárd Ft-ot kell ahhoz elkölteni ahhoz, hogy ne következzen be forrásvesztés. Miközben tehát kormányzati cél a kifizetések felgyorsítása, mivel a válság leküzdésének egyik eszköze az EU-s források mihamarabbi felhasználása, a költségvetés ezt a szándékot már nem tükrözi.
Összességében megállapítható, a jelenlegi gazdasági folyamatok mellett félő, hogy a költségvetés nem lesz tartható. Ez, tekintettel az eddig ismert gazdasági hatásokra, jelentős zárolásokat, megszorításokat keletkeztethet. A Gazdaságvédelmi Alap hiányzó szabályozása és az agrárpénzek átcsoportosítása is azt az érzetet erősítik, hogy a támogatásokat egyik pillanatról a másikra jelentős elvonások terhelhetik.