Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége

Gúzsba kötve nem lehet táncolni - Interjú a MOSZ fõtitkárával /Magyar Mezõgazdaság 2008. október 15.

Az Európai gazdálkodók kongresszusát Brüsszelben, az Európa Parlamentben rendezte meg a COPACOGECA szeptember 30. és október I. között, témája az európai agrárpolitika jövõbeni kilátásai voltak. A Mezõgazdasági Szövetkezõk és Termelõk Országos Szövetsége (MOSZ) 2004. május elseje óta teljes jogú tagja a COPAnak, így Horváth Gábor fõtitkár képviselte az érdekképviseleti szervezetet. A kongresszuson megemlékeztek arról, hogy a COPA idén ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját, s a felszólalók között volt Mariann Fischer Boel agrárbiztos is.

A múltról és a jövõrõl egyaránt szólt ez a kongresszus kezdte értékelését a fõtitkár, aki vegyes érzelmekkel élte meg az elhangzottakat. Egyrészt az Európai Parlament, a világ farmerszervezetei, a gazdaságiszociális bizottság képviselõi,az EU agrárminisztere valamennyien méltatták a COPACOGECA tevékenységét. A fõtitkár szerint ugyanakkor kritikus idõszakban dolgozik az európai parasztképviselet, mert a történelmi múltnál sokkal fontosabbak a jelen és a jövõ kérdései, kilátásai. Pozitívum, hogy deklarálták: az elmúlt ötven évben az Európai Unió agrárpolitikája sikeres volt. Lényegében az erõs Európa részeként mûködött a KAP, hiszen nagy jelentõséggel bírt, hogy a GDPjük egy százalékát összeadó országok e költségvetés felét az agrárpolitika megvalósítására fordították, ami markáns és eredményes megoldásnak bizonyult. Azonban azt is látni kell, hogy míg a korábbi KAP nagyon is világos értékrend mentén szervezõdött (élelmiszerhiány volt, s Európa önellátásának a megteremtése volt a cél), addig ma már gyökeresen más kihívásoknak kell megfelelni. A KAP megoldotta az elmúlt évtizedek agrárproblémáit, s ez nagy dolog Európából nézve. Ehhez Horváth Gábor gyorsan hozzáteszi: ezt a sikert magyarként nem ugyanakkora örömmel éli meg, mert elvették, elvitték a hazai termékek piacait.
Az utóbbi években a politika menetébe egyre inkább beleszóltak a befizetõ országok, mert nem úgy értékelték a sikert, ahogy korábban. Az EU 2000tõl valójában korrekciós agrárpolitikát folytat, s ez jelenti a valódi problémát. Amíg az elõzõ politika megélt 4550 évet, az utóbbi idõszak korrekciós lépései néhány év alatt megbuktak. Ebbõl a pozícióból pedig nehéz jövõképet rajzolni, s éppen ezért nem tartja sikeresnek a kétnapos kongresszust a fõtitkár, mert ez elmaradt. Nem csak az érdekképviseletek, hanem az Európai Bizottság sem képes megfelelõ, jó válaszokat adni a problémákra, a mai világpiaci kihívásokra. A fõtitkár úgy véli, hogy Európában ma nincs olyan szellemi kapacitás, amelyik markánsan meg tudná fogalmazni, hogy a következõ idõszakban milyen agrárpolitikát kellene folytatni. Pedig a kongresszusnak ez lehetett volna a fõ célja, s különösen a keleteurópai tagországoknak fontos, hogy ismerjék a jövõ lehetõségeit.
De hogy ne csak a feketét lássuk: az elmúlt néhány év politikája, ami nekünk magyaroknak nem igazán tetszett hiszen termeléskorlátozásról, visszafogásról, a szabályozóeszközök kidobásáról szólt mostanra változni látszik. Talán a brüsszeli vezetés is belátja, hogy nem voltak sikeresek az utóbbi idõszak reformlépései és más irányba kell haladni. Mára ugyanis kiderült, hogy a piac nem oldja meg a feszültségeket, s nem véletlenül került reflektorfénybe az élelmiszerbiztonság. Azt könnyû volt megteremteni addig, amíg az európai gazdálkodó minden lépését követte a hivatal. De amikor kimondták, hogy majd a piac megoldja a versenyt, akkor a piac is kinyílt, s ettõl fogva már nem lehet az élelmiszerbiztonságot garantálni. Vagyis az elmúlt években az agrárpolitika ebbõl a szempontból a fogyasztó hátrányára visszalépett, hiszen most azt ígérik Mariann Fischer Boel is kitért erre , hogy a bejövõ termékeket megvizsgálják. Eddig nem vizsgálták? - tehetjük fel a kérdést. Az élelmiszer elõállítóknak ma fogyasztó és piacorientáltnak kell lenniük, ugyanis az élelmiszerbiztonság a fogyasztó számára is egyre fontosabb kérdés. A másik ezzel összefüggõ problémával sem tud mit kezdeni Brüsszel, nevezetesen a bejövõ élelmiszerek élelmiszerbiztonsági kockázatával. Más szóval az európai mezõgazdaság fenyegetettsége jelentõsen megnõtt, mivel minden termék bejöhet, s nem tudjuk ellenõrizni az adott árucikk elõállítási körülményeit. Hiába jelentette ki az agrárbiztos,

hogy Európába csak olyan termékek jöhetnek be, amelyek az unió szigorú élelmiszerbiztonsági elõírásainak megfelelnek, mégis rendszeresen megjelennek a kockázatot vagy veszélyt hordozó termékek a piacon. A brüsszeli döntéshozók abban is tévednek, ha azt gondolják, hogy a készletgarancia rendszer - lásd gabonaintervenció - kidobható az ablakon, mondta a fõtitkár. A globális klímaváltozás - amelyrõl szintén több elõadásban szó esett - okozta problémákra egyelõre nincs válasz, ugyanakkor arról beszélnek, hogy ezt a kérdést is meg kell oldani. Ismét szembetalálkozunk azokkal a problémákkal, mint ötven évvel ezelõtt: nincs elegendõ élelmiszer a világon, visszajött az ellátási garancia, az élelmiszerbiztonság problematikája. A COPACOGECA által megfogalmazott hétpontos állásfoglalásban (lásd keretes anyagunkat) sem kapunk válaszokat ezekre a kérdésekre, mert nincs ott a megoldás hogyanja. A fõtitkár két dologban lát változást. Az egyik - s ezt az érdekképviselet fogalmazta meg -, hogy a mezõgazdaságot gazdasági tényezõként kell kezelni. Ez eddig nem szerepelt az agrárpolitika célkitûzéseiben. Leegyszerûsítve ez azt jelenti, hogy mintha az Európai Unió részt szeretne venni abban a versenyben, ami a világ megnõtt élelmiszerszükségletének kielégítésérõl szól. Ezzel viszont feladja azt az álláspontját, ami szerint a piacra bízza a mezõgazdaság további sorsát. A másik változás, hogy egyensúlyt kell tartani a versenyképesség és a gazdálkodás megkötöttségei, korlátai között. Az európai agrárpolitika eddig mindig a másik oldalról közelítette ezt a kérdést, mondván: a gazdálkodónak kötelessége a környezetvédelem, a fenntartható gazdálkodás stb. szigorú uniós elõírásait betartani. Most viszont látszik, hogy gúzsba kötve nem lehet a világpiacon sem táncolni, mert igen kiélezett a verseny. Az már más kérdés, hogy mit szólnak majd ehhez azok a természetvédõ mozgalmak, amelyek eddig is korlátozni igyekeztek az agrártermelést.
A római szerzõdésben azt is rögzítették, hogy az agrártermelõk életfeltételeit, kereseti lehetõségeit javítják. Az elmúlt ötven évben csak részben sikerült ezt a célt teljesíteni, s a gazdasági tényezõvé emeléssel az unió talán kompenzálhatja ezt a hiányt - mondta a fõtitkár. Ma ugyanis az látszik, hogy az új agrárgeneráció nem paraszt akar lenni, hanem üzletember. Ez adja fel igazán a leckét az agrárpolitikának. Addig, amíg ez a kiszolgáltatott és életformájában a faluhoz, a paraszti léthez kötött réteg adja a mezõgazdasági terméket, könnyû a helyzet, hiszen Péterfillérekért megfizethetõ a munka, s az átlagos jövedelmek 60-70 százalékán eltengõdnek az emberek. De ha az agrárágazatra is kiterjeszthetõ az igény, miszerint üzletembereket kell eltartani, akkor az bizony új kihívás az Európai Unió számára. A fõtitkár kíváncsi lenne arra, hogyan reagál erre a problémára az Európai Unió, már csak azért is, mert ezen a kongresszuson nem kaphattunk választ e kérdésekre. Ami a hazai állapotokat illeti, Magyarország élen jár a gazdasági kapacitás terén, csak az a probléma nem megoldott, hogy a termékek kijussanak a világpiacra. A kapacitás és a teljesítmény tehát adott, de a realizálással egyelõre adós a közösség. Az EU-ban egységes piacszabályozásról beszélnek, miközben az látszik, hogy a piac nem egységes. Magyarország körül kialakult egy regionális piac, s ennek jellemzõi nem azonosak az unió egészével. Ha az EU politikájában megjelenne az agrárium mint gazdasági erõ, akkor nekünk, keleteurópaiaknak sem lesz más perspektívánk, mint a regionális piac igényeit kielégíteni. A sikeres uniós agrárpolitika Nyugat-Európa problémáit megoldotta, de közben kialakított egy regionális piacot, ahol tartós, a meglévõ kapacitások szerény kihasználása mellett is piaci elhelyezési problémák vannak és lesznek. Erre pedig a magyar agrárpolitikának oda kell figyelnie.
H. GY.

A COPA-COGECA hétpontos deklarációban fogalmazta meg álláspontját a Közös Agrárpolitika jövõjérõl

• Az európai gazdálkodók és szövetkezeteik képesek arra, hogy az Európai Unió fogyasztóit biztosan és stabilan ellás­sák biztonságos élelmiszerrel a gyorsan változó és bizonyta­lan világban.
• A parasztság gazdag, változatos, magas minõségû ha­gyományos és megújított élelmiszereket és magas hoz­záadott értékû termékeket állít elõ.
• Az EU mezõgazdasága a világ vezetõ ágazataihoz tarto­zik, biztosítva, hogy minden elõállított élelmiszer megfeleljen a fenntarthatóság kritériumainak.
• Az Európai Unió agráriuma nélkülözhetetlen eleme az élénk gazdaságnak, és széles körû foglalkoztatási lehetõsé­geket nyújt a vidéki körzetekben.
• A parasztság az unió vidékszervezõ ereje, mozgatóru­gója.
• A gazdálkodók keményen dolgoznak az üvegházhatás csökkentéséért.
• Az európai mezõgazdaság képes hozzájárulni a klíma-változás elleni küzdelemhez úgy, hogy megújuló erõforráso­kat állít elõ.