Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége

Az Európai Bizottság 2023-as stratégiai előrejelzésének legfontosabb megállapításai

Idén júliusban az Európai Bizottság kiadta jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 2023-as stratégiai előrejelzései kapcsán, amely A fenntarthatóság és az emberek jóléte Európa nyílt stratégiai autonómiájának középpontjában címet viseli. Az alábbiakban a jelentés legfontosabb megállapításit közöljük.

Összességében elmondható, hogy az Európai Unió a hosszútávú versenyképességében fontos szerepet tulajdonít a zöldátmenetnek, illetve a digitális átmenetnek. Az EU úgy véli, hogy a jövőben sikerrel tudja mérsékelni az éghajlatváltozás és a környezetiválság okozta kockázatokat, ha továbbra is a fenntarthatósági pályán mozog, amely így versenyelőnnyé válik.

A jelentés hat kapcsolódási pontot sorol fel a társadalmi és gazdasági fenntarthatósági kihívásokkal kapcsolatban majd tíz cselekvési területet javasol annak érdekében, hogy az elkövetkező években megvalósuljanak a szociálisan és gazdaságilag fenntartható, a világban erősebb szerepet játszó Európa célkitűzései.

I. A társadalmi és gazdasági fenntarthatósági kihívások közötti legfontosabb kapcsolódási pontok:

1. A geopolitika felemelkedése és a globalizáció újrakonfigurálása

A globális színtér átalakulóban van, a különböző nemzetközi szereplők új, gyakran konfrontatívabb szerepeket töltenek be. Kína új korszakba lép, a gazdasági befolyásra és a diplomáciai magabiztosságra összpontosít, és a nemzetközi rend rendszerszintű megváltoztatását tűzte ki célul. Továbbra is rendszerszintű rivális és gazdasági versenytárs marad, miközben multilaterális partner. Az USA továbbra is az EU stratégiai partnere marad. Ugyanakkor Kína és az USA stratégiai irányvonala felerősíti a geopolitikai, gazdasági és technológiai globális rivalizálást.

A globális rend feszültségeit a "narratívák csatája" kíséri, amely egyre inkább "az ajánlatok csatájává" válik, és mind a globális közvéleményt, mind a kormányzati fellépést alakítja. Az EU és tágabb értelemben véve a nyugati narratívák azonban egyre inkább megkérdőjeleződnek. Annak ellenére például, hogy Oroszország durván megsérti a nemzetközi jog alapvető elveit, a világ lakosságának kétharmada olyan államokban él, amelyek semleges vagy Oroszországhoz közel álló álláspontot képviselnek.

Mivel az EU az üvegházhatású gázok kibocsátásának mindössze 6,9%-át és a világ népességének mintegy 5%-át teszi ki, a globális összefogás és együttműködés kulcsfontosságú lesz e kihívások kezeléséhez. Ugyanakkor a globális gazdasági zavarok időszakában számos feltörekvő és fejlődő országnak még nagyobb kihívást jelent a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, annak ellenére, hogy egyre nagyobb mértékben vannak kitéve az éghajlatváltozás okozta veszélyeknek. Aggályokat vetnek fel az EU néhány közelmúltbeli zöld kezdeményezésével kapcsolatban is, mivel azok a fejlődésük akadályává válhatnak. Ez különösen igaz számos afrikai, latin-amerikai és ázsiai országra, ahol Kína gazdasági befolyása jelentős, és ahol meg kell erősíteni az egyenlő felek partnerségén alapuló uniós megközelítést. A nemzetközi kapcsolatok egyre inkább tranzakciós jellegűvé válnak, mivel egyre több ország navigál a legelőnyösebb partnerségek keresésében. Ennek eredményeképpen egyre több az "ajánlatok csatája" (például a finanszírozás, az infrastruktúrafejlesztés vagy az energetikai átmenet támogatása terén) és olyan kezdeményezések, mint Kína "Övezet és út" kezdeményezése vagy a G7-ek globális infrastrukturális és beruházási partnersége. Ez egyben a demokratikus és a tekintélyelvű rendszerek közötti "modellharc" is.

Az általunk ismert globalizáció alapvetően megkérdőjeleződik. A világjárvány rávilágított a globális ellátási láncok törékenységére, és feltárta az EU stratégiai függőségeit. A növekvő geoökonómiai konfrontáció tovább rendezi a globális kereskedelmi és befektetési áramlásokat. Ez növeli a kereskedelmi korlátozások és az ellátási láncok megszakadásának kockázatát, és akadályozza a zöld áruk, szolgáltatások és technológiák áramlását. Ez súlyosbíthatja az EU függőségeit is, beleértve a kettős átmenethez szükséges kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférést, és kihívások elé állítja az EU stratégiai ágazatait (az akkumulátoroktól a mikrochipekig). Ezek a dinamikák fokozatosan befolyásolják az uniós politikákat, többek között számos korábban főként belföldinek tekintették, és megkérdőjelezik a politikaalkotás ágazati megközelítéseit.

2. A fenntartható gazdaság és jólét keresése

A fenntarthatóság az EU hosszú távú versenyelőnyének egyik fő forrása lesz, növelve a kapcsolódó termékek, szolgáltatások és technológiák piaci részesedését, valamint vonzva a globális befektetéseket és tehetségeket. A globális verseny erősödésével a nyílt stratégiai autonómia megerősítéséhez kulcsfontosságú lesz a kutatás és fejlesztés, valamint a stratégiai jelentőségű nettó zéró kibocsátású technológiák gyártása, az ambiciózus gazdasági biztonsági stratégia végrehajtása, valamint a beruházások fokozása azokon a kritikus fontosságú területeken, ahol az EU nagymértékű függőséget mutat.

Vita van egy új, az emberek és a természet jólétére összpontosító gazdasági modell szükségességéről. A környezeti erőforrások, amelyek nem végtelenek, a gazdasági tevékenység alapját képezik: például az euróövezetben működő 4,2 millió vállalat
72 %-a nagymértékben függ legalább egy, a természethez kapcsolódó szolgáltatástól, mint például a beporzás, a tiszta víz, az egészséges talaj vagy a fa. A gazdasági modell kiigazítása lesz az alapja a jövő generációk jólétének és anyagi jólétének, beleértve a gazdasági nyereség elosztásának módját is. A fent említett kérdések a bruttó hazai terméken (GDP) túl további módokat igényelnek a haladás és a jólét megragadására.

A gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás szétválasztása lesz az új gazdasági modell központi kihívása. A technológiák önmagukban azonban nem biztos, hogy elegendőek lesznek. Az EU fogyasztási lábnyoma azonban, amely a kereskedelem környezeti hatásait is figyelembe veszi, 4 %-kal nőtt. Eközben a jelenlegi globális fogyasztási minták már most is a bolygó legtöbb határértékének túllépéséhez vezettek, és a jelenlegi tendenciák alapján ezek a negatív hatások az előrejelzések szerint 2030-ig tovább fognak növekedni. A viselkedés és a fogyasztás megváltoztatása jelentős változást eredményezhet. Egyes becslések szerint például a keresletoldali kibocsátáscsökkentő intézkedések, beleértve a viselkedésbeli vagy életmódbeli változásokat (fenntarthatóbb és egészségesebb táplálkozás vagy utazás ösztönzése, az élelmiszer- és textilhulladék csökkentése, az energia- és vízfogyasztás csökkentése stb.) vagy az infrastruktúra használatát (épületek felújítása, fenntartható közlekedés biztosítása stb.), 2050-ig akár 40-70 %-kal is csökkenthetik a kibocsátást.

3. Fokozódó nyomás az elegendő finanszírozás biztosítására

A zöld átállás soha nem látott mértékű beruházásokat igényel. Ennek messze a legnagyobb részét magánfinanszírozásból kell majd fedezni. A tagállamok költségvetése is fontos szerepet fog játszani. Az éghajlati katasztrófák növekvő gyakorisága továbbá a háztartások és számos vállalkozás számára megfizethetetlenné teheti a biztosításokat, és tovább növelheti az állami költségvetésre nehezedő nyomást. Minden a megelőzés mellett szól.

Az új geopolitika árcédulája magas lesz: 2021-ben például a tagállamok védelmi kiadásai jelentősen, 214 milliárd euróra nőttek, és 2025-ig további 75 milliárd eurós kiadásokat prognosztizálnak a megfelelő védelmi képességek kiépítésére. Ukrajna újjáépítése 384 milliárd eurót igényel a következő 10 évben valamennyi partnertől.

A demográfiai változások és a gazdasági átalakulás minden szinten kihívást jelent majd az állami költségvetések számára. Az időskori eltartottsági ráta például a 2019. évi 34,4 %-ról 2070-re 59,2 %-ra nőhet, ami a GDP 26 %-ára, azaz két százalékponttal növelheti az időskorral kapcsolatos kiadásokat. A jelenlegi uniós adókeret, amely főként a munkaadóra épül, beleértve a társadalombiztosítási járulékokat is, nem tükrözi a folyamatban lévő változásokat. Mivel a munkaképes korúak aránya drasztikusan csökkenni fog az elkövetkező évtizedekben, és a termelékenység növekedése valószínűleg nem fogja ellensúlyozni ezt a fejlődést, a munka adóztatásának képessége, hogy a mai bevételekhez hasonlóan nagy valószínűséggel csökkenni fog. Az adózás új formái (pl. a szén-dioxid-kibocsátás, a hulladék, a nem fenntartható vagy egészségtelen termékek és szolgáltatások adóztatása) is egyre nagyobb jelentőségre tehetnek szert a munkaadókat kiegészítendő, valamint az államháztartás és a jóléti állam fenntarthatóságának fokozása érdekében.

A fenntarthatósági átmenet megvalósítása a magánszektor megfelelő és gyors finanszírozásának biztosításától függ. Ezért az állami szektor számára a magánberuházások felszabadítására való összpontosítás lesz a legfontosabb.

4. Növekvő kereslet a készségek és kompetenciák iránt a fenntartható jövő érdekében

Az átmenethez erős európai oktatási és képzési rendszerekre lesz szükség, amelyek az alkalmazkodóképességet helyezik előtérbe. A megfelelő technikai és puha készségekkel rendelkező munkavállalók rendelkezésre állása kulcsfontosságú lesz az átmenetek életképessége és az EU versenyképessége szempontjából. A megfelelő készségekkel rendelkező munkaerő hiánya már most is további tényező, amely az uniós cégek
85 %-ának beruházásait hátráltatja, mind a már működő, mind az új iparágakban. A munkaerőhiány egyre nagyobb problémát jelent számos munkaerő-igényes ágazatban, például az egészségügyben, a hosszú távú gondozásban, az építőiparban vagy a mezőgazdaságban, nem utolsósorban az európai népesség elöregedése miatt. A munkaerőhiány az átmenet szempontjából kulcsfontosságú ágazatokban is gondot jelent. Az EU például 2030-ig
180 000 képzett munkavállalóra van szüksége az üzemanyagcellás hidrogéniparban és akár 66 000-re a fotovoltaikus iparban. Ugyanakkor az európai fiatalok alapvető kompetenciái romlottak, és a világjárvány számos tagállamban rontotta a tanulási eredményeket. Ráadásul, miközben az EU történelmének legjobban képzett munkaereje, még mindig 60 millió alacsonyan képzett és alacsonyan képzett felnőtt van. Ráadásul a munkaerőhiánynak nem csak a készségek és képességek közötti eltérések az egyetlen oka. Problémát jelent a munkahelyek minőségének elérhetősége is, ami a rossz munkakörülményekkel, a fizetéssel és a szerződésekkel, a munka és a magánélet egyensúlyával, valamint a fejlődési vagy karrierlehetőségek hiányával függ össze. A demográfiai tendenciák és a munkaképes korú népesség csökkenése jelentős területi hatással jár, és az európai népesség 30 %-át kitevő uniós régiót tehetségfejlesztési csapda fenyegeti vagy fenyegeti a veszélye.

5. A társadalmi kohézióban egyre nagyobb repedések

Az európai zöld alku azon alapul, hogy az emberek képesek legyenek sikeresen részt venni az átállásban és hasznot húzni belőle. Az európaiak leggazdagabb 10 %-a például fejenként több mint háromszor annyit bocsát ki, mint a többiek. Ugyanakkor más tényezők, például az életkor, a lakhatás típusa vagy az agglomeráció mérete is meghatározzák a háztartások kibocsátását, ami bonyolultabbá teszi a szén-dioxid-kibocsátáshoz kapcsolódó lehetséges adó- és újraelosztási politikákat.

A tagállamok közötti egyenlőtlenségek csökkennek, az egyes tagállamokon belüli egyenlőtlenségek azonban növekednek. A társadalomban erős az a vélekedés, hogy ezek az egyenlőtlenségek túl magas szintet értek el. 81 %-uk szerint a jövedelmi egyenlőtlenségek túl nagyok. Ugyanakkor a vagyonkoncentráció lényegesen nagyobb, mint a jövedelmi egyenlőtlenségek, és fokozatosan növekszik, ami közvetlenül akadályozza az esélyegyenlőséget és a társadalmi mobilitást, de a politikai polarizációt is táplálja.

A generációk közötti méltányosság is egyre inkább előtérbe kerül. A fiatal európaiak nagy generációs javulásban részesülnek, 67 %-uk egyetért azzal, hogy az EU jobb kilátásokat kínál számukra a jövőre nézve. Ugyanakkor új kihívásokkal is szembe kell nézniük. Jobban képzettek, de kevesebb rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkeznek, mint a korábbi fiatal generációk, és nagyobb valószínűséggel dolgoznak bizonytalan foglalkoztatási formákban. Következésképpen a fiatalok az idősebbeket váltották fel a szegénység által leginkább veszélyeztetett csoportban. Aggodalmaik az államadósságra is kiterjednek, mivel a fiatalabb generációk valószínűleg többet járulnak hozzá a jóléti államhoz, miközben kevesebbet kapnak cserébe, mint elődeik.

6. A demokráciát és a fennálló társadalmi szerződést fenyegető veszélyek

Az egyenlőtlenségek szorosan összefüggenek a nemzeti és uniós intézményekbe, valamint általában a liberális demokráciába vetett bizalom csökkenésével. Világszerte az átlagpolgár által élvezett demokrácia szintje visszaesett a legutóbb 1989-ben mért szintre. Az EU-ban a működő demokrácia néhány alapvető követelménye sérült. Ez a jogállamisággal kapcsolatos kihívásokban és a növekvő néma polgárságban nyilvánul meg, például a választási részvétel folyamatos csökkenésében számos tagállamban mind a nemzeti, mind az európai választásokon.

A meglévő társadalmi szerződés nem felel meg teljes mértékben az új társadalmi-gazdasági valóságnak. A jelenlegi társadalmi szerződés a 20. század közepéről származik. Például, míg a "nem hagyományos" munkaformák (beleértve az önfoglalkoztatást) jelenleg a dolgozó népesség 40%-át teszik ki, a szociális védelmi rendszereket még mindig főként a hagyományos foglalkoztatási formákra (pl. teljes munkaidős, állandó, függő alkalmazottak) tervezték. Sok európai számára a munka már nem elég kifizetődő. A legbeszédesebb mutató a lakhatás megfizethetősége: a lakásvásárlásra vágyók és a lakást bérlők számára egyaránt a legalacsonyabb szinten van.

Megfigyelhető a gazdasági és a biztonsági területek növekvő konvergenciája, mivel a gazdasági döntéseket egyre inkább a biztonsági szempontok vezérlik. Másrészt a hatalom folyamatos diffúziója, a multinacionális nagyvállalatok növekvő globális jelentőségével megkérdőjelezi az állam jelenlegi szerepét a gazdaságban, a demokráciában vagy a társadalmi életben.

II. A legfontosabb cselekvési területek

A fenntartható Európa 2050-re történő megvalósítása érdekében a jelentés a következő cselekvési területeket azonosítja.

1. A fenntartható jövőhöz illeszkedő új európai társadalmi szerződés biztosítása.

Az EU-nak továbbra is ösztönöznie kell a tagállamokat a szociális szolgáltatások fejlesztésére, amelyek fokozzák az emberek képességét arra, hogy hozzájáruljanak a gazdasághoz és a társadalomhoz, miközben megvalósítják lehetőségeiket és törekvéseiket. A jóléti politikákat a teljes életpályára kiterjedő szociális beruházási megközelítést követve aktualizálni kell. Ez magában foglalja a munkaerő-piaci részvétel és a befogadás támogatását, a szociális védelem további kiigazítását a nem szabványos foglalkoztatási formákhoz és az éghajlattal kapcsolatos új kockázatokhoz, a szociális védelem megfelelő szintjének biztosítását, valamint a munkaerőpiacra való aktív integrációs megközelítést. Figyelembe kell vennie az új demográfiai valóságot, annak kihívásaival (elöregedés) és lehetőségeivel (hosszú élet). Ez azt is jelenti, hogy biztosítani kell a migránsok és a migráns hátterű uniós polgárok hatékony integrációját, hogy jelentősköltségvetési nyereséget termeljen a tagállamok számára, és fontos hozzájárulást nyújtson a demográfiai változások által támasztott jóléti kihívások kezeléséhez.

2. Az egységes piac kihasználása az ellenálló, nettó zéró kibocsátású gazdaság érdekében

Az EU-nak és tagállamainak a jelenlegi stratégiai függőségek átvilágítására szolgáló meglévő mechanizmusra építve tovább kell fejleszteniük a stratégiai ágazatok (pl. egészségügy, élelmiszer, digitális technológiák, energia, űrkutatás, víz) jövőbeli függőségeinek értékelésére szolgáló eszközöket. Az EU-nak emellett jobban és stratégiai szempontból hatékonyabban kellene használnia a kereskedelemvédelmi eszközöket, a külföldi támogatásokról szóló rendeletet és a közbeszerzési eszközöket. Az egységes piac kiterjesztése kulcsfontosságú lesz az EU jövőbeli gazdasági erejének megőrzése szempontjából. Fontos lesz a fenntartható üzleti modellek ösztönzése és a nettó zéró kibocsátású technológiák gyors fejlesztésének és bevezetésének megfelelő támogatása is.

3. Az EU belső és külső politikái közötti kapcsolatok erősítése, az EU kínálatának és narratívájának erősítése a globális színtéren.

A meglévő szabadkereskedelmi megállapodás-modellre építve új, rugalmasabb és célzottabb típusú partnerségi megállapodásokat lehetne vizsgálni az európai szomszédsággal, Afrikával, Ázsiával vagy Latin-Amerikával. A zöld transzatlanti piac létrehozása, amely megkönnyíti az ösztönző rendszerekhez való hozzáférést és megakadályozza a megkülönböztetést, támogatná a zöld beruházásokat és a fenntartható termelést. Emellett továbbra is vezető szerepet kell vállalnia a fenntartható fejlődési célok megvalósítására irányuló erőfeszítésekben és hozzá kell járulnia a 2030 utáni jövőjükről szóló vitához.

Az EU-nak a saját jogszabályi kereteinek kialakítása mellett széles körű nemzetközi szövetségeket és megállapodásokat kell kötnie a nagy hatású és fenntarthatóságot lehetővé tevő újonnan megjelenő technológiák - például a mesterséges intelligencia - terén, olyan módon, amely tükrözi értékeit és stratégiai célkitűzéseit, és kezeli a kockázatokat.

4. A termelés és a fogyasztás fenntarthatóság irányába történő elmozdulásának támogatása.

A termelési oldalon ez reformokat és beruházásokat jelent a tagállamokban a gazdaság szén-dioxid-mentesítésére és a környezetszennyezés csökkentésére, különösen az ipari folyamatok és az energiaigényes ágazatok esetében, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatások csökkentésére, valamint a fogyasztás ökológiai lábnyomának minimalizálására. A bürokrácia csökkentése, az adminisztratív és engedélyezési eljárások felgyorsítása, illetve a helyi támogatás hozzáférhetőségének és minőségének javítása szintén kulcsfontosságú. Nagyszabású intézkedésekre van szükség az EU vízügyi és környezetvédelmi a környezetszennyezés és a mezőgazdaság, az energiatermelés, az ipar és a háztartások növekvő igényeinek kezelése révén. Kulcsfontosságúak a vízgazdálkodást javító intézkedések (beleértve a megfelelő árképzési és elosztási mechanizmusokat), a víz hatékony felhasználása, a fenntartható alternatív források fejlesztése, a vízszennyezés megszüntetése és az egyenlő hozzáférés biztosítása. A megfelelő árjelzések biztosítása (pl. szén-dioxid-árképzés, zöld adók, a környezetkárosító támogatások megszüntetése vagy reformja, a környezetvédelmi szempontból pozitív ösztönzők megerősítése), valamint a fenntartható termékek és szolgáltatások megfizethetőségének és elérhetőségének biztosítása szintén kulcsfontosságú lesz. A vállalatok stratégiáinak és üzleti modelljeinek megváltoztatása érdekében az EU-nak folytatnia kell a szakpolitikák és szabályozások kialakítását a tervezett elavulás további kezelése, a javítás előmozdítása az értékesítés utáni időszakban, valamint a körforgásos tervezés érdekében. Megfelelő elemzések alapján az intézkedések közé tartozhatna a környezetre leginkább káros gyakorlatok vagy szolgáltatások reklámozásának betiltása is.

5. A "befektetések Európája" felé való elmozdulás az átmenetet szolgáló stratégiai beruházások támogatására irányuló magánfinanszírozás növelésével.

A kettős átmenethez szükséges magánfinanszírozás felszabadításához kulcsfontosságú a bankunió és a tőkepiaci unió terén való határozott előrelépés. A fenntartható pénzügyi eszközök, mint például az európai zöld kötvények, a fenntartható stratégiai uniós beruházások finanszírozását szolgálják. A magánberuházások ösztönzésére szolgáló rugalmas, gyors és rugalmasan reagáló keret létrehozása. Az állami finanszírozást jobban fel kell használni a magánberuházások katalizátoraként, különösen a kockázatosabb, áttörést jelentő fenntarthatósági projektek esetében, beleértve azok méretnövelését és a kapcsolódó gyártási kapacitásokat az EU-ban. Különösen az Európai Beruházási Banknak, a világ legnagyobb állami bankjának kellene erőteljesebben támogatnia a kettős átmenet szempontjából fontos stratégiai beruházásokat, például a nyersanyagokat, a zöld technológiát vagy a biotechnológiát. Más eszközök is segíthetnek a magánfinanszírozás növelésében: adókedvezmények, zöld és fenntartható közbeszerzés, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek, a beszállítók ösztönzése a fenntartható megoldások elfogadására, a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések, a nem kormányzati szervezetekkel való együttműködés a közszolgáltatások nyújtása érdekében, illetve a polgárokkal és az érdekelt felekkel való együttműködés a részvételi költségvetés-tervezés érdekében.

6. Az állami költségvetések alkalmassá tétele a fenntarthatóságra.

A költségvetési politikákat és az adózást az átmenet kettőséhez kell igazítani, és további befektetéseket kell tartalékolni az átmenetet elősegítő projektek számára és megfelelő árjelzéseket és ösztönzőket kell adni a termelők, a felhasználók és a fogyasztók számára, miközben javítani szükséges a költségvetési fenntarthatóságot. Az OECD nemzetközi adóreformjának végrehajtása az első lépés ebbe az irányba, amely korlátozza a társasági adókulcsok versenyfutását, és biztosítja, hogy a multinacionális vállalatok mindenhol, ahol működnek, méltányos adóhányadot fizessenek. Az EU-nak továbbra is folytatnia kell az adóelkerülés elleni globális stratégiákat. Azt is meg kell fontolnia, hogy miként csökkentheti a munkaerőre nehezedő adóterheket, és azokat más, a növekedést kevésbé hátrányosan befolyásoló adóalapokra helyezheti át, hogy a népesség elöregedésével és a munka új formáival összefüggésben az egyenlőtlenséget is kezelje.

7. A politikai és gazdasági mutatók további elmozdítása a fenntartható és inkluzív jólét irányába.

A GDP-n túli mérőszámokat tovább kell fejleszteni, és fokozatosan be kell építeni az uniós politikaalkotásba. További munkát kell folytatni a nyomon követési eszközök javítása érdekében is, robusztus modellalapú mutatók (például a bolygóhatárok vagy a társadalmi-környezeti-gazdasági kapcsolat), valamint az előrejelzésekhez és a forgatókönyvek elemzéséhez jobb integrált értékelési modellek kifejlesztésével. A szakpolitikák további informálása érdekében a nemzeti számlák statisztikai szabványait további mutatókkal kell kiegészíteni, hogy jobban tükrözzék a gazdasági tevékenység, az emberek jóléte és a környezet közötti kölcsönös függőséget.

8. Annak biztosítása, hogy mindenki sikeresen hozzájárulhasson a fenntarthatósági átmenethez.

Fenntartható erőfeszítésekre van szükség a munkaerő-piaci részvétel növelése érdekében a lakosság valamennyi szegmense, különösen a nők, a fogyatékkal élők, az idősek, a fiatalok és más, sem a foglalkoztatásban, sem az oktatásban vagy képzésben nem alulreprezentált csoportok körében. A technikai készségek mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a fenntarthatósági, digitális, polgári, ellenálló képességgel kapcsolatos vagy vállalkozói készségekre is. A demográfiai változások kezelése érdekében az EU-nak megbízható eszközökre van szüksége a kulcsfontosságú ágazatok készség- és munkaerő-szükségleteinek részletes előrejelzéséhez. A munkaerőpiaci hiányosságok és a demográfiai kihívások kezelése érdekében az EU-nak több globális tehetséget kell vonzania, és támogatnia kell a tehetségpontok létrehozását, valamint a harmadik országokkal való partnerségeket.

9. A demokrácia megerősítése, többek között a polgárok szerepvállalásának növelésével.

Az EU-nak folyamatosan erősítenie kell a demokrácia és a jogállamiság védelmére irányuló képességét. A félretájékoztatás és dezinformáció, valamint a külföldi beavatkozás elleni küzdelemhez fontosak a hatékonyabb eszközök és azok megfelelő végrehajtása. Alapvető fontosságú a közösségi médiaplatformok elszámoltathatóságának fokozása és a független média támogatása. Meg kell erősíteni a helyi intézmények és más szereplők, például a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek kapacitását. Ehhez széles körű fellépésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy ezek az intézmények rendelkezzenek a szükséges készségekkel, valamint pénzügyi és technológiai forrásokkal ahhoz, hogy hozzájáruljanak a kettős átmenethez és kiaknázzák annak lehetőségeit.

10. Az EU felkészültségi és reagálási eszköztárának megerősítése a polgári védelem "polgári megelőzéssel" való kiegészítése érdekében.

Az EU válsághelyzetekre való gyors és hatékony reagálási képességét is folyamatosan erősíteni kell. Az egységes piaci vészhelyzeti eszköz például biztosítani fogja az áruk, szolgáltatások és személyek szabad mozgását, nagyobb átláthatóság és koordináció mellett válsághelyzetekben. Tovább kell fejleszteni a Vészhelyzeti Reagálási Koordinációs Központot, hogy az összes érintett uniós válságkezelési szereplőt (pl. HERA) összekötő központi csomóponttá váljon, és erősítse a jövőbeli vészhelyzetekre való operatív felkészültséget. Meg kell vizsgálni a katasztrófakockázatok finanszírozásának további növelésének lehetőségeit.

Készítette:     Csizmadia Máté

 2023. október 5.