„Kinyílnak a pénzcsapok – Jönnek az agrár vidékfejlesztési pályázatok” Vidékfejlesztés 2014-2020.

Agrárszektor Konferencia 2015. december 3. Siófok – kerekasztal beszélgetés

 

Kis erőszakot kellett vennem magamon, hogy egy tartalmas pozitív megközelítéssel kezdjem mondanivalóm. A vidékfejlesztési program helyesen határozta meg azokat a szakágazat politikai célkitűzéseket, amelyeket szolgálnia kellene. Értem az alatt, hogy rendben van:

­   az állattenyésztés fejlesztési szándék, nagyon szükséges előre lépni az öntözés terjedelme és hatékonysága terén, hogy vétek lenne nem támogatni a környezetgazdálkodást, hogy az élelmiszer feldolgozást kiemelt programmá tenni dicséretes döntés

­   ezek a stratégia program elemek feltétlen támogatandók és nem szállnék vitába a többi programponttal sem.

A szakágazati célkitűzések helyessége nem homályosítja el azokat a súlyos hibákat, amelyek miatt ez a program nem szolgálja a mezőgazdasági, mint ágazat és a vidék, mint élettér érdemi fejlesztését, negatív tendenciák megfordítását.

  1. A kormány által biztosított forrás nem elégséges. Már a Brüsszeli pénz is kevesebb, de két hibás kormánydöntés tovább kurtította a keretet.
    1. teljesen kontraproduktív lépés volt a vidékfejlesztési alapból átcsoportosítani ~22,5 Mrd Ft-ot a közvetlen támogatásokhoz (összesen 370 M euró, ~113 Mrd Ft) .

                 Kérdezem: miért volt szükség erősíteni a földhasználatban a hektár alapú támogatás érdekeltséget?

­  a döntéshozók nem tudják, hogy a fejlesztési célra adott pénz adózott pénz, így értékesebb, mint a közvetlen támogatás?

  1. A vidékfejlesztési programhoz adott nemzeti (költségvetési) kiegészítés csak 15%, még az e soron előző kormányok is 25%-ot adtak. Itt hiányzik több mint 100 Mrd Ft. Ha ezt költségvetési problémák okozták, akkor most itt lett volna a lehetősége az Agrár Kamarának, hogy az állami földek értékesítése bevételeit ide csatornázzák.
  2. Még súlyosabb hiba az a diszkrimináció, amelyet a hazai társas vállalkozásokkal szemben alkalmaz (80-20). A legfontosabb program területén pl. az állattenyésztésben pontosan fordított arányok kínálkoznak, mert a teljesítmények 20:80-at alapoznak meg. Az állattenyésztési példáknál maradva a tendenciák is mást mutatnak. Mire alapozzák azt az illúziót, hogy a kedvezményezett kör (mind családi gazdaság) majd állattartó lesz (Tisztelet mindenkinek, aki kivétel ez alól). Az köztudott, hogy az állattenyésztés kibocsátásának lehet, hogy 80%-át a társas gazdaságok adják! De miért nem vették figyelembe, hogy az egyéni gazdaságok KSH adatai szerint mindösszesen 4%-a tartott szarvasmarhát. Ebből nem lesz 1.947 ezer tonna tejértékesítés. De ígértem a tendencia megítéléséhez is segítséget. Álljon itt érvelésként, ismét a KSH-ra hivatkozva a „Kormány kiemelt” sertés ágazat. A sertéstartó egyéni gazdaságok 23%-kal csökkentették a sertés állományukat, 2010 óta.

Talán nem szerencsés csak tehénben és disznóban gondolkodni a vidékfejlesztési program diszkriminatív jellegének megítélésekor. Álljon itt a vidék számára a legfontosabb: a foglalkoztatás, a munkahely néhány viszonylata.

Maradok a tényszerű KSH adatoknál.

­  2013-ban a mezőgazdasági terület közel 50-50%-át használták egyéni és társas vállalkozások.

A társas vállalkozások 85 ezer embernek adtak munkahelyet, fizetett legális foglalkoztatást. Az egyéni gazdaságok 24600 vidéki embernek. Ez a számok az idénymunkát is tartalmazzák. +

(Az adatok forrása a KSH GSZŐ (2013) állandó alkalmazottak száma (fő) statisztika, amely szerint 12 e fő az egyéni gazdaságok állandó alkalmazottjainak száma. Ebben viszont nincs benne az idénymunkások száma. Az a társasok esetében 43 e fő, az egyéni gazdaságoknál 85 ezer fő)

­  Kétségtelen a családtagok nem fizetett részét nem tartalmazza ez az adat, de hát ennek nagyobb része csak papíron részvevő.

A népesség eltartó képesség szempontjából releváns helyzetet az adó és egyben nyugdíj és Eü. biztosítási szempontból számba vehető foglalkoztatottak jelentenek. Felhasználom itt dr. Balogh Attila, ugyancsak KSH adatokra épült elemzésének végkövetkeztetését: 1 fő jövedelme után adózó családi gazdasági szereplőre 106 ha jut, míg a társas gazdaságoknál ez 30 ha. Csak újabb érvet kapok igazam mellé, ha most azt mondják, hogy a családi gazdaságok az adó szabályokkal élnek. Akkor meg intézményes fekete gazdaságot támogatnak!

Szóval, hogy intézményes diszkrimináció van az nem kérdés, azt akartam bizonyítani, hogy szakmailag teljesen megalapozatlan, sajnos nem csak tévedésen alapul.

  1. Nem indokolható, egyes területeken helyrehozhatatlan veszteséget okoz a kormány az időveszteséggel.

­  2 év veszett el az agrárszereplők számára a 7 éves időszakból. 2015 végéig egyetlen új programra forrás felhasználás nem történt. A pénz ott döglik az EU kasszában. Hellyel-közzel 1 évet indokol az EU késlekedése, de a második évi veszteglés a saját restanciánk. Én nem átszerveztem volna a hazai gépezetet, hanem az EU átmenetei 1 éves időszakában előre készültem volna és akkor 2015 elején indulhatnak a programok. „Kétszer ad, aki időben ad”

­  Az AKG programok döntései, illetve a döntés elmaradása következményeit természetvédelem mellett elkötelezett, abban tevékeny szerepet vállalók érzik a bőrükön. Szerintem a kormánynak élnie kellett volna azzal az EU opcióval, hogy nemzeti kockázatra indítja 2014-ben a programot és akkor az előző 5-10 éves mentességi és természetkímélő és földművelésbe nem történt volna szakadás, a termelők pedig ellenértékben jutottak volna azért, aminek eleget tettek.

­  Október 6.-án tették közzé a Korm. határozatot, hogy idén 32 támogatás pályázati felhívását jelentetik meg. Több, mint hat héttel ezután vagyunk, s eddig összesen 4 pályázati felhívás jelent meg, melyekből nagyon fontos mellékletek hiányoznak, illetve még biztosan módosítani fogják őket.

­  Kár, hogy a megígért előleget november 30-ig a gazdálkodók egy része nem kapta meg (ez volt az utolsó határidő).

  1. Az egyes programok – a mai helyzete ismeretében – csak igen feszített ütemben valósíthatók meg. Jelentős kockázatokat látok abban, hogy egy ütemben a célszerinti források felhasználhatók-e. Ezt még nagyban befolyásolják – a kiírások hiányában - még nem ismerhető feltételek. Két-három körülményt azonban megjelölök, amely a végrehajtás illetve az ellenőrzés során a termelő, végrehajtó szervezet számára biztosan problémát okoz, ezért javaslom a korrekciókat:
    1. Az 1.275 ezer € STÉ értéke elhibázott, ki fogja zárni a kis és közepes állattartókat is a részvételtől, nem fogy el a pénz.
    2. Közbeszerzési értékhatárt emelni kellene, és az EU-s szabályok lehetővé is teszik. (Ez több célkitűzésnél is problémának látszik.)
    3. a családi gazdaságok kiemelt kezelése nincs végigvezetve a mechanizmus egyes elemein. Mindenekelőtt ma is definiálatlan, hogy mint gazdasági egységet hogyan kell kezelni. A sok kérdés közül csak hármat emelek ki étvágycsinálónak.
      1. Hogyan veszi számba a foglalkoztatáshoz kapcsolt követelményeket, ahol is a foglalkoztatás megtartása illetve növelése a kritérium. Ehhez egzakt „foglalkoztatási” bázisadatok sincsenek. Papíros foglalkoztatás is teljesítmény?
      2. A családi gazdaságban részvetők között a felelősségi szabályoknak nincs törvényben szabályozott rendje. A programokban vállalt kötelezettségek nem teljesítésekor a családi gazdaság vezetője kerülhet kilátástalan helyzetbe, ha a Hivatal él a szankció lehetőségével, illetve kerülhet a hivatal olyan helyzetbe, hogy a szankciót nem tudja érvényesíteni.
      3. Nem fogják segíteni a program eredményes végrehajtását azok problémák sem, amelyeket a kiírás utólagos módosításai okoznak. Már az első kiírások is mutatták, hogy erre is számítani kell. A szükséges javításokban inkább partnerséget ajánlok a program alkotóknak, mert ismerve a program alkotás körülményeit ezt kívánja a kollegialitás és a gazdálkodók érdekeinek képviselete.

Budapest,  2015. november 30.

                                                                                                                       Horváth Gábor főtitkár