Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége

Erõsödött a bizonytalanság

 

Január elején nem csupán az éves feladatokat fogalmaz­zák meg egy érdekképviseletnél, hanem összegzik az el­múlt év történéseit, tapasztalatait is. Horváth Gábor, a Mezõgazdasági Szövetkezõk és Termelõk Országos Szö­vetségének (MOSZ) fõtitkára szerint a január még nem alkalmasa teljes, tételes elemzésre, miután az állami bü­rokrácia mellett sikerült az információs rendszert úgy le­szegényíteni, hogy ebben az idõszakban a mezõgazdaság tárgyi és tényszerû adatai csak szûkösen állnak rendelke­zésre. Eközben a makrogazdasági adatokról folyamatos a tájékoztatás, tartozzon az a munkanélküliség, a külkereskedelem vagy a pénzügyi szektor kategóriájába.

 

Az elmúlt év nem növeli a nagy mezõgazdasági évjáratok sorát, s várhatóan az idei esztendõ sem sorolható közéjük. Ez önmagában nem jó üzenet, mert ha két év teljesítménye egymást követõen kívánnivalót hagy maga után, az számos problémát jelent a termelõknek, a kormánynak és az érdekképviseleteknek egyaránt, kezdte mondandóját a fõtitkár.­­­

Piaci várakozások

Az idõjárásra nem lehetett panaszuk a termelõknek, még . akkor sem, ha egy kis fagy is nehezítette a munkát. Megfelelõ terméshozamok születtek, így a termelési és árualapokkal nem volt probléma. Ugyanakkor az inputanyagokhoz méregdrágán jutottak a termelõk. A pénzügyi végeredményt azonban még korai volna minõsíteni, hiszen a mérlegkészítésnek tavasz végén jön el az ideje. A másik fontos megállapítás, hogy az év elsõ felében újabb uniós pályázati lehetõségek nyíltak meg (szárítók, kertészeti gépek). Az érdeklõ­dés most is erõs volt, a termelõk egy része elõremenekült, ezért is született a vártnál több pályázat, de a kényszerí­tõ eszközök hatásait is felfedezhetjük. A harmadik tényezõ, hogy a piaci „elvárások" csak vágyak maradtak, így a termelõk csalódottan vették tudomásul, hogy nincs szó élelmiszerár-robbanásról. A felükre, a harmadukra estek vissza a gabonaárak. Ez is világosanmutatja, hogy mekkora károkat okoztak az EU azon intézkedései, amelyekkel a piaci garanciaelemeket megszüntették. A termékpályákon felerõsödött a jövedelemosztozkodás aránytalansága, s a különbözõ termékeknél kiélezõdött a piaci feszültség. Mind ez ideig eredménytelenül zárultak azok a tárgyalások, amelyekkel a termelõk, feldolgozók, kereskedõk közötti feszültséget feloldották volna. A minisztérium ugyan Péterfillérekkel próbálta a helyzetet oldani, ám ezt a pénzt máshonnan volt kénytelen elvenni, így az agrártermelõknek nem jutott többletpénz. Piaci csalódást okozott az is, hogybizonyos termékek iránt nem volt kereslet (lásd a kukoricát, amely még mindig a tárolókban telel).­­­­­­­­­­­­­­­­ ­­­­­­­­­­­­­ ­

Pénzügyi válság

 

A pénzügyi válság - minden elõzetes hírek ellenére - a me­zõgazdasági szektort is elérte, hangsúlyozta a fõtitkár. A vál­ság következtében a hazai fo­gyasztás is mérséklõdik, s

melõk, az a külsõ forrás, a hitel hiánya. Márpedig a ma­gyar mezõgazdaság - sajnála­tos módon - az utóbbi két évtizedét kevés saját tõkével, pénz- és likviditási hiánnyal élte meg, hozzátéve ehhez az élelmiszeripart is. Ez utóbbi alapvetõ oka a szerencsétlen privatizáció, ebbõl következõen már most lehet látni, hogy a pénzellátási nehézségek rákényszerítik k a termelõket az esetleges ésszerûtlen takarékoskodásra.­­­­

 

Nem csoda hát, hogy egyre nõ a termelõk bizonytalansága. Márpedig bizonytalan feltételek között nem lehet az­zal számolni, hogy elõremuta­tó döntések szülessenek. A legnagyobb gond tehát, hogy nincs vevõ. Ezzel szemben a mezõgazdaság exportteljesítménye ismét magas lesz, az idõközi adatok szerint a pozitív szaldó a 2007. évi 1,5 milliárd eurót is meghaladja. Az árualapunk adott volt ehhez a teljesítményhez, de érdemes megnézni, hová sikerült eladni  ­­­­­­

tak. Az érdekképviseleti szakértõk becslése szerint az uniós pénzekbõl 50 milliárd forintot fizettek ki az elõzetesen várt 150 milliárd forinttal szemben. Egyrészt a hivatal lassúsága, a feltételek gyors változtatása, másrészt a gazdasági környezet változása óvatosságra intette a termelõ­ket, és a beruházások egy részét nem tudták teljesíteni, s leálltak a fejlesztések. Ezt a hátrányt pedig nem lehet behozni.­­­­­

 

Sok termelõ esik ki

A bizonytalanságot növeli az a tény is, hogy Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá az SPS törvényt. Ez az állattartókat szinte kilátástalan helyzetbe hozza, hiszen nem tudják, lesz-e támogatásuk vagy sem. Emiatt az ágazat leépülése folytatódik, s a leépülésnek olyan következményei lesznek, amelyek miatt a mezõgazdaság vidéki szerepe, munkahelymegtartó képessége jelentõsen romlik. Lemérhetõ ez az üzemi struktúraváltozásban is, hiszen évente százezer kistermelõ hagy fel a termeléssel. Már­pedig ha ennyi ember kikerül akár csak a jövedelemkiegészítõ termelésbõl is, akkor a vidéki népesség megõrzésének lehetõségei ennyivel szûkülnek, mondta végezetül a fõtitkár.­­­­­­­­­

 

HAJTUN GYÖRGY