Beszámoló az érdekképviseleti munkáról, az érdekképviselet helyzetérõl

B E S Z Á M O L Ó

a Kongresszusnak

az érdekképviseleti munkáról, az érdekképviselet

helyzetérõl

I. Történeti összefoglaló

1. 1999-2002

A MOSZ III. kongresszusa - az 1998. évi kormányváltás után eltelt másfél év tapasztalatai alapján - úgy értékelte a helyzetet, hogy egyre kevésbé és csak egyre nagyobb erõfeszítések árán érvényesülnek az érdekképviseleti jogok és ennek következtében a tagok érdekérvényesítési lehetõségei.

Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán Viktor által szabadjára engedett Torgyán József miniszter nem csak a kormánynak a nagyüzemeket diszkrimináló agrárpolitikáját akarja megvalósítani, hanem politikai tõkét is kíván gyûjteni ebbõl.

A miniszter már az elõzõ év õszén szembekerült a MOSZ-al, amikor a gabonapiaci válság (a "búzabomba") kezelését követelõ termelõk demonstrációját az utolsó pillanatban aláírt megállapodással sikerült elhárítani. A MOSZ már ekkor folyamatosan tiltakozott, sõt az Alkotmánybírósághoz fordult a miniszter diszkriminatív, a jogegyenlõséget, jogbiztonságot sértõ intézkedései miatt.

Ezt követõen a leginkább támadhatónak látszó szövetkezeteket vette célba. Benyújtotta az u. n. "moratórium" törvény tervezetét, ami - a külsõ üzletrész tulajdonosok érdekeire hivatkozva - megtiltotta volna a szövetkezetek gazdasági társasággá való átalakulását és a tulajdonukban lévõ ingatlanok értékesítését. Bár ez a tervezet - a nyilvánvaló alkotmányellenessége miatt - elakadt az egyeztetéseken, a MOSZ szükségesnek látta reakcióképpen a szövetkezetek társasággá való alakulása intenzív segítését.

A nyilvánvaló szembenállást demonstrálta a MOSZ által szervezett szövetkezeti nagygyûlés, amelyen részt vett a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének elnöke és az európai régiós alelnöke is.

Az 1999. év nyarán ismét kiújult gabonaértékesítési válság megoldására a MOSZ - a szolnoki nagygyûlést követõen - ismét tárgyalást kezdeményezett és nyomásgyakorlásként egyidejûleg ismét bizottságot hozott létre az esetleges demonstráció elõkészítésére. Ezt a demonstrációt - több hetes tárgyalás után - a reorganizációs és kibontakozási programról való megállapodás hárította el.

Az "agrárbéke" azonban nem bizonyult tartósnak. A miniszter a megállapodástól eltérõen ismét diszkriminálta a nagyüzemeket a végrehajtás során, ami miatt a MOSZ országos demonstrációra hívta fel a termelõket. Az idõközben bekövetkezett tiszai árvíz miatt a tavaszra tervezett demonstrációra 2000 június 7-8-án került sor.

A tiltakozó akcióknak alapot adtak az újabb szövetkezetellenes kezdeményezések. Elõbb egy tervezet, amely újra lehetõvé tette volna a kiválást és a vagyonkivitelt - a kívülálló üzletrész tulajdonosoknak is.

Miután ez is megbukott az egyeztetéseken, az újabb tervezet a kívülálló tulajdonosok üzletrészei névértéken való megvásárlására kötelezte a mezõgazdasági szövetkezeteket.

Bár Orbán Viktor miniszterelnök - a két éves költségvetés megszavazása után - menesztette Torgyán Józsefet, a törvénytervezetet nem vonta vissza és azt - az "új szövetkezetekrõl" szóló törvénnyel együtt - megszavazta a kormánytöbbség az Országgyûlésben.

A MOSZ kezdeményezésére széleskörû tiltakozás bontakozott ki az "üzletrész törvény" ellen. Tiltakozott az Országos Szövetkezeti Tanács és levélben kérte Mádl Ferenc köztársasági elnököt az aláírás megtagadására - összhangban a MOSZ hasonló kérésével - az SZNSZ elnöke.

Miután a köztársasági elnök - a MOSZ alaposan megindokolt kérését figyelmen kívül hagyva - aláírta a törvényt, a MOSZ azonnal az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Alkotmánybíróság - soron kívül tárgyalva a kérelmet - 2001 április 11-én hozott határozatával alkotmányellenesnek minõsítette és teljes egészében megsemmisítette a törvényt.

A kormány - a közelgõ országgyûlési választásokra figyelemmel - az üzletrészek költségvetési pénzbõl való felvásárlását határozta el, kiterjesztve az akciót a külsõ üzletrész tulajdonosok mellett a nyugdíjasokra és a felszámolás alatt lévõ szövetkezetek üzletrészeire is. Az akció következtében mintegy 700 szövetkezet több mint hetven milliárd forint névértékû üzletrésze került állami tulajdonba. A MOSZ - fenntartásai és kifogásai ellenére - segítette a szövetkezeteket a felvásárlással kapcsolatban elõírt kötelezettségeik teljesítésében.

Az állami tulajdonlás, de különösen az "új szövetkezetekrõl" szóló törvény kötelezõ átalakulást elõíró illetve a megszûnést kilátásba helyezõ szabályai további folyamatos fenyegetettséget jelentettek.

A koalíció mûködése végén a termõföldre vonatkozó törvénycsomagot is elfogadtatott. A termõföld törvénynek az elõhaszonbérletre vonatkozó módosító szabályai a bérleti szerzõdések alapján gazdálkodó társas vállalkozásokat egyértelmûen hátrányosan érintették. A MOSZ fõtitkára a tagszervezetek vezetõihez küldött levélben hívta fel a figyelmet a hatályba lépés elõtti idõ lehetõségeinek a kihasználására, a bérleti szerzõdések meghosszabbítására. A törvények hatályba lépését követõen azonnal az Alkotmánybírósához fordult a diszkrimináló rendelkezések megsemmisítését kérve.

2. A 2002. évi országgyûlési választási kampányban ugyanezek a kérdések kerültek elõtérbe, amikor a MOSZ a választáson induló pártok programjait vizsgálta. A kormányváltás után a 2002 május 15-i Közgyûlés - az ágazati feladatok mellett - a szövetkezetekre és a termõföldre vonatkozó hátrányos szabályok módosítására is elsõdleges kormányzati intézkedést sürgetett.

Az új kormány programjában vállalta a Közgyûlésen megfogalmazott igények teljesítését és többségében meg is valósította azokat. Sor került az adósságrendezési program meghirdetésére, a mezõgazdasági termelõk éven belüli hiteleinek és - ehhez kapcsolódóan - a 2002-ben aszálykárral sújtott termelõk kárának - rendezésére. Az Országgyûlés módosította a termõföldrõl és a Nemzeti Földalapról szóló törvényeket és a birtokpolitika elveirõl szóló határozatát. Meghirdetésre került a kedvezõtlen besorolású térségekben gazdálkodók éven túli hitelterheinek mérséklési programja. Megszûnt a nagyüzemek diszkriminálása a földalapú támogatásokban. Jelentõs késéssel ugyan, de sor került az új szövetkezetekrõl szóló törvénynek az átalakulási kényszert elõíró szabályainak a hatályon kívül helyezésére és a szövetkezeti érdekképviseletek jogainak helyreállítására. Módosult az agrárpiaci rendtartási törvény.

Az intézkedések nem teljesítették maradéktalanul az érdekképviseleti elvárásokat. A kormánykoalíció nem vállalkozott - azóta sem - a társas vállalkozások termõföld tulajdon szerzési jogának biztosítására, még az állattartó telepek földigényének kielégítésére sem, aminek a birtokpolitikai elvek elsõbbséget adtak. Nem került sor az üzletrészek felvásárlásának folytatására, sõt - kétszeri kormánydöntés ellenére - az állami tulajdonba került üzletrészek sorsának rendezésére sem.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás idõpontjának kitûzésével az érdekképviseleti munkában is elõtérbe kerültek a csatlakozásra való felkészülés és felkészítés feladatai. A MOSZ országos méretû felkészítõ tanfolyamokat szervezett a tagszervezetek számára. Folyamatosan kezdeményezte - részben sikerrel - a SAPARD elõcsatlakozási program kedvezõtlen (az elõzõ idõszakban elfogadott) feltételeinek módosítását. Részt vett a Nemzeti Fejlesztési Terv összeállításában és a végrehajtást szolgáló operatív programok, elsõsorban az Agrár és Vidékfejlesztési Terv (NVT) kidolgozásában és a végrehajtást irányító monitoring bizottságok munkájában. Az érdekképviseleti fórumokon és csatornákon - elsõsorban a MOSZ Hírlevélben - folyamatosan tájékoztattunk az EU közös agrárpolitika reformjának kihatásairól a magyar termelõknek nyújtandó támogatásokról, a szabályokról és tennivalókról.

Az EU csatlakozáshoz kapcsolódóan került meghirdetésre az Európa Terv Agrár Csatlakozási Hitelprogram, aminek a kidolgozásában a MOSZ aktívan részt vett, illetve útmutatókkal segítette a tagokat a hitelek igénybevételében.

A 2003. évi aszályt követõen az egyes mezõgazdasági ágazatokban (sertés, tej, baromfi) kialakult válsághelyzet kezelésére, a termelõk likviditási gondjai enyhítésére a MOSZ - más érdekképviseletekkel együtt - számos kezdeményezést tett. Az FVM ezeknek csak részben és nem kielégítõen tett eleget. Emiatt az év végére, a 2004. év elejére olyan feszültség alakult ki, hogy az érdekképviseletek ismét a demonstráció eszközéhez kívántak nyúlni. A MOSZ Szarvasmarhatenyésztõk Országos Választmánya által felállított bizottság február 26-ra figyelmeztetõ demonstrációs nagygyûlés tartását határozta el. A szándékot megerõsítette a MOSZ rendkívüli elnökségi ülése is.

A demonstrációt megelõzõ estén a minisztérium bejelentette, hogy a kormány felhatalmazásával kész megállapodni a termelõi követelések teljesítésérõl. A megállapodás aláírására még aznap sor került. A Megállapodás alapján kifizetett támogatások, az Agrár Csatlakozási Hitelprogram 60 milliárd forintos bõvítése, az egyes támogatásoknak a módosított ÁFA törvény alól való kivétele és az EU közvetlen kifizetésekhez adott nemzeti támogatás egy részének megelõlegezése jelentõs segítséget nyújtott a termelõknek.

A Megállapodás teljesítésérõl, eredményeirõl készített áttekintést az 1. sz. melléklet tartalmazza.

II. Az érdekképviseleti munka külsõ feltételei

Az érdekképviselet, érdekérvényesítés lehetõségei az eltelt idõszakban is a politikai környezettõl, a kormányzati fogadókészségtõl függõen változtak. Az Orbán-Torgyán kormány nyíltan diszkriminálta a nagyüzemeket - különösen a szövetkezeteket - és igyekezett ezt a megkülönböztetést az érdekképviseletben is érvényesíteni. Ennek ellenére a MOSZ és a területi szövetségek megkerülhetetlennek bizonyultak és a kormány - ha kényszeredetten is - kénytelen volt a szövetséget tárgyaló partnernek elfogadni.

Sajnálatos módon a kormánynak sikerült az érdekképviseletek megosztása. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (MAGOSZ) lett a kormány "stratégiai szövetségese", rendeletben rögzített jogosítványokkal. A MAGOSZ vezetésével érdekképviseleti tömörülés is alakult, ami megosztotta és gyakorlatilag megszüntette az 1991 óta mûködõ Agrárkoordinációs Fórum tevékenységét. A jelentõsebb érdekképviseletek közül az AKF-ben maradt a MOSZ mellett a Magyar Parasztszövetség (MPSZ), az Agrár Munkaadói Szövetség (AMSZ), az Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége (AIOSZ) és a Mezõgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete (MEDOSZ). A MAGOSZ által vezetett csoportosulásban egy jelentõsebb érdekképviselet, a Hangya Szövetség csatlakozott. (A többiek között szerepel egy korábban a MOSZ-hoz tartozó szervezet is, a Magán Erdõtulajdonosok Szövetsége.) A megosztottság eredménye, hogy a termelõknek azóta sincs egymás közötti egyeztetést szolgáló közös fóruma, bár az AKF többször kezdeményezte a MAGOSZ visszatérését.

A Torgyán vezette minisztérium megszüntette a korábbi kormány alatt kezdeményezett ágazati érdekegyeztetési intézményt, a Földmûvelésügyi Érdekegyeztetõ Tanácsot. Az elõzõ kormánynak az érdekképviseletekkel kapcsolatos szemléletére jellemzõ, hogy az új szövetkezetekrõl szóló törvényben hatályon kívül helyezte a korábbi szövetkezeti törvénynek (1992. évi I. törvény) a szövetkezeti szövetségek érdekképviseleti jogait tartalmazó rendelkezéseit és még nemzetközi téren önállóan való megjelenésüket is tiltani kívánta.

A politikai megközelítések viszonylag kevésbé érintették a MOSZ szakmai munkáját az agrárkormányzattal való kapcsolatban. A jogszabályalkotási munkában való részvétel, véleményalkotási lehetõség mindkét kormány idejében folyamatos és szinte teljeskörû volt, még azokban az esetekben is, amikor nyilvánvaló volt az egyetértés hiánya. A válsághelyzetek kezelésében, az egymást követõ megállapodások részleteinek kidolgozásában a MOSZ-nak minden esetben meghatározó szerepe volt a termelõi oldalon. Emiatt - mindkét kormány idején - elhangzottak olyan bírálatok, hogy a MOSZ érdekkörébe tartozó társas vállalkozások aránytalanul nagy mértékben részesülnek a juttatásokban.

Az elõzõ kormányzati ciklusban folyamatossá vált, politikai hátterû feszültség a 2002. választások után megszûnt a minisztérium és a MOSZ között, bár ez nem tüntette el a nézet- és érdekkülönbségeket. A MOSZ elnökének a miniszteri tanácsadó testület vezetésével való megbízásának inkább szimbolikus jelentõsége volt, ami a közvélemény és a kormány felé is demonstrálja a minisztérium együttmûködési készségét és támogatottságát. A minisztérium vezetése ugyanakkor deklaráltan egyenlõ távolságot kíván tartani az érdekképviseleti szervezetektõl és ezért formailag akkor is ragaszkodik a különbözõ egyeztetésekbe, programokba való bevonásukhoz, amikor nyilvánvalóan nem rendelkeznek a szükséges szakmai háttérrel illetve nincs valódi érdekeltségük a részvételben. Ez az "egyenlõsdi" szemlélet érvényesül az érdekképviseleti munkához nyújtott - egyébként is csak jelképes mértékû - költségvetési támogatás elosztásában is. (Kivételt jelent a Magyar Agrárkamara, amelyet a minisztérium hol érdekképviseletként, hol köztestületként, de mindig megkülönböztetetten kezel és támogat.)

A 2002. évi választások után az agrárkormányzat ígéretet tett az ágazati érdekegyeztetés megújítására, tényleges mûködtetésére. 2003 nyarán - hosszas elõkészítés után - formálisan megalakult a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztetõ Tanács (FÖVÉT), amely azonban másfél év alatt semmilyen érdemi tevékenységet nem folytatott. A MOSZ - bár aláírta a megalakulásról szóló megállapodást - már akkor jelezte a fenntartásait egyes résztvevõk reprezentativitásával és a nagylétszámú (23 tagú) testület mûködésképességével kapcsolatban.

A tényleges reprezentativitáson épülõ érdekegyeztetés hiánya vezetett oda, hogy egyébként szinte háttér nélküli - sõt korábban nem is ismert - szervezetek, illetve azok nevében fellépõ személyek demonstrációs fenyegetéssel léptek fel, tárgyalásra kényszerítve a kormányt illetve a minisztert. A tárgyalásokon rendre kiderült, hogy érdemi megoldásra csak a szakmai háttérrel rendelkezõ szervezetek, elsõsorban a MOSZ volt képes javaslatot tenni.

III. Tevékenységi, képviseleti területek

A kormányzati szintû intézkedések kivédésére vagy éppen kikényszerítésére irányuló akciók mellett az érdekképviseleti munkára a folyamatosság és a sokoldalúság volt a jellemzõ.

Ismételten igazolódott annak a döntésnek a helyessége, hogy a MOSZ a megalakulástól kezdve részt vesz - munkaadói szervezetként - az Országos Érdekegyeztetõ Tanács munkájában. Bár az elõzõ kormány erõszakos stílusa az OÉT-et is érintette, az itteni tagság folyamatos részvételi lehetõséget jelentett a politikai-gazdasági döntéshozatalban. A MOSZ és a területi szövetségek számára a munkaadói érdekképviselet lehetõséget adott a tagszervezetek érdekeinek közvetlen érvényesítésére. A MOSZ képviselni tudja a - foglalkoztatási szempontból nem csak rosszul álló, de háttérbe is szorított - mezõgazdaság érdekeit a Munkaerõpiaci Alap Irányító Testületében, aminek eredményeként több munkahely megtartó foglalkoztatási pályázat kiírására került sor. A területi szövetségek a munkaadói státusz "leosztása" eredményeként vehettek részt a helyi döntéshozatalban a területfejlesztési és munkaügyi tanácsokban, illetve a regionális képzési tanácsokban. Ezeken a fórumokon a szövetségek a döntéshozatalban eredményesen tudják képviselni a tagszervezeteket a pályázatok elbírálásában, támogatások odaítélésében.

A munkaadói képviseleti statushoz kötõdõen került sor a Mezõgazdasági Ágazati Párbeszéd Bizottság megalakítására, amelyben a munkaadókat a MOSZ, a munkavállalókat a MEDOSZ képviseli. AZ ÁPB-ben való együttmûködés eredményeként került sor az Ágazati Kollektív Szerzõdés megkötésére, ami lehetõvé teszi a MOSZ tagszervezetei számára a szigorított munkaügyi elõírásoknak az ágazati sajátosságokhoz igazodó, rugalmas alkalmazását.

Folyamatos és hatékony volt a MOSZ részvétele az ágazati szabályozásokban, elsõsorban az Agrárpiaci Rendtartási Bizottságban. Az egész ciklusra jellemzõ volt, folyamatos érdekképviseleti feladatot jelentett a gabona, a tej-, a cukor, a sertés- és a baromfiágazat helyzetének romlása, az értékesítési válsághelyzetek kiújulása. A megoldásokra vonatkozó javaslatok kidolgozásában, de az elfogadtatásuk érdekében való nyomásgyakorlásban is (egészen a demonstrációkig) meghatározó szerepük volt az ágazati választmányoknak és a munkájukat koordináló Mezõgazdasági és Kereskedelemfejlesztési Titkárságnak.

A választmányok mûködésének jelentõsége messze túlnõ a szövetség illetve a tagszervezeti kör érdekeltségén. Az agrárrendtartás mûködésében központi szerepet betöltõ terméktanácsok többségében a MOSZ választmányai képviselik a termelõket, a termelõk a választmányokon keresztül szervezõdnek, fogalmazzák meg érdekeiket igényeiket.

A MOSZ-nak ez a szerepe és kiemelt feladata formálisan is rögzítésre került az agrárrendtartási törvény módosításával. A terméktanácsok helyébe lépõ termékpálya bizottságokba (gabona, hús, cukor, zöldség-gyümölcs, szõlõ-bor, tej, dohány) a MOSZ már alanyi jogon delegál szavazati jogú képviselõt. A képviselet természetesen továbbra is a szakmai háttérre támaszkodik.

A szövetségi keretet túllépõ feladatvállalásból, a széles érdekeltségi körbõl következõen a választmányok egy része fokozatosan önálló szövetségessé fejlõdik, miközben megõrzik kapcsolódásukat az országos szövetséghez (pl. a Gabonatermesztõk Szövetsége).

Az ágazatok problémáival való foglalkozás nem szûkült a szakmai fórumokra - a MOSZ elnöksége folyamatosan ülései napirendjére tûzte egy-egy ágazat helyzetének áttekintését illetve a kritikus helyzetekkel kapcsolatos érdekképviseleti feladatok megtárgyalását.

Az országos szövetség az Agrárpiaci Tárcaközi Bizottság tagjaként rendszeresen javaslatokat tett a piacszabályozásokra, amely javaslatokat az országos választmányok és szakmai szövetségeink állásfoglalásai alapján készítettük el.

A közvetlenül szabályozott termékpályákra vonatkozó intézményes árak esetében arra törekedtünk, hogy a termelõk átlagos költségei elismerésre kerüljenek. Az idõben megtett javaslatainkkal elõsegítettük, hogy az eredeti kormányzati elképzelésekhez képest magasabb árak kerüljenek meghirdetésre. A kormányzati törekvések az elmúlt idõszak második felében viszont arra irányultak, hogy csökkentsék az állami garanciavállalás mértékét, a gabona, a vágósertés, a vágómarha és a tej esetében.

Az árrendszer és az intézményrendszer hiányosságaiból fakadóan évrõl-évre meg kellett oldani a belföldi szükségleten felül elõállított mezõgazdasági termékek külpiaci elhelyezését, ami csak exporttámogatással volt lehetséges. A maximális költségvetési lehetõségek kihasználása mellett szükség volt termelõi, feldolgozói befizetésekbõl kiegészíteni a forrásokat. Csak így lehetett megtartani a belföldi árszínvonalat. Annak ellenére, hogy a termelõkhöz az exporttámogatásnak csak a maradék hányada jutott, támogattuk a rendszert. A csatlakozást követõ, exporttámogatást nélkülözõ idõszakból visszatekintve igazolható az exporttámogatások eredményessége.

A nem közvetlenül szabályozott termékek esetében, a jelzések és elemzések alapján javaslatokat tettünk a súlyos piaci zavarok kialakulásának megelõzésére, az elszenvedett veszteségek mérséklésére.

Javaslataink alapján teret nyertek a közraktározási és takarmányvásárlási hitel és tárolási támogatások. Ezeknek a rendeleteknek az alkalmazása csökkentette a betakarításkori értékesítési kényszert, aminek következtében évente több milliárd forintos bevételtöbblet realizálódott.

Kezdeményezéseink alapján jelentõsen oldódott a kiviteli engedélyezés szigorú gyakorlata. Több esetben sikeresen jártunk el a súlyos piaci zavarral fenyegetõ importok megakadályozása, vagy szabályozása kérdésében.

A kvótával szabályozott ágazatoknál következetes javaslatainkkal elértük, hogy a tejágazatban stabilizálódott a kvótarendszer, a cukorrépa szállítási jog esetében 100 %-os mértékben kiosztásra és termelõi tulajdonba került a kvóta, ami mindkét esetben vagyonértékû joggá vált. Mobilizálhatósága révén gyorsíthatja az ésszerû szerkezetváltást.

A mezõgazdasági termelés végzését befolyásoló környezetvédelmi, állat- és növény-egészségügyi, élelmiszerbiztonsági szabályozás területén végzett munkánkat annak alapján végeztük, hogy az egyre szigorodó követelmények teljesítéséhez szükséges forrásokat fõként költségvetési forrásokból fedezzék, hiszen azokat alapvetõen a társadalom és az ország érdekében kell teljesíteni.

Igyekeztünk elfogadtatni azt az alapelvet, hogy a jogszabályok szigorítása csak fokozatosan, a termelõk gazdasági teherviselésével összhangban és a lehetõségekhez képest a hatóságok és tagjaink között "partneri" viszonyban kerüljön végrehajtásra.

A termeléshez felhasznált inputanyagok, szolgáltatások (vezetékes energia, mûtrágya, biztosítás) forgalmazásának szabályozása esetében a munkánk arra irányult, hogy az árak, díjak rendszere és mértéke tagjaink számára elfogadható legyen.

Mint az korábban is gyakorlat volt, a MOSZ - a tagjai multifunkcionális tevékenységének megfelelõen - gyakorlatilag az egész mezõgazdaságot, sõt újabban a vidékfejlesztést is érintõ érdekképviseletet kénytelen felvállalni. Emiatt igen sok, nem közvetlenül ágazati egyeztetõ fórum munkájában is részt vesznek a MOSZ delegáltjai, elsõsorban az ügyintézõ szervezet munkatársai. (A fontosabb képviseletek felsorolását a 2. sz. melléklet tartalmazza.)

Az Európai Unióhoz való csatlakozással új - bár nem elõzmény nélküli - feladatot jelent az uniós szintû érdekegyeztetésben való részvétel. A feladatra való felkészülés két ágon is megindult már az évtized elején. Az OÉT tagságból következõen a MOSZ bekapcsolódott az EU egyik legfontosabb szervezete, a Gazdasági-Szociális Bizottság munkájába. A GSZB a tagjelölt országok nemzeti érdekegyeztetõ fórumaival u.n. Konzultációs Vegyes Bizottságot hozott létre, amelynek keretében a GSZB és a tagjelöltek civil szervezeteinek képviselõi folyamatosan áttekintették a csatlakozási tárgyalások egyes területeit. A MOSZ részvételének intenzitását jelzi, hogy a GSZB-OÉT vegyes bizottság társelnöke a MOSZ fõtitkára volt.

A csatlakozással az új tagállamok jogot nyertek a GSZB-be tagok delegálására (összesen 12 fõvel). A négy magyar munkaadói tag egyike a MOSZ elnöke lett, aki a munkaadói csoport tagjaként a Mezõgazdasági, Vidékfejlesztési és Környezetvédelmi szekció, valamint a Foglalkoztatási és Szociális ügyek szekció munkájában vesz részt.

Egy korábbi Phare program folytatásaként - amelybe az akkori kormány javaslatára négy érdekképviselet és a Magyar Agrárkamara vett részt, - az Unió mezõgazdasági szervezeteit és mezõgazdasági szövetkezeteit uniós szinten képviselõ szervezet, a COPA-COGECA társult tagságot ajánlott a programban részt vevõ magyar szervezeteknek, köztük a MOSZ-nak. Errõl 2002 decemberében (a csatlakozási szerzõdés aláírásával egyidejûleg) megállapodás született. Magyarország uniós csatlakozását követõen ez teljes jogú tagsággá vált. A MOSZ - tagjai érdekeltségének megfelelõen - a COPA-hoz (a szakmai érdekképviselethez) csatlakozott, a Magyar Agrárkamarával együtt.

A MOSZ egyedüli magyar tagként részt vesz a COPA mezõgazdasági munkaadói szervezete, a GEOPA munkájában. Ez lehetõséget ad az EU Vállalkozási Fõigazgatósága mellett mûködõ Mezõgazdasági Ágazati Párbeszéd Bizottságban való részvételre, aminek kiemelt szerepe van a mezõgazdasági foglalkoztatási szabályok uniós szintû kialakításában.

A COPA/COGECA súlyának - az EU bõvítésbõl adódó - növekedését jelzi, hogy ez év október 4-én - az Európai Mezõgazdasági Szövetség (CEA), amelynek Magyarország is a tagja volt, gyakorlatilag beolvadt az érdekképviseletbe. A még nem EU tag (illetve a már tagjelölt) országok társult tagsági lehetõséget kapnak a szervezetben.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével egyre gyakoribbá váltak az olyan nézetek, hogy a döntések nemzetközi szintre tolódásának csökken a nemzeti kormányok és ezzel párhuzamosan az érdekképviseleti szervezetek feladatköre, mozgástere. A tapasztalatok ezt a nézetet nem igazolják. A következõ években egyre súlyosabb - gazdasági, sõt, a választások közeledtével várhatóan politikai - jelentõségû földkérdés, a szövetkezeti ügyek, a közteherviselés anomáliái, a nemzeti támogatások elosztása, stb. - mind olyan kérdés, amiben a szövetség tagjainak saját, jól körülhatárolható és képviseletet igénylõ érdekeltségei vannak és ezek rendezése nemzeti hatáskörben marad.

Az EU agrár- és vidékfejlesztési szabályainak a közvetlen hatályosulása idehaza is új feladatot jelentett. Az érdekképviselet munkatársai gyakorlatilag az állami szervekkel egyidõben tanulták meg ezeket a szabályokat, miközben a tagszervezetek is azonnali és részletes tájékoztatást igényeltek tõlük. Külön nehézséget okozott a felkészülési idõszakban a KAP reformjának elindítása és ezzel a csatlakozási szerzõdésben elfogadott feltételek, szabályok változása. A MOSZ egyébként - egyedüli érdekképviseletként - nem értett egyet a területalapú kifizetések (SAPS) bevezetésével.

A magyar termelõi érdekek képviseletére és érvényesítésére az EU szintjén is vannak - bár csak áttételes - lehetõségeink. Az EU Bizottság VI.(Mezõgazdasági) Fõigazgatóság mellett mûködõ Tanácsadó Bizottságok tagjainak ötven százalékát a COPA delegálja. A COPA a bizottsági helyek betöltésének a jogát szétosztotta a tagszervezeteknek (nemzeti kvóták szerint). Magyarország 18 bizottságban kapott helyet, amibõl ötöt - a COPA/COGECA magyar tagszervezetei közötti együttmûködési megállapodás alapján - a MOSZ tölthet be (gabona, dohány, szárított takarmány, sertés, szarvasmarha bizottságok).

Természetesen a magyar vagy az új tagállamok termelõi sajátos érdekeinek az érvényesítése az érintett szervezetek együttmûködését igényli, ami a MOSZ nemzetközi tevékenységének új területét jelenti.

Az ágazaton belüli érdekkülönbségek és ezek érvényesítésének nehézségei megmutatkoztak a fejlesztési tervek és operatív programok kidolgozása során is. A MOSZ már a SAPARD program kialakításánál is kifogásolta a mezõgazdasági célok háttérbe szorítását. Ugyanezek a kifogások felmerültek az AVOP és az NVT készítése során is. A MOSZ álláspontja szerint a magyar kormány "túlteljesít" a környezetvédelmi és a vidékfejlesztési célok meghatározásában és támogatásában, elsõsorban az árutermelõ mezõgazdaság rovására. Ugyanakkor nem mutat készséget az EU céljaihoz illeszkedõ,, de az új tagállamok viszonyainak megfelelõ intézkedések kezdeményezésére, mint pl. az u.n. "korai nyugdíjazás" intézményének a mezõgazdasági munkavállalókra való kiterjesztésére, amit a MOSZ elnöksége állásfoglalásban igényelt.

A MOSZ alapító és meghatározó tagja a magyar szövetkezeti mozgalom ernyõszervezetének, az Országos Szövetkezeti Tanácsnak. AZ OSZT jelentõségét az eltelt ciklusban felértékelte a mezõgazdasági szövetkezeteket érõ politikai indíttatású támogatásokkal szemben való kiállása (amitõl a MAGOSZ és a Hangya Szövetség következetesen elhatárolódott), jelenleg pedig az új szövetkezeti törvény elõkészítésében és ehhez kapcsolódóan az üzletrész kérdés rendezésében vállalt szerepe.

Megõrizte a MOSZ a szövetkezés nemzetközi fórumain is a részvételét. Továbbra is tagja a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének (ICA) és annak mezõgazdasági szervezetének (ICAO). Tagja a Nemzetközi Raiffeisen Szövetségnek (IRU) is, bár ennek a szövetkezeti modellnek a magyarországi elterjesztésére tett kezdeményezések kudarca kérdésessé teszi ennek a folytatását.

Az OÉT munkaadói tagszervezetei által létrehozott ernyõszervezet, a Magyar Munkaadók Nemzetközi Együttmûködési Szervezete tagsága lehetõvé teszi az európai munkaadói csúcsszervezet, az UNICE - valamint más európai szintû szervezetek - tevékenységérõl való folyamatos tájékozódást.

IV. Az érdekképviselet mûködési feltételeinek alakulása

Az eltelt idõszakban az országos szövetség az érdekképviseleti munkát lényegében változatlan személyi és anyagi feltételekkel végezte. A mûködés anyagi feltételeit döntõen - az elsõ két évben kizárólag - a tagok hozzájárulása fedezte. A jelenlegi kormány - a Munkaerõpiaci Alap terhére - pályázati lehetõséget nyitott az OÉT tagszervezetei érdekképviseleti munkájának támogatására, amivel a MOSZ is élt.

Az agrárkormányzattól sem közvetlen, sem közvetett támogatást nem kapott az országos szövetség. A kormányváltás után a MOSZ kezdeményezte, hogy a kormány nyújtson segítséget a területi szinten már mûködõ beszerzõ-értékesítõ szervezetek országos hálózattá szervezéséhez, illetve a MOSZ által alapítandó, országos mûködésû kereskedelmi vállalkozás létrehozásához, ami anyagi alapot jelentett volna az érdekképviseleti mûködésben is, de ettõl a minisztérium elzárkózott. Ugyancsak nem volt fogadókész a érdekképviseleti tagság ösztönzésére tett javaslatra (amire a támogatási jogszabályban számos példa van).

A mûködési feltételek különösen a területi szövetségeknél romlottak, aminek értelemszerûen kihatása van az országos szövetség munkája hatékonyságára is. A szövetségek közvetítõ képességének csökkenése elõtérbe hozta a közvetlen információs, kapcsolattartási lehetõségek kihasználását, mint pl. a MOSZ Hírlevél gyakoribb megjelentetését, az internetes honlapot, szakmai fórumok szervezését, stb. (A pénzügyi lehetõségek beszûkülése 2001-ben kikényszerítette az 1989-ben alapított Számadás címû hetilap megszüntetését.)

A tagokkal való kapcsolatban jelentõs változás volt a közvetlen MOSZ tagságot létesítõ alapszabály módosításának. Ezt nem a "szövetségek szövetsége" mûködési problémái, hanem az egyesülési jogszabályok értelmezése, jogerõs bírósági döntés tette szükségessé.

A MOSZ-hoz korábban csak a területi szövetségeken keresztül kapcsolódó tagszervezetek jelentõs része megértéssel fogadta a változást és élt a közvetlen tagság lehetõségével. A korábban nyilvántartott tagszervezetek több, mint kétharmada belépett az országos szövetségbe. A tapasztalatok szerint a tagság megújítása jó hatással van a vele járó kötelezettségek teljesítésére, illetve valószínûsíthetõ, hogy fõként azok nem vállalták a tagságot, akiknek nem volt igazi kötõdésük az érdekképviselethez.

Az alapszabályi változás után értelemszerûen a közvetlen tagok kerülnek az országos szövetség figyelmének elõterébe. Ez azonban nem érinti a szövetségi rendszer bevált mûködési megoldásait: továbbra is a szövetségek (területi és ágazati) delegáltjai alkotják az országos szövetség elnökségét és Ellenõrzõ Bizottságát.

A tagszervezetek mûködési formája szerinti megoszlásban az utóbbi években nem történt érdemi változás. Miután az Orbán kormány idõszakában számos szövetkezet - a MOSZ figyelemfelhívásának és segítésének is köszönhetõen - átalakult gazdasági társasággá, ma az országos szövetségben a társaságok a tagság több mint felét adják. Bár ez nem csökkentette a szövetkezeti ügyekkel való foglalkozás intenzitását, jelképes értékû, hogy a korábbi Szövetkezeti Emlékérem érdekképviseleti elismerés nevét az elnökség MOSZ Emlékérem névre módosította, aminek az ünnepélyes átadására továbbra is a Nemzetközi Szövetkezeti Napon került sor.

Az alapszabálynak megfelelõen a szövetség legfelsõbb testületi szerve az elnökség. Az elnökség tagjai az országos szövetségnek a kongresszus által választott tisztségviselõi (elnök, alelnökök, fõtitkár), a területi és ágazati szövetségek képviselõi (általában az elnökök) és a szakmai választmányok vezetõi.

Az elnökség rendszeresen ülésezik, általában évente nyolc-tíz alkalommal. A Kongresszus (és a Közgyûlés) által megjelölt stratégia keretei között irányítja az érdekképviseleti munkát. Az elmúlt idõszakban a testület számos nagy jelentõségû kérdésben adott ki állásfoglalást, pl. a szövetkezeteket érintõ jogalkotási, kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban, az EU csatlakozás feltételeirõl, a támogatási szabályokról, a termõföldrõl szóló törvény módosításáról, demonstrációk szervezésérõl.

A szövetség operatív irányító szerve az ügyvezetõ elnökség, amelynek tagjai a választott tisztségviselõk. A testület mûködése kevésbé formalizált és nyilvános, mint az elnökségé, de tevékenységérõl folyamatosan tájékoztatja az elnökséget.

Az Ellenõrzõ Bizottság elnöke tanácskozási joggal részt vesz az elnökség és az ügyvezetõ elnökség munkájában. A testület tagjait - az elnökséghez hasonlóan - a területi szövetségek delegálják. (Az Ellenõrzõ Bizottság tevékenységérõl külön napirendi pont keretében tájékoztatja a kongresszust.)

Az országos szövetség szakmai munkájának alapvetõ intézményei az ágazati, szakmai választmányok. Ezek mûködtetése is egyre nehezebb, jórészt már a tagok áldozatvállalásának köszönhetõ (mint a többi testületé is) mivel a szövetségnek még a költségeik megtérítésére sincs lehetõsége. Ennek ellenére ebben az idõszakban a választmányok aktívan és - a demonstrációkkal kikényszerített eredményeket számba véve - sikeresen mûködtek.

Megnõtt a szakmai, ágazati szövetségek szerepe az érdekérvényesítésben és a MOSZ keretein belül is. Az utóbbi években csatlakozott a szövetséghez a Cukorrépatermesztõk Országos Szövetsége, a Máktermesztõk Országos Szövetsége, a Magyar Dohánytermelõk Országos Szövetsége és a közelmúltban megalakult Gabonatermesztõk Országos Szövetsége. A COPA/COGECA-n keresztül az európai szintû szabályozási munkába való bekapcsolódási lehetõséget megismerve több más ágazati szövetség is jelezte csatlakozási szándékát.

A nehézségek ellenére az országos szövetség mûködése stabilnak, a következõ idõszakra is megalapozottnak minõsíthetõ. Az Európai Unióhoz való csatlakozás minõségi változást igényel a személyi feltételek biztosításában. Elsõsorban az ügyintézõ szervezetben van szükség nem csak szakmailag felkészült, hanem nyelveket is beszélõ munkatársak beállítására. Az EU-ban a magyar - mint minden tagállamé - hivatalos nyelv ugyan, de ez elsõsorban a legfelsõbb szintû testületek munkájában és a jogszabályok közlésében érvényesül. A különbözõ szintû szakmai szervezetekben a résztvevõk munkanyelveket használnak - értelemszerûen a világnyelvek közül választva. A nyelvtudás hiánya különösen nagy gondot okoz a C/C munkacsoportjaiba illetve az EU Tanácsadó Bizottságokba való delegálásokban.

Az Európai Unióban való tagság teljesen új körülményeket teremtve olyan kihívást jelent, ami új képességeket, szemléletet igényel. A következõ idõszak még mindig az átalakulás, átszervezõdés - sok esetben az útkeresés - ideje lesz a mezõgazdaságban.

A MOSZ célja, hogy a változó világban a tagoknak egyidejûleg segítsen az operatív napi munkában és a perspektivikus döntések meghozatalában. Miközben a termelõk a folyamatos napi gondokkal küzdenek, a világban és az unión belül olyan távlati változások érlelõdnek (pl. a Közös Agrárpolitika reformja), amelyek idõben való észlelése, az alkalmazkodás kezdeményezése, segítése az érdekképviselet felelõssége. Ugyancsak fontos feladata, hogy segítse a tagszervezeteket a meglévõ szellemi, szakmai elõny megõrzésében, a képzés, továbbképzés folyamatos szervezésével, tapasztalatok gyûjtésével, átadásával, hogy versenyelõnyt biztosítson tagjainak a kívülállókkal szemben.

A kihívásnak való megfelelést nehezíti - de egyben segítheti is - hogy a következõ fél évtizedben szinte egyidejûleg nemzedékváltásra kerül sor a tagszervezetek vezetésében és az érdekképviseletben. Az érdekképviselet stratégiai feladata lesz az átmenet folytonosságának, a korábbi generációk által teremtett értékek megõrzésének biztosítása, segítése.

* * * *

A beszámolót az országos szövetség elnöksége 2004 november 17-i ülésén megtárgyalta és a kongresszus elé terjesztését jóváhagyta.

2. sz. melléklet

Mezõgazdasági Szövetkezõk és Termelõk Országos Szövetsége képviselete

Országos Érdekegyeztetõ Tanács plenáris ülés

Nagy Tamás

Horváth Gábor

Szeremi Lászlóné

Országos Érdekegyeztetõ Tanács szakbizottságai, fórumai

Nemzeti ILO Tanács: Szeremi Lászlóné

Bér- és Kollektív Megáll. Bizottsága: Szeremi Lászlóné

Információs Bizottság: Magyar György

Gazdasági Bizottság: Magyar György

Munkaerõpiaci Bizottság: Szeremi Lászlóné

Munkajogi Bizottság: Szeremi Lászlóné

Ágazati Tanács: Szeremi Lászlóné

Társadalmi Gazdasági Megállapodás Munkacsoport: Magyar György

Szociális Bizottság: Szeremi Lászlóné

Munkavédelmi Bizottság: Krista István

Esélyegyenlõségi Bizottság: Dr. Filipsz László

Fejlesztési és Képzési Tanács: Bolla Ferenc

Szakképzési Bizottság: Bolla Ferenc

Szociális Karta Tárcaközi Bizottság: Szeremi Lászlóné

Korkedvezmény Felülvizsgáló Munkacsoport: Szeremi Lászlóné

Egyéb bizottságok, fórumok

Agrárgazdasági Tanács: Nagy Tamás

Gazdasági és Szociális Tanács: Nagy Tamás

Munkaerõpiaci Alap Irányító Testület: Horváth Gábor

Nemzeti Fejlesztési Terv Konzultációs Bizottság: Horváth

Gábor

EU Integrációs Tanács: Nagy Tamás

Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa: Horváth Gábor

Szociális Tanács: Szeremi Lászlóné

Országos Szövetkezeti Tanács: Dr. Filipsz László

Magyar Munkaadók Nemzetközi Együttmûködési Szervezete (MMNSZ): Dr. Filipsz László

Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztés Érdekegyeztetõ Tanács (FÖVÉT): Dr. Filipsz László

Helyi Birtokhasznosítási Bizottságok Országos Egyeztetõ Tanácsa: Dr. Filipsz László

Agrárkoordinációs Fórum: Dr. Filipsz László

Nemzeti Földalap Ellenõrzõ Bizottság: Horváth Gábor

Szövetkezetpolitikai Kollégium: Horváth Gábor, Dr. Filipsz László

Szövetkezeti Kutatási Alapítvány: Dr. Filipsz László

Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége mezõgazdasági Szervezet (ICAO): Horváth Gábor, Dr. Filipsz László

COPA-GEOPA: Dr. Filipsz László

COPA/COGECA Nemzeti Koordinációs Bizottság: Bátori Lóránt

Országos Szakképzési Tanács: Bolla Ferenc

Energetikai Érdekképviseleti Tanács (EÉT): Krista István

Magyar Szabványügyi Testület: Krista István

Monitoring Bizottságok:

HOP (Humán): Szeremi Lászlóné

AVOP: Horváth Gábor, Magyar György

NVT: Tóth István

Regionális Fejlesztési és Képzési Tanács:

Nyugat-Dunántúli Régió: Erõss Antal

Közép-Dunántúli Régió: Dr. Séllei Veronika

Dél-Dunántúli Régió: Farkas István

Észak-Magyarországi Régió: Dr. Turnyánszki János

Észak-Alföldi Régió: Demeter Pál