Állásfoglalások
A KONGRESSZUS ELÕADÓI ÉS HOZZÁSZÓLÓI
Elõterjesztõk
- Nagy Tamás, a MOSZ elnöke;
- Túróczi János, a MOSZ Ellenõrzõ Bizottságának elnöke.
Hozzászólók
Meghívottak:
- Gyurcsány Ferenc miniszterelnök;
- Dr. Medgyessy Péter volt miniszterelnök;
- Dr. Németh Imre földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter;
- Dr. Gombos András környezetvédelmi és vízügyi politikai államtitkár;
- Dr. Bereczky András, a MEDOSZ fõtitkára.
Küldöttek:
- Straub István, a mohácsi AKA-HYB Kft. ügyvezetõje;
- Pataki László, az encsi AGRÁRCENTER Rt. elnök-vezérigazgatója;
- Dr. Adorján Gábor, a mezõtárkányi Aranykalász Mg.Tsz. elnöke;
- Istvánfalvi Miklós, a Pusztavámi Tejszöv. Rt. elnöke;
- Dr. Farkas János, a csárdaszállási Petõfi Mg. Tsz. elnöke;
- Molnár Zoltán, az abonyi Kossuth Szolg. Rt. elnöke;
- Vancsura József, a Gabonatermesztõk Országos Szövetsége elnöke;
- Bátor Árpád, a várpalotai Palotavidék 2000 Rt. elnöke;
- Szabó László, a vértesszõlõsi AGRICOLA Rt. elnöke;
- Racskó Károly, a gombai Fáy András Szövetkezet elnöke;
- Francz Rezsõ, a barcsi Dráva-Coop Szöv. elnöke;
- Hetyei János, az adonyi Március 21. Szövetkezet elnöke;
- Dr. Csoma Antal, a gyomaendrõdi Kõrösi Halász Szövetkezet elnöke.
Írásban tett hozzászólást:
Szabó Zoltán, a Hangya Együttmûködés fõtitkára.
A Kongresszus
á l l á s f o g l a l á s a
a mezõgazdaság helyzetérõl, a további feladatokról
Áttekintés és értékelés
I. A mezõgazdaság és a vidék helyzetérõl szóló elõterjesztés és az errõl folytatott vita összegzéseként a Kongresszus ismételten megállapítja, hogy az agrárgazdaság és a hozzá szorosan kötõdõ vidék, a termelõk és a vidéki népesség helyzete a rendszerváltás óta folyamatosan romlik és ebben az utóbbi idõszakban sem következett be változás.
A Kongresszus egyetért az elõterjesztés értékelésével, hogy a rendszerváltás legfõbb vesztese egyértelmûen a mezõgazdaság, a vidék volt. Az egymást követõ kormányok a rendszerváltás feszültségeit, terheit jórészt a mezõgazdaságra hárították, kiszolgáltatva az ágazatot a politikai harcoknak. A politikai célok kormányzati ciklusonként való változása miatt nem alakult, nem alakulhatott ki átgondolt, konszenzusos és távlati idõtálló agrárpolitikai koncepció. Mindennek a következtében másfél évtizeddel a rendszerváltás után Magyarország egy szétzilált, legyengült versenyképességû, mezõgazdasággal csatlakozott az Európai Unióhoz.
A rendszerváltást követõ években hatalmon volt pártok, a politika, értelemszerûen nem készültek fel a rendszerváltásra, így elõretekintõ koncepció híján engedtek a múltba tekintõ restaurációs törekvéseknek. Ezt az évtizedek alatt kialakult társadalmi-gazdasági körülmények azonnali, erõszakos megváltoztatásával próbálták elérni, de erejük - és idejük - csak a romboláshoz volt elég.
Az erõszakos átalakítást akarta folytatni az Orbán-Torgyán kormány is. Mindkét idõszak jellemzõje a mezõgazdasági termelés visszaesése sõt zuhanása, a versenyképesség csökkenése, bizonytalanság, a jövõtõl való félelem eluralkodása.
A két idõszak pusztítása ellensúlyozására - a szándék ellenére - a szocialista-liberális kormánykoalíció sem az elõzõ, sem a jelenleg is tartó kormányzati ciklusában nem vállalta a szükséges intézkedések megtételét.
A mezõgazdaság helyzete kritikussá válásának természetesen voltak objektív - pl. külpiaci - okai is, de a legtöbb kárt a hozzá nem értõ és az eredménnyel vagy károkkal nem törõdõ erõszakos politikai beavatkozás okozta.
A Kongresszus szükségesnek tartja, hogy emlékeztessen a magyar mezõgazdaságot és a vidéket ért legsúlyosabb következményekre.
1.) Az erõszakolt szerkezetváltási törekvések (kárpótlás, szövetkezeti átalakulás, földkiadás, földtulajdon és -használat törvényi szabályozása, a termelõk közötti diszkrimináció a támogatásokban és elvonásokban) elsõsorban az árutermelõ, korszerû üzemeket érintették hátrányosan, miközben nem jött létre mellettük egy mûködõképes kistermelõi szektor. Ennek következében a magyar mezõgazdaság jórészt elvesztette a korábbi versenyképességét. Ennek visszaállítása, az elvesztett piacok visszaszerzése szinte felbecsülhetetlen költséget, anyagi- és humán forrásokat és hosszú idõt, de mindenekelõtt erre irányuló szándékot, koncepciót igényel.
Az elmúlt évtized hibái a jövõ lehetõségeit is negatívan befolyásolják. Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeirõl folytatott tárgyalásokon azért nem sikerült a magyar mezõgazdaság korábban megvolt és potenciálisan ma is meglévõ kapacitásának megfelelõ termelési kvótákat, támogatási szintet elérnünk, mert az EU a rendszerváltás utáni idõszak - a mezõgazdaság mélyrepülése - éveit tekintette bázisnak. A visszaesés következményét hosszú távon a magyar termelõk megsínylik.
2.) A mezõgazdaság visszaesése annak mértékét messze meghaladóan érintette az agrárnépességet a hozzá kötõdõ vidéki népességet. A foglalkoztatás csökkenése, a jövedelemvesztés a számszerûsíthetõ hátrányokon túl felmérhetetlen szociális, erkölcsi, társadalmi következményekkel járt, ami a következõ generációkra is kihat majd. Az agrárnépesség jelentõs része leszakadt a társadalmi átlagtól, jövedelmét, életkörülményeit és jövõbeli lehetõségeit illetõen egyaránt. Ez érinti a jelenlegi munkaképes generációt, amelynek jó része munkanélküli vagy illegálisan foglalkoztatott. A biztosítás-, nyugdíjszerzés hiánya szociális bombaként fenyeget! Még hosszabb távú veszélyt jelent a fiatalokat sújtó munkanélküliség, a társadalmi hátrányok halmozódása.
A vidéki jövedelemhiány és az illegális foglalkoztatás áttételesen az egész társadalmat érinti, mivel ez a réteg nem vesz részt olyan arányban a közterhek viselésében, mint amennyivel a rájuk fordított szociális kiadások a költségvetést terhelik.
3.) A Kongresszus a mezõgazdaság értékelésében és problémái kezelésében szemléletváltást tart szükségesnek. A mezõgazdaságot gyakran csak a nemzeti össztermékbõl (GDP) való - egyre csökkenõ mértékû - részesedése alapján ítélik meg, ami indokul szolgál az ágazat alábecsüléséhez, elhanyagolásához.
A Kongresszus felhívja a figyelmet arra, hogy a mezõgazdaság értékelésében a nemzetgazdasági súlya mellett a fejlett országokban - mindenekelõtt az Európai Unióban - egyre fontosabb szerepet játszik a szociális funkciója. A mezõgazdaság mûködésben tartása nem csak termelési célt szolgál. Nélkülözhetetlen a vidéki térségek kultúr-állapotban tartásához, a - Magyarországon különös értéket jelentõ - termõföld és a termelési eszközök hasznosításához, a vidéki népesség helyben tartásához. Ezek olyan funkciók, amelyekrõl nem lehet lemondani és amelyek ellátása társadalmi elismerést és ellentételezést érdemel.
A Kongresszus szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra is, hogy a magyar mezõgazdaság évtizedek óta rendkívül fontos szerepet játszott az ország fizetési mérlegének egyensúlyban tartásában. A mezõgazdasági export-import egyenleg - az 1970-es évektõl - mindig pozitív volt. Ez az elõny azonban folyamatosan csökkenõ tendenciát mutat és ha nem következik be változás, hamarosan eltûnhet. A Kongresszus aggodalommal állapítja meg, hogy a mezõgazdaság szerepének értékelése során ez a szempont nem kap elég figyelmet.
4.) A Kongresszus elutasítja azokat a véleményeket, amelyek a mezõgazdaságot "eltartott ágazatnak" minõsítik. A mezõgazdaság összességében befizetõje az állami költségvetésnek. Esetenként a nemzetgazdasági arányát meghaladóan veszi ki részét - a szabályozás következtében - a közteherviselésbõl, mint pl. az alacsony jövedelmeket is azonos mértékben terhelõ tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésével. Ebben az ágazatban nem érvényesülnek a külföldi beruházóknak adotthoz hasonló adókedvezmények. Az ágazat visszaesésének egyik fõ oka éppen a közterhekbõl adódik. Ez folyamatos forráskivonást eredményez az alultõkésített ágazatból, amit nem ellensúlyoznak a - közvélemény elõtt jobban ismert és hangoztatott - támogatások.
A Kongresszus felhívja a figyelmet, hogy a jogszabályok - a politika eszközeiként - nem egyenlõen osztják meg a terheket az ágazat szereplõi között. A valódi teherviselõk - aránytalan mértékben - a társas gazdaságok és a legális vállalkozók, a professzionális vállalkozások, míg a nagy többség valóban csak az elõnyökbõl részesül. Ez hozzájárul a mezõgazdaságról a közvéleményben kialakuló negatív megítéléshez.
5.) A Kongresszus az egész mezõgazdasági ágazat gazdasági diszkriminációjának minõsíti az "agrárolló" folyamatos nyílását, amire az agrárpolitika nem talál megoldást.
Az ágazatot terhelõ jelentõs hátrány az árfolyampolitika alakulása is. A magyar mezõgazdaság exportorientáltsága miatt különösen kitett az árfolyamok változásainak, amivel szemben nem kap védelmet.
A Kongresszus elismeréssel nyugtázza, hogy a kormányváltást követõen jelentõs elõrelépés történt a mezõgazdasági hitelezésben. Az ágazat visszaesésében az egyéb okok mellett a korábbi években meghatározó szerepe volt a hosszabb lejáratú hitellehetõségek hiányának illetve annak, hogy csak rövid lejáratú hitelekhez jutottak hozzá a termelõk. Az elmúlt években bevezetett hitelkonstrukciók az éven túli hitelezéssel javítottak a helyzeten, de még mindig hiányoznak a mezõgazdasági termelés biztonságához szükséges tíz-tizenöt éves lejáratú hitelek.
6.) A Kongresszus sajnálattal állapítja meg, hogy a mezõgazdaság legfontosabb termelõeszköze, a termõföld még ma is a politikai harcok és a termelõk közti diszkrimináció eszköze.
A rendszerváltást követõ évek törvénykezése egy gyakorlatilag mûködésképtelen birtokstruktúrát hozott létre, milliónyi parcellával és tulajdonossal. Csak a minden nyomás ellenére mûködõ nagyüzemeknek köszönhetõ, hogy a földek jelentõs része - a bérleten keresztül - továbbra is mûvelésben maradt.
A bérleti rendszer azonban nem ad kellõ biztonságot a hosszabb távú tervezéshez, beruházásokhoz, illetve különbözõ (környezetvédelmi, állatjóléti, stb.) jogszabályi elõírások teljesítéséhez. A MOSZ a termõföldrõl szóló törvény elfogadása, 1994 óta követeli, hogy tegyék lehetõvé a társas vállalkozások számára is a termõföld tulajdonának megszerzését, illetve erõsítsék a bérlõk jogbiztonságát.
A kormány ugyan eleget tett a 2002. évi MOSZ Közgyûlés követelésének az elõhaszonbérleti szabályok módosítására (hatályon kívül helyezve a korábbi kormánynak a társas vállalkozásokat hátrányos helyzetbe hozó szabályát), de nem tett semmit a tulajdonszerzés elõmozdítására. A Kongresszus követeli, hogy a kormány - a politikai hátterû hisztériakeltés ellenére - kezdeményezze a legégetõbb gondok orvoslását szolgáló törvénymódosítást.
II. A Kongresszus egyetért az elõterjesztésnek azzal az értékelésével, hogy az Európai Unióba való belépéssel alapvetõen megváltoztak a mezõgazdaság mûködési, fejlõdési feltételei, lehetõségei.
A MOSZ tagszervezetei támogatták Magyarország csatlakozási szándékát és lehetõségeik szerint felkészültek az Unióban való helytállásra. A Kongresszus nagyra értékeli az érdekképviselet szerepvállalását, munkáját a termelõk felkészítésében, még ha utóbb - az uniós szabályok változása miatt - ez nem is hasznosítható teljes mértékben.
A Kongresszus fenntartásokkal értékeli a csatlakozás óta eltelt fél év tapasztalatait. A termelõk számára traumát okozott a Közös Agrárpolitika 2003 nyarán bejelentett reformjának több intézkedése. A csatlakozás iránti pozitív várakozás fõ oka a kiszámíthatóság, a termelési és értékesítési biztonság iránti igény volt. A szinte teljes átrendezést jelentõ reform, de mindenekelõtt a - magyar kormány döntésével választott - területalapú támogatási rendszer (SAPS) alkalmazása nem csak váratlan, de az árutermelõ gazdaságok számára hátrányos fordulatot jelent. A Kongresszus utólag is helyesli a MOSZ elnökségének a SAPS alkalmazását ellenzõ állásfoglalását.
Több más szempontból is csalódás érte a magyar termelõket. A várakozásokkal ellentétben a magyar termékek nem nyertek egy több száz milliós piacot, hanem gyors ütemben kiszorulnak hagyományos piacaikról is, miközben a "régi" tagállamokból vámmentesen érkezõ áruk szûkítik a hazai értékesítési lehetõségeket is.
Hasonlóan kedvezõtlen a termelõk tapasztalata a piaci beavatkozásokat illetõen is. Az év eleje óta várt jó termés ismeretében nagy várakozásokat fûztek a gabona-intervencióhoz, ami azonban egyelõre nem igazolódott. A kudarcban nagy része van az agrár-igazgatásnak, amely a MOSZ figyelmeztetése és kezdeményezése ellenére nem tett idõben intézkedést a szükséges - és megfelelõ - tároló kapacitás létesítésére.
A Kongresszus egyetért a MOSZ elnökségének értékelésével, hogy az agrárkormányzat nem képviselte megfelelõen a magyar termelõi érdekeket a csatlakozási tárgyalásokon és különösen az EU szabályok átvétele, a jogharmonizáció során.
Ez utóbbiakban kifejezetten hátrányos, a magyar termelõk versenyképességét rontja, hogy a magyar szabályozás sok esetben nem csak az EU minimum követelményeket vette át, hanem indokolatlanul "túlteljesített", a termelõk számára teljesíthetetlen követelményeket írt elõ.
Lemaradásban volt és van az agrárkormányzat az EU-hoz kapcsolódó intézmények kiépítésében, mûködtetésében is. Kétségtelen, hogy a lemaradás alapjában az elõzõ kormány mulasztásainak következménye és a jelenlegi agrárkormányzat sokat tett ennek a pótlására. Ez azonban még jelenleg sem sikerült teljes körûen, aminek következménye a területalapú EU támogatás kifizetésének elhúzódása. Hasonlóan az elõzõ agrárkormányzat felkészületlenségének következménye volt a SAPARD program késedelmes indítása, az agrár-és vidékfejlesztési operatív programok (AVOP, NVT) feltételei kialakításának, jóváhagyatásának nehézkessége.
A Kongresszus álláspontja szerint a kormánynak nagyobb szerepet kell vállalnia az EU-val kapcsolatos szabályozási, eljárási bizonytalanságok csökkentésében, a hátrányos elõírások módosításának kezdeményezésében. (Ilyen lett volna a SAPARD pályázat feltételeinek módosítása annak érdekében, hogy befogadhatóak legyenek azoknak a szövetkezeteknek a pályázatai, amelyeknél az állam tulajdonrésze meghaladja a 25 százalékot. Ez, a kezdeményezés halogatása és erélytelensége miatt nem sikerült.)
A Kongresszus üdvözli, hogy az Országgyûlés - a MOSZ kezdeményezésére - határozatban írta elõ a területalapú EU támogatás nemzeti kiegészítése (top up) költségvetési tervezését. Ugyanakkor nem látja egyértelmûen biztosítottnak a kiegészítés és - az EU-val elfogadtatott - egyéb nemzeti támogatások költségvetési fedezetét.
A Kongresszus álláspontja, hogy a magyar mezõgazdaság integrálódása, az EU Közös Agrárpolitikája (és a Közös Halászati Politika) nem csökkenti a magyar kormány, az agrárkormányzat felelõsségét a mezõgazdaság és a vidék jövõjéért, a szükséges feltételek biztosításáért.
Ugyanakkor a termelõknek - és az érdekeiket képviselõ szervezeteknek - is szembe kell nézni az új kihívásokkal.
A KAP reformja az agrárpolitikai célok új sorrendjét határozza meg. Az árutermelõknek egyre élesebb versenyben kell helyt állni, de lehetõség nyílik, hogy támogatással kivonuljanak az árutermelésbõl és vállalhatják a vidékfejlesztési, környezetvédelmi célokkal összhangban levõ tájkarbantartást is.
A gazdálkodóknak a megélhetésük érdekében, a kihívásokra adható helyes döntések meghozatala elõtt alapos ismereteket kell szerezniük az uniós és nemzeti agrárpolitika szabályairól, a várható változásairól.
Számolniuk kell azzal, hogy az EU által jóváhagyott szabályozást a nemzeti sajátosságok és érdekek alapján sokkal nehezebb lesz változtatni, mint ez korábban a nemzeti szabályozás esetében lehetséges volt. Ugyanakkor az egyes nemzeti szabályozások esetében is szigorúbb ellenõrzést gyakorol az Európai Unió, ami utal arra, hogy egyre korlátozottabb az egyéni sajátosságokra hivatkozó, utólagos beavatkozás lehetõsége.
Az EU társadalma erõs nyomást gyakorol a környezeti biztonság, a környezeti értékeket megõrzõ, az állatjóléti és a munkát végzõ ember szociális szempontjait is figyelembevevõ, az élelmiszer biztonságát garantáló mezõgazdaság mûködtetése érdekében.
A gazdálkodók olyan megkerülhetetlen döntések elõtt állnak, mint a termelés folytatásának, vagy megszüntetésének a kérdése, a termelés szerkezetének alakítása, a hagyományos, agrár-környezetgazdálkodás, GMO, biogazdálkodás módszereinek alkalmazása, a földtulajdon és bérlet hosszú távú biztosítása, a várható teherviselõ képességgel összhangban lévõ befektetések kérdései és a feldolgozó-, kereskedelmi tevékenység területén mûködõ együttmûködések kialakításának szükségessége.
A Kongresszus javaslatai
A Kongresszus a jelenlegi helyzet értékelése alapján szükségesnek tartja, hogy az érdekképviselet javaslatokat tegyen a mûködõképes és támogatottságot élvezõ agrár- és vidékpolitika kialakítására, az ágazat szorító problémái sürgõs rendezésére, a stabilizáció és a továbblépés érdekében szükséges intézkedésekre.
A javaslatok elsõdleges címzettje a kormány, az agrárkormányzat (esetenként a döntési joggal bíró EU adminisztráció), de a Kongresszus szükségesnek tartja megfogalmazni az ágazat szereplõivel és - nem utolsó sorban - az érdekképviselettel szemben támasztott követelményeket is.
1.) A társas vállalkozások kizárása a termõföld tulajdon szerzés lehetõségébõl számos területen - mindenekelõtt az állattartásban - veszélyezteti a mûködõképességet, az elõírások betartását. Ezért a Kongresszus
- Igényli, hogy a kormány kezdeményezze a termõföldrõl szóló törvény módosítását oly módon, hogy a jogi személyek számára egyedi elbírálással lehetõvé váljon az állattartó telepek, egyéb létesítmények mûködtetéséhez, a környezetvédelmi, állatjóléti követelmények teljesítéséhez szükséges mértékben a termõföld tulajdonjogának megszerzése.
Az engedélyezést a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter hatáskörébe kell utalni. Az engedélyezés feltétele lehet a tevékenység változása, megszûnése esetére elidegenítési kötelezettség - az NFA elõvásárlási joga mellett - elõírása.
- Szükségesnek tartja a termõföld bérlõk jog- és gazdálkodási biztonságának az erõsítését.
Javasolja, hogy a kormány kezdeményezze - egyes uniós tagországok gyakorlatát átvéve - bérlõvédelmi törvény megalkotását..
Követeli az elõ-haszonbérleti szabályozásban a jogi személyekkel szembeni diszkrimináció megszüntetését, az állattartók pozitív megkülönböztetését a többi felhasználóval szemben.
- Sürgõs intézkedést igényel az osztatlan közös tulajdonban lévõ földrészletek teljes használatát (kényszerhasznosítás) biztosító, egyszerû és rugalmas szabályok bevezetésére.
- Javasolja, hogy a Nemzeti Földalap a tulajdonába kerülõ termõföld bérbeadásával biztosítsa az állattartó telepek mûködéséhez szükséges termõföldet. A bérleti díjat és a bérlet idejét a korábbi állami gazdaságok földjeit bérlõ vállalkozásokkal azonosan kell megállapítani.
2.) Az agrárgazdaság történelmileg kialakult vállalkozás-szerkezete a társas- és az egyéni vállalkozások együttmûködésén alapult és alapszik ma is.
A mezõgazdaságban mûködõ társas vállalkozások mindenben a normatív szabályok szerint kötelezettek adó, járulékok, egyéb költségvetési befizetések teljesítésére. Az általános szabályok szerint fizetik meg az általuk legálisan foglalkoztatott munkaerõ járulékos költségeit is.
Az ágazat alacsony jövedelmezõsége miatt az egyénileg gazdálkodók nagyobbik hányada jelentõs közteherviselési kedvezményeket, gyakorlatilag mentességet élvez az adók, társadalombiztosítási járulékok, egyéb elvonások területén.
Ezek az évrõl évre növekvõ adó- és járulékfizetési megkülönböztetések mesterségesen torzítják a vállalkozásszerkezetet és a legálisan foglalkoztató szektor leépülését eredményezik, erõsítik a szürke- és fekete foglalkoztatást.
Az alacsony ágazati jövedelmezõséghez mérten az átlagosnál nagyobb adók, illetve járulékok (pl. egészségügyi hozzájárulás) kényszerû következménye, hogy foglalkoztatottak jövedelme csak kétharmada az országos átlagnak.
A téli hónapokban a foglalkoztatottak egyre kisebb részét képesek állományban tartani a munkaadók, ami a munkaviszony (és a szolgálati idõszerzés) idõleges megszakadásához vezet. A mezõgazdasági ciklikus foglalkoztatás, valamint a munkavállalók jog- és létbiztonsága speciális intézmény létrehozását igényli.
A Kongresszus javasolja a Kormánynak:
- vizsgálja felül és szüntesse meg (2006-tól indulóan) a mezõgazdasági szektorok közötti, az adózásban és az egyéb elvonásokban meglévõ megkülönböztetéseket;
- mindaddig amíg ágazaton belül egységes adó- és járulékszabályok nem érvényesülnek, tartsa fenn a foglalkoztatási támogatást;
- vizsgálja meg egy olyan speciális, munkaerõ megtartó támogatás bevezetésének lehetõségét, amelyben azok az agrárfoglalkoztatók részesülnének, akik a növénytermelésben - legalább kilenc hónapon keresztül - foglalkoztatott dolgozóik munkaviszonyának megszüntetése nélkül vállalják a következõ évi folyamatos jogviszony fenntartását. A három hónapra adott támogatás összege érje el legalább a munkanélküli segély összegét.
3.) A mezõgazdaság - a "Kibontakozási" program és a jelenlegi kormányzat hitelkonszolidációi ellenére - rendkívüli mértékben eladósodott a következetes agrárpolitika hiánya, a sorozatos elemi károk és a jövedelemhiány következtében,. Az ágazat mûszaki-, technikai elmaradottsága az uniós követelmények tekintetében rövid távon is jelentõs fejlesztéseket követelne meg. A mezõgazdasági termelõk legalább 600 milliárd forintnyi hitelállományának nagyobb része olyan "új" hitel, amelynek törlesztését, a súlyos likviditási problémák kezelésére felvett 100 milliárd forint nagyságrendû éven belüli hitelekkel együtt, még 2004 végén, 2005 elsõ felében meg kell kezdeni.
A hitelek határidõben történõ visszafizetését a gabonaértékesítés elmaradásán, az általános ágazati jövedelemhiányon kívül, a támogatás kifizetések elhúzódása is akadályozza.
Az uniós területalapú támogatás kifizetésének elhúzódása tovább rontja a termelõk rendkívül rossz likviditási helyzetét, gátolja a hitelek határidõben történõ visszafizetését, a szállítók követeléseinek kifizetését.
Különösen hátrányos helyzetben vannak azok a kedvezõtlen adottságok között gazdálkodók, akik a besorolás vitatható módja miatt kimaradtak a kedvezõtlen adottságúak listájából.
A Kongresszus feltétlenül szükségesnek tartja, hogy
- még 2004-ben fizessék ki az uniós területalapú támogatást, illetve kapjanak a termelõk olyan támogatási ígérvényt, amely alapján a pénzintézetek megelõlegezik a támogatást.
Ne büntessék meg azokat a termelõket, akik adó, egyéb közteher, stb. fizetési kötelezettségüknek azért nem tudnak eleget tenni, mert nem jutottak hozzá a megígért támogatásokhoz,
- a 2005. évtõl kezdõdõen megelõzni a 2004-ben - a támogatások kifizetésének a következõ évre történõ átcsúsztatása miatt -kialakult helyzetet. A termelõk jövedelmi helyzete, eladósodottsága nem teszi lehetõvé, hogy a területalapú támogatások utófinanszírozása mellett folytassák a termelést,
- a 2005. évre elégtelen mértékben megtervezett nemzeti források támogatási címek közötti átcsoportosítását, a sertés- és baromfiágazatok állatjóléti támogatásának, illetve a foglalkoztatási támogatásnak a 2004. évi színvonalon történõ fenntartása és más, engedélyezett nemzeti támogatások jövõ évi folyósítása érdekében.
- az AVOP "Mezõgazdasági beruházások" célprogram keretében elsõbbséget élvezzen a termelõi raktárépítések és az állattenyésztõ telepek uniós normáknak való megfelelése. A 2006-ig rendelkezésre álló források elégtelenek ezekre a célokra, ezért a források sürgõs átcsoportosítása szükséges;
- a termelõk a hiányzó saját forrásaik megelõlegezésére - a más ágazati operatív programoknál már mûködõ gyakorlat szerint - jussanak hosszú lejáratú hitelekhez. Az Agrár Európa Terv hitelprogram során fel nem használt, több mint 40 milliárd forint összegû, kedvezményes kamatozású hitelkeretet e célra kell felhasználni;
- a kedvezõtlen adottságú települések kiválasztása kerüljön felülvizsgálatra;
- a kormányzat intézkedjen a 2003. évben folyósított aszályhitelek elengedésérõl.
A Kongresszus javasolja, hogy az érdekképviselet kezdeményezze a mezõgazdasági termelõk hitelképessége banki vizsgálatánál - az európai gyakorlatnak megfelelõen - az ágazat sajátosságainak megfelelõ, eltérõ szabályok bevezetését.
4.) Az elmúlt idõszak visszaesése miatt agrárpotenciálunkat legfeljebb felerészben használjuk ki, úgy, hogy ráfordítási szintünk messze elmarad az Unióétól.
Mezõgazdaságunk adottságaiból, komparatív elõnyeibõl adódóan a gabonaágazat és az erre alapozott abrakfogyasztó ágazatok /sertés és baromfi/ adhatják a termelés és az agrárexport mintegy kétharmad részét. Mára durva ágazati aránytalanság alakult ki,. Takarmánygabona felhasználásunk mintegy 4 millió tonnával esett vissza a 20 évvel elõtti szinthez képest.
A mezõgazdaságban foglalkoztatottak számának jelentõs csökkenésében nagymértékben közrejátszott az állattenyésztés leépülése.
A Kongresszus álláspontja szerint az abrakfogyasztó ágazatok további leépülése súlyos következményekkel jár a közeli és távoli jövõre nézve. Ezért követeli, hogy az agrárkormányzat dolgozzon ki programot az állattenyésztés, kiemelten az abrakfogyasztó ágazatok további leépülésének megakadályozására, az ágazatok rehabilitálására. Figyelembe véve, hogy a Kormány a csatlakozási szerzõdéssel teljesíthetetlen kötelezettségeket vállalt az állatjóléti-, környezetvédelmi követelmények teljesítésében, javasolja a határidõ módosításának azonnali kezdeményezését az Uniónál.
5.) Napjainkra a piaci megjelenés követelményévé vált a megfelelõ minõségû termék elõállítás, a termelési technológiák következetes betartása. A minõségi alapanyag-termelés és az élelmiszerbiztonság, a megfelelõ mûszaki-, technikai színvonal mellett, a mezõgazdasági termelõk megfelelõ képzettségét is megköveteli. A mezõgazdasági tevékenység felelõs folytatásához nem elégséges feltétel a jogszabályban elõírt, néhány éves gyakorlat.
A Kongresszus javasolja, hogy:
- a kormányzat tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy a hazai és uniós támogatásokhoz csak a megfelelõ szakmai képesítéssel rendelkezõ termelõk juthassanak hozzá, illetve a pályázatos beruházások esetében a legalább középfokú szakmai képzettség alapfeltétel legyen;
- a MOSZ hívja fel a megfelelõ szakképesítés fontosságára a tagjai figyelmét és vizsgálja meg, hogy körükben az uniós feltételrendszer, illetve a generációváltás következtében milyen ütemû és összetételû szakember pótlásra, -képzésre van szükség. Ennek végrehajtásához az érdekképviselet tegyen lépéseket a képzési támogatás biztosítására.
6.) Az élelmiszerbiztonság iránti erõsödõ igénynek megfelelõen a Kormány foglaljon állást a GMO módszerrel elõállított termékek termelési és forgalmazási kérdéseiben. Az Unió szabályai szerint megindulhat a GMO növények termelése, de csak akkor, ha nemzeti jogszabályban rögzítve vannak a különbözõ termelõk termelési biztonságának feltételei. Az FVM sürgõsen hozza meg a hagyományos-, a genetikailag módosított- és a biotermelés biztonságos végzésének hazai szabályozását.
Uniós csatlakozásunk óta robbanásszerûen megnõtt a mezõgazdasági alapanyag- és élelmiszerimport, nagyon meggyengült az exporttevékenység. Ehhez a forint árfolyamának tartós erõsödése is hozzájárult, de az egyensúlytalanságot nagymértékben erõsítették a piac mûködését befolyásoló feltételek, az eltérõ mércével történõ mérés.
A Kongresszus igényli a hazai piacon forgalmazott importtermékek elõállítási feltételei tekintetében és értékesítésük során ugyanazokat a jogszabályi elõírásokat alkalmazzák és követeljék meg, mint amelyeket a belföldi elõállítású termékek esetében megkövetelnek a minõség-, eredetvédelmi és élelmiszerbiztonsági területeken. Indokolt lenne az egyes beszállító országok, illetve ott honos vállalkozások helyszíni élelmiszer-biztonsági vizsgálata és minõsítése; a kockázatot jelentõ beszállítók e minõsítésen alapuló kizárása a hazai piacról.
Ehhez harmonizálni kell az ellenõrzõ intézmények munkáját és szigorítani szükséges az ellenõrzéseket.
Elengedhetetlen az államigazgatási, a hatósági és gazdasági szereplõk részvételével mûködtetett Piaci-, Koordináló-, Ellenõrzõ Bizottság létrehozása és mûködtetése.
7.) Uniós csatlakozásunk következtében megtöbbszörözõdött a mezõgazdasági termeléssel, a támogatások feltételeinek biztosításával és igénylésével kapcsolatos bürokrácia. Számos követelmény a magyar termelõk számára szigorúbb mértékkel került megállapításra, mint az Unió "régi" országaiban. Ezeknek az elõírásoknak a lehetõ legpontosabban kell eleget tenni, ellenkezõ esetben a legenyhébb következmény a hiánypótlási kötelezettség, s az ebbõl adódó idõveszteség vagy a támogatás csökkentése, a legsúlyosabb pedig a támogatástól való elesés, jogosulatlan támogatásigénylés, a támogatások visszafizetése.
Annak érdekében, hogy a mezõgazdasági termelõket minél kisebb veszteség érje, a Kongresszus azt javasolja, hogy az agrárkormányzat:
- vizsgálja felül az agrártámogatások teljes feltételrendszerét, beleértve az AVOP és az NVT támogatásokat és az Unióval egyeztetve mérsékelje a feltételrendszer azon elõírásait, amelyek indokolatlanul túlmutatnak a hazai adottságoknak megfelelõ és teljesíthetõ szinten;
- intézkedjen annak érdekében, hogy az agrártermelõket érintõ jogszabályok, pályázati felhívások, közlemények, stb. a termelõkhöz megfelelõ idõben eljussanak. Amennyiben valamely hatósági intézkedés, annak bármilyen hibája miatt visszavonásra és/vagy helyesbítésre kerül, úgy az eredeti intézkedés szerinti feltételeknek eleget tett mezõgazdasági termelõt semmilyen vonatkozásban ne érje hátrány (hátrább sorolás, újból felmerülõ költségek megfizetése, stb.);
- tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a hatóságok, intézmények tevékenységében meghatározó legyen a termelõknek nyújtott segítség, szolgáltatás. A cél ne a termelõk megbüntetése legyen, hanem a méltányolható tényezõk figyelembevételével, országosan egységes gyakorlat szerint, indokolt esetben az elõírt határidõk megfelelõ módosításával a hatóság segítse a követelmények teljesítését (rendszámügy, IFA-k forgalomképessége, energiavételezés, stb.).
8.) Csatlakozásunkat követõen gyakorlatilag teljesen megszûnt a mezõgazdasági beruházások, fejlesztések nemzeti forrásból történõ támogatása. A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretében meghirdetett AVOP és az ebben meghatározott célokhoz kapcsolódó NVT biztosítanak, uniós társfinanszírozás mellett, lehetõséget az agrárium beruházásainak megvalósítására. A magyar mezõgazdaság termelõeszközeinek mûszaki állapota olyan mértékben marad el az Unió átlagáétól, hogy a jelenleg a 2005-2006. évekre rendelkezésre álló fejlesztési források legfeljebb a lemaradás nagyon kismértékû csökkentésére adnak lehetõséget.
Sajnálatos módon a mezõgazdasági ágazatba sorolt vállalkozások kizárásra kerültek az NFT más operatív programjaiból, így például a Gazdasági Versenyképesség (GVOP), illetve Regionális Operatív Programokból. Ezek révén a mezõgazdasági vállalkozások nem mezõgazdasági tevékenységének fejlesztése jelentõsen hozzájárulhatna a vidék gazdaságának fejlesztéséhez.
A Kongresszus szükségesnek tartja,
- a következõ tervezési idõszak feltételrendszere kialakításánál az AVOP-ban és az NVT-ben annak figyelembevételét, hogy a vidékfejlesztés Magyarországon 2013-ig elsõdlegesen a mezõgazdaság fejlesztésén keresztül valósulhat meg. Ennek megfelelõen kell meghatározni a mezõgazdasági fejlesztések prioritási rangsorát, hogy az ágazat jövedelemtermelõ képessége javuljon, munkahelymegtartó képessége ne romoljon tovább;
- az új NFT többi operatív programjában biztosítani kell a mezõgazdasági vállalkozások részvételi lehetõségét a nem mezõgazdasági tevékenységeik fejlesztése érdekében;
- a professzionális mezõgazdasági termelésbõl kiszorulók és kivonulók megfelelõ életkörülményei biztosítása érdekében módosítani kell - amennyiben szükséges az EU jogszabály változtatásának a kezdeményezésével - az NVT 2006-tól induló "Korai nyugdíj" intézkedését, lehetõvé téve, hogy a társas vállalkozások alkalmazottai is részesülhessenek a kedvezményekben.
9.) A folyamatban lévõ WTO-EU tárgyalásokkal kapcsolatban a Kongresszus csak olyan tárgyalási iránnyal ért egyet, amely segíti a nemzetközi kereskedelem bõvülését, de egyben biztosítja a magyar termékek piacra jutását és kizárja az indokolatlan kedvezményeket a belföldi piacon történõ forgalomba hozatalkor.
Olyan megállapodásban vagyunk érdekeltek, amelyben megfelelõen ellentételezik az EU által adott engedményeket és a támogatási lemaradásunk megszüntetése mellett megfelelõ idõt biztosítanak az alkalmazkodásra.
Kéri a Kormányt, hogy az EU közös álláspontjának kialakítása során képviselje ezeket a termelõi érdekeket. Bírálja meg az EU Bizottságot azért, hogy az eddigi tárgyalások során egyoldalú engedményeket tett. Amennyiben a tárgyalók nem jutnak érdemi eredményre, az Unió állítsa le minden további piacra jutási kedvezmény megadását.
A valószínûsíthetõ megállapodás elsõsorban azon országok árutermelõit sújtja, akik még nem érték el az EU-15-ök terméktámogatottsági szintjét. Ezért az FVM-nek el kell végeznie a lehetséges következmények hatásvizsgálatát és meg kell határozni a hátrányok megelõzésének tennivalóit.
10.) A KAP reform céljai között prioritást kapott a versenyképesség növelése. A reform bevezetése országonként, régiónként és ágazatonként eltérõ következményekkel jár. Az eltérõ versenyfelkészültség miatt nem lehet tiszta versenyhelyzettel számolni.
A termelés és a támogatások elválasztásának tagországonként eltérõ ütemû és mértékû alkalmazása, a támogatási jogosultságok forgalmazásának bevezetése nehezen kiszámítható következményekkel jár a termelést tovább folytató gazdálkodók számára.
A versenyképesség növelésére történõ kényszerítés jelentõs munkaerõ kibocsátással jár. Magyarországon a gazdaság többi ágazata nincs felkészülve ennek a munkaerõnek a fogadására és sem a közösségi, sem a nemzeti költségvetésben nincs elegendõ forrás a konfliktusok kezelésére.
A Kongresszus felhívja a Kormány és az FVM figyelmét arra, hogy a termelõk nem nélkülözhetik döntéseik elõtt a kiszámítható közös- és nemzeti agrárpolitika ismeretét, mert ezek nélkül nincs sem ágazati, sem üzemi stratégiai tervezés.
Ehhez idõben meg kell ismerni a magyar javaslatokat és azok indokait, amelyeket a Magyar Kormánynak - a KAP reform hazai bevezetésével kapcsolatban - be kell nyújtania jóváhagyásra az EU-hoz.
A Kongresszus a közös agrárpolitika reformjának megvalósításával kapcsolatban javasolja, hogy:
- a területalapú támogatás (SAPS) jelenlegi rendszerérõl az egységes kifizetési rendszerre (SPS) Magyarország - az új rendszerre már áttérõ országok tapasztalatait megismerve - 2007 után térjen át. Megfontolást és mielõbbi döntést igényel a 2007 után az áttérésre még rendelkezésre álló két év hosszabbítási lehetõség igénybevétele;
- az SPS-re való áttérés után Magyarország továbbra is maximálisan vegye igénybe a termeléshez kötött támogatási lehetõségeket. Ugyanezt az elvet kell követni az SPS-tõl független rendtartások esetében is;
- a regionalizációból adódó drasztikus jövedelemcsökkenés illetve túlkompenzálás megelõzésére kerüljön kidolgozásra olyan módszer, ami figyelembe veszi a korábbi támogatásokat az egységes (üzemi alapú) kifizetéseknél. Az új támogatás bázisa a 2004.-2007. közötti idõszak legyen.
Felhívja a Kormány figyelmét arra, hogy a támogatási jogosultságok megszerzésében, forgalmazásában, a közvetlen kifizetések módszerében történõ változások hatással lesznek a termelés és értékesítés alapfeltételeit jelentõ földforgalmazási és -bérleti, beszerzési, értékesítési, beruházási szerzõdésekre.
Ezért indokolt, hogy az FVM azonnal indítsa el azokat a munkálatokat, amelyek alapján dönteni tudunk Magyarország áttérésének feltételeirõl, s amelyek alapján az Unió elfogadhatja ezt a döntésünket. Az ágazat szereplõinek legkésõbb 2005. év végén meg kell ismerniük ezeket a feltételeket.
11.) A Kongresszus áttekintette a meghatározó jelentõségû ágazatok helyzetét és problémáit, valamint kilátásait az uniós csatlakozást követõen, az alábbiak szerint:
a.) A gabonatermesztés területén Magyarország kedvezõ ökológiai és üzemi adottságokkal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az alacsony költségekkel elõállított gabona jó eséllyel kapcsolódik be az uniós tagországok termelõi közötti kiélezett versenybe. Magyarországon tartósan megtermelhetõ évi 15 millió tonna gabona. Ugyanakkor a gabonatermés intervenciós szabályozásának a feltételei kedvezõtlenek az ország számára.
Ezért javasolja a Kongresszus, hogy:
- A Kormány tegyen újabb erõfeszítéseket az EU-nál annak érdekében, hogy kalászos gabonák intervenciós idõszakának kezdete Magyarországon augusztus 1-re módosuljon.
- A tengeri kikötõktõl való távolság miatt - a térség szükségletén felüli termésmennyiség biztonságos elhelyezhetõsége érdekében - kerüljön meghirdetésre tervezhetõ fuvartérítés a közösségi források terhére.
- A gabonatárolás hazai gondjainak megoldása érdekében sürgõsen történjen intézkedés a termelõi tulajdonú raktárhálózat bõvítésére, a meglévõ tárolók korszerûsítésére és az ezekhez szükséges költségvetési források kiegészítésére.
- A cukorágazatban reális célkitûzés, hogy a belföldi szükségletet hazai cukorból elégítsük ki. Erre készültek a hazai cukorrépa termelõk, amikor folytak az uniós tárgyalások. A váratlanul bejelentett cukorpiaci reform azzal fenyeget, hogy néhány év alatt felszámolják a magyarországi cukorrépa termelést.
A Kongresszus felkéri a Kormányt, hogy utasítsa el a végiggondolatlan és elhamarkodott reformtervezetet és kezdeményezze, hogy az EU Bizottsága végezze el az ágazati reform következményeinek tágabb körû értékelését, mielõtt a cukorrendtartást megváltoztatná. Csak olyan változtatásokat fogadunk el, ami lehetõvé teszi a magyarországi cukorrépa termelés és feldolgozás megtartását.
- A zöldség-gyümölcs ágazat fejlesztése érdekében javasoljuk, hogy az FVM segítse a termelõi tulajdonú kereskedelmi és feldolgozói tevékenységet folytató szervezeteket megalakulását és mûködését. Részesítse elõnyben a nagy mennyiségû árut kibocsátó, tényleges alkupozícióval rendelkezõ együttmûködéseket.
Magyarországon a termelõi szervezõdések sajátos, jól bevált formáját jelenti a nagyüzemi integráció. A Kongresszus igényli, hogy ez az integráció a többi termelõi szervezõdéssel azonos elismerést, támogatást kapjon.
- A szõlõ-borágazat jelenlegi pozícióinak javítása érdekében készüljön egy, az egész ágazatra vonatkozó program, amely a versenyképes szõlõültetvények korszerûsítésére, a termelõi tulajdonú feldolgozó üzemek létrehozására, a jó minõségû borok nemzetközi piaci bevezetésére és az illegális borkészítés és forgalmazás hathatós visszaszorítására irányul.
- A dohánytermelõknek a csatlakozási megállapodás szerint meghatározott támogatást biztosítsák a 2005-2008. években, a támogatás feltételeit még a termelés beindítása elõtt, legkésõbb minden év januárjában hozzák nyilvánosságra. Tekintettel a kapott derogációra, a Kormány a dohánytermékek jövedéki adóját a környezõ országok adószintjével összhangban emelje.
- A tejágazat versenyhátránya csökkentése érdekében, a piaci pozíciók romlásának megállítása érdekében csoportosítson át forrásokat a nemzeti kiegészítõ támogatások felosztásakor. Bõvítse a környezetvédelmi, állatjóléti célokra felhasználható fejlesztési forrásokat.
A termelést megszüntetõ gazdálkodóktól az állam vásárolja vissza és helyezze tartalékba a kvótájukat. Tegye lehetõvé a termelõk közötti szabad kvótaforgalmat. Szerezzen érvényt annak az uniós kötelezettségnek, hogy tejet csak a kvótával rendelkezõ termelõ értékesíthet.
- A vágómarha ágazat jelenlegi kedvezõ pozíciójának romlása várható az SPS-re való áttérés kapcsán. Javasoljuk, hogy a vágómarha ágazat szabályozásában a termeléshez kötött támogatások maradjanak meg a támogatások felsõ határáig.
- A sertéságazatban a kedvezõtlen piaci folyamatok hatására az elmúlt években elmaradtak a környezetvédelmi, állatvédelmi feltételek teljesítéséhez szükséges beruházások, ezért továbbra is indokolt a haszonállat tartós feltételei biztosításához adott támogatás fenntartása.. Ezen túlmenõen az AVOP és NVT pályázatoknál kapjon prioritást a sertéstartást segítõ beruházások támogatása. Szükség esetén a kormányzat kérjen határidõ módosítást a jogszabályi követelmények végrehajtásához.
A termelési biztonság érdekében szükség van egy termelõi tulajdonú, nagy kapacitású, stratégiai értékesítést megalapozó, elsõdleges feldolgozást végzõ vágóhíd létrehozására, amihez az állam nyújtson egyedi feltételek mellett szükséges mértékû támogatást.
- A baromfiágazatban , a korábban nemzeti forrásokból a haszonállattartás feltételeinek teljesítéséhez nyújtott támogatások továbbvitelét elengedhetetlennek tartjuk, mert e nélkül nem tudnak felkészülni a termelõk a környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszerbiztonsági követelmények teljesítésére.
j.) A halászati ágazatban folytatni szükséges a vizes élõhelyek fenntartásáért végzett, valamint a hazai hal fogyasztásának ösztönzését célzó marketing program támogatását. A halállományainkat veszélyeztetõ vírusfertõzések egyik lehetséges forrása a nem kellõen ellenõrzött külföldi élõhal-szállítás, aminek a kockázatát az állategészségügyi és fogyasztóvédelmi elõírások szigorításával és az ellenõrzés hatékonyságának növelésével lehet csökkenteni."
- . -
A Kongresszus reméli, hogy javaslatai megértésre és támogatásra találnak. A magyar mezõgazdaság jövõje - ami egyben a vidék jövõje - nem csak gazdasági kérdés és nem csak egy ágazat, hanem az egész társadalom ügye és felelõssége. A Kongresszus felhívja a politikai pártokat, a kormányzatot, a mezõgazdasági termelõket, a vidéki népességet, hogy vállalják ezt a felelõsséget és egyetértésben tegyenek erõfeszítéseket a magyar mezõgazdaság hanyatlásának megállítására, hogy a jövõben is eleget tehessen a lakosság ellátásában, a vidék életképessége megõrzésében, a környezet védelmében és az ország gazdasági növekedésében vele szemben támasztott jogos elvárásoknak.
A Kongresszus állásfoglalása
a mezõgazdasági szövetkezetek helyzetérõl
A Mezõgazdasági Szövetkezõk és Termelõk Országos Szövetségének IV. Kongresszusa - a hagyományoknak megfelelõen - külön napirendi témaként foglalkozott a szövetkezés, a szövetség tagjai felét jelentõ mezõgazdasági szövetkezetek helyzetével, sajátos problémáival. Az érdekképviselet erkölcsi kötelessége és felelõssége, hogy megkülönböztetett figyelemmel törõdjön a szövetkezeti tagjaival, amelyek a ténylegesen mûködõ szövetkezetek a mezõgazdaságban és amelyek a szövetkezeti megújulás, jövõ bázisai lehetnek. Ezt különösen indokolja, hogy a szövetkezetek az elmúlt idõszakban minden korábbinál súlyosabb erkölcsi-politikai támadásoknak és jogszabályi kényszereknek voltak kitéve és az ennek során felhalmozódott problémák többsége még ma is rendezetlen.
Az 1999 november végén tartott elõzõ Kongresszus már aggodalommal értékelte az elõzõ évi választások eredményeképpen hatalomra került kormánykoalíció részérõl megnyilvánuló szövetkezetellenes támadásokat, amelyek - különösen a külsõ üzletrészek kötelezõ megvásárlásával kapcsolatos kormányzati kezdeményezés ismertté válásával - a szövetkezeteket létükben fenyegették.
A Kongresszus állásfoglalásában figyelmeztetett arra, hogy a szövetkezetek külsõ - akár jogi, akár gazdasági - kényszer hatására való felszámolása a rendszerváltás elfogadhatatlan következménye lenne, ami megrendítené a szövetkezetek tagságának a demokráciába, a jogállamiságba vetett hitét.
A Kongresszust követõ idõszak eseményei ezt a borúlátó elõrejelzést igazolták, sõt felülmúlták. Bár a szövetkezetek többsége megõrizte a mûködési formát, ez többnyire nem tudatos választás, hanem a változtatásra való képesség, lehetõség hiányának a következménye volt. A szövetkezetek többsége kiszolgáltatottan sodródott az "új szövetkezetekrõl" szóló törvény átmeneti szabályaiban elõre vetített felszámolás felé.
Az Orbán-Torgyán kormány nem csak a politikai célpontnak tekintett termelõ típusú szövetkezeteknek okozott jóvátehetetlen erkölcsi-gazdasági károkat, hanem általában a szövetkezésnek is. Megerõsítette azt, a korábbi évtized során amúgy is egyre általánosabbá vált nézetet, hogy a szövetkezeti mûködési forma nem nyújt kellõ védelmet, jogbiztonságot a politikailag motivált, jogi formában is megjelenõ külsõ beavatkozással szemben. Ennek következménye, hogy a szövetkezés a hatalom által preferált közben sem tudott teret nyerni, nem jött létre a szétaprózott struktúrájú mezõgazdaságban az egyéni termelõk összefogásához nélkülözhetetlen szövetkezeti hálózat.
A 2002.évi választásokat követõen tartott Közgyûlés azt a reményt fejezte ki, hogy az új kormány orvosolja az elõzõ idõszakban elszenvedett sérelmeket és új lehetõséget nyit meg a korábban diszkriminált szövetkezeti kör további mûködésében. Ennek érdekében igényelte az alkotmányellenes jogszabályok felülvizsgálatát és az állami beavatkozásnak teret adó üzletrész kérdés rendezését.
A kormány teljesítette az átalakulási kényszert (vagy a megszûnést) kilátásba helyezõ törvényi elõírások hatályon kívül helyezésére tett ígéretét, bár erre csak másfél év után került sor. A kormányprogram tartalmazta a szövetkezeti üzletrészek felvásárlásának folytatását és az állami tulajdonba került üzletrészek kedvezõ feltételekkel való visszajuttatása a szövetkezeti körbe, de a kormány erre vonatkozó határozata már jóval kedvezõtlenebb feltételeket tartalmaz és ennek végrehajtása is húzódik.
A Kongresszus értékelése szerint a kormány történelmi súlyú mulasztást követ(ett) el azzal, hogy nem vállalta fel az üzletrész kérdés radikális rendezését. Az állami tulajdonnal érintett szövetkezetek többségének nincs reális esélye az üzletrészek visszavásárlására a kormány által meghatározott feltételek mellett. Az üzletrészek sorsáról való döntés halogatása folyamatos bizonytalanságot, a jövõtõl való félelmet teremt ebben a szövetkezeti körben. Az állami tulajdonrész mellett gyakorlatilag ésszerûtlen lenne a gazdasági társasággá való átalakulás választása, amihez a kormány egyébként sem teremtette meg - a MOSZ Közgyûlése által igényelt - törvényi feltételeket.
Az agrárkormányzat - a MOSZ kezdeményezése ellenére - nem nyújtott támogatást az országos szintû beszerzõ-értékesítési szövetkezeti hálózat megteremtéséhez és ezzel a termelési-értékesítési biztonság, a versenyképesség szövetkezéssel való erõsítéséhez.
A Kongresszus elismeri a kormány törekvését a szövetkezeti szervezetek bevonására az új szövetkezeti törvény elõkészítésébe, de az eddigi tapasztalatok szerint ez csak formailag történt meg. A kormányzat a szövetkezeti szövetségek véleményét figyelmen kívül hagyva, attól koncepcionálisan eltérõ tervezetet kíván az Országgyûlés elé terjeszteni.
Mindennek ismeretében a Kongresszus a szövetkezetekkel kapcsolatos alábbi állásfoglalást fogadja el:
1.) A szövetség tagsági körébe tartozó szövetkezetek - amelyek többsége az 1992. évi II. törvény szerint átalakult és az 1992. évi I. törvény (Szvt) alapján mûködõ szövetkezet - a szövetkezeti mozgalom szerves és elidegeníthetetlen része. Nem fogadható el semmi olyan törekvés, amely különbséget kíván tenni a szövetkezetek között azok mûködési célja, létrejöttének ideje vagy bármely más szempont szerint.
A szövetség érdekképviseleti körébe tartozó szövetkezetek - a rájuk is vonatkozó szabályozásnak megfelelõen - a versenyszférában mûködnek. A gazdálkodásukat, gazdasági döntéseiket ez határozza meg, de mûködésük, döntéshozatali rendjük a szövetkezeti demokrácián, önállóságon alapul. Nem indokolt és nem is lehetséges ezen túlmenõ, a tevékenységükkel összeegyeztethetetlen kritériumokat rájuk erõltetni (mint pl. a non-profit mûködés, szociális célok) a szövetkezeti minõség elismeréséhez.
Ez a nézet újabban számos, a szövetkezetekre vonatkozó dokumentumban megjelent és ennek hatása érezhetõ a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készített szövetkezeti törvény koncepcióban is. A Kongresszus álláspontja szerint a szövetkezettel szemben joggal támasztható - a szövetkezeti elveknek megfelelõen - a szociális érzékenység, gondoskodás iránti igény, de ez nem lehet a szövetkezeti mûködés egyetlen kritériuma. A mûködõ mezõgazdasági szövetkezetek - bár az anyagi feltételek ezt egyre kevésbé teszik lehetõvé - mindmáig törekszenek a tagságról való gondoskodásra, szociális célok kielégítésére.
A szövetkezeteknek ez a kettõs behatároltsága elfogadhatóvá teszi, hogy a mûködõ szövetkezetek olyan mértékben illetve területeken részesüljenek a szövetkezeteket illetõ kedvezményben, támogatásban - amennyiben az új szövetkezeti törvény alapján lesznek ilyenek - amilyen mértékben a szociális célokat vállalni tudják. Nem fogadható el azonban az elvi alapon való kizárásnak, a szövetkezeti mivoltnak a kétségbe vonása.
A Kongresszus felhívja a kormányt, hogy sürgõsen vizsgálja felül a szövetkezéshez nemzeti hatáskörben nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályokat és szüntesse meg a régebben alakult szövetkezetekkel szembeni diszkriminációt. A támogatást a tevékenységhez kell nyújtani és ebben nem lehet megkülönböztetés a régebben alakult és az új szövetkezetek között.
2.) A szövetkezetekre vonatkozó szabályozás egységesítése megvalósíthatatlan az üzletrész kérdés végeleges rendezése nélkül.
A Kongresszus megerõsíti a 2002 május 15-i Közgyûlés állásfoglalását, amely szerint mindenféle rendezés elõfeltétele a szabad választás. A szövetkezetek tagjai gazdasági és politikai kényszer nélkül dönthessék el: társasággá alakulnak vagy kitartanak a szövetkezeti forma mellett.
A rendezés elsõ és halaszthatatlan lépése a már állami tulajdonban lévõ üzletrészek sorsának - a szövetkezeti érdekeknek megfelelõ - eldöntése.
A szövetkezetek számára az üzletrészek visszavásárlásának - akár közvetett módon való - kikényszerítése az Orbán kormány alatt hozott és az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvény szellemének visszahozását jelenti. Az idõ múlása, a rendezés halogatása gyakorlatilag ilyen kényszerítõ tényezõ. Ezért haladéktalanul meg kell kezdeni az állami tulajdonban lévõ üzletrészek értékesítését - a MOSZ Közgyûlésen és azt követõen javasolt feltételekkel - a visszavásárlásra képes és hajlandó szövetkezetek részére.
Várható, hogy az üzletrészek megvásárlására csak a szövetkezetek egy része tud vállalkozni és így jelentõs rész marad továbbra is az állam tulajdonában. Az állam - amely a mindenkori politikai-hatalmi helyzetnek megfelelõen él a tulajdonosi jogokkal -jelenléte a szövetkezetben összeférhetetlen a szövetkezeti elvekkel és folyamatos bizonytalansági tényezõt jelent a mûködésben. Ezt a nyomást csökkentené, ha legalább ezt a politikai tényezõt ki lehetne kapcsolni. Ezért a Kongresszus támogatja azt a kezdeményezését, hogy az állam a tulajdonában maradó üzletrészekkel kapcsolatos jogok gyakorlását ruházza át egy, ezek kezelésére létrehozott szövetkezeti alapítványra. Az állam az esetleges értékesítésbõl illetve hasznosításból származó bevételre továbbra is igényt tarthatna és egyetértési joga lenne az esetleges további - természetesen csak az érintett szövetkezet számára történõ - értékesítés feltételeinek meghatározásában is.
Az alapítvány a kezelésébe kerülõ üzletrészekkel részt vehet a szövetkezetek társasággá alakításában azzal, hogy a létrehozandó társaságban csak nem szavazó (elsõbbségi) részesedést szerezhet.
Az új szövetkezeti törvény hatályba lépésével az alapítványi üzletrészek határidõ nélküli egyéb vagyoni hozzájárulássá alakulnak át, ami nem létesít tagi viszonyt.
A Kongresszus hasonló megoldást lát célszerûnek a nem alanyi jogon szerzett (vásárolt) üzletrészek, illetve az eladásra fel nem kínált üzletrészek esetében is. Az üzletrészek "befektetéssé" való átalakítása nem veszélyeztetheti a szövetkezet stabilitását, ezért az átalakításhoz olyan törvényi rendelkezésre van szükség, ami a jelenlegi üzletrészhez fûzõdõ jogosultságokra korlátozza a tulajdonos rendelkezési jogát.
A Kongresszus továbbra is igényli, hogy a kormány tegyen eleget a 2002. évi programban tett vállalásának és folytassa az üzletrészek felvásárlását. Az állami tulajdonnal járó problémák megelõzése érdekében célszerûbb, ha az állam elsõsorban az érintett szövetkezeteknek teremt lehetõséget az üzletrészek állami támogatással való megvásárlására és csak amennyiben erre még támogatással sem képesek, kerüljön sor az állami felvásárlásra. A felvásárolt üzletrészek kerüljenek az elõzõkben javasolt szövetkezeti alapítványhoz.
3.) Az elõzõ idõszak(ok) diszkriminációja, a szövetkezeti formát övezõ bizonytalanságok miatt számos szövetkezet döntött a társasággá való átalakulás mellett. A Kongresszus ezt az adott helyzetben természetes lépésnek tartja. Úgy ítéli meg, hogy amennyiben nem sikerül egy új, egységes törvény keretein belül a mûködõ szövetkezetek jogbiztonságát megteremteni, a jövõben is ez jelenti az egyetlen utat a mûködés folyamatosságának biztosítására. A szövetkezetek tényleges döntési szabadságának érdekében megerõsíti a közgyûlés javaslatát, amely szerint gazdasági eszközökkel, illetve az indokolatlanul szigorú szabályok oldásával segíteni kell a szövetkezetek gazdasági társasággá való átalakulását.
A Kongresszus felhívja a szövetkezetek tagságát, vezetését, hogy használják ki azt, hogy jelenleg nincsenek kényszerítõ körülmények. Mérjék fel a lehetõségeiket, perspektívájukat és ennek megfelelõen hozzák meg az érdekeiknek megfelelõ döntéseket a további mûködésrõl.
Az átalakulás természetesen nem cél csak egy lehetséges megoldás. A szövetkezetek jelentõs része továbbra is ebben a formában kíván mûködni, élni kíván a szövetkezeti összefogás, az önigazgatás lehetõségeivel. Ugyanakkor gazdálkodó szervezetként erõsíteniük kell a versenyképességüket, alkalmazkodniuk kell a külsõ feltételek változásaihoz. Ebben a szövetkezeti önigazgatás rugalmas mûködésére is szükség van, amit nem indokolt jogszabályi elõírásokkal korlátozni. Az új szövetkezeti törvény megalkotása során arra kell törekedni, hogy az csak a szövetkezeti mûködés kereteit határozza meg, de ne adjon lehetõséget a szövetkezeti belügyekbe való indokolatlan beavatkozásokra.
A Kongresszus - amennyiben az új szövetkezeti törvény készítése nem találkozik a szövetkezetek elvárásaival - megfontolásra érdemesnek tartja azt a lehetõséget, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény sajátos formaként vegye be a szövetkezeti társaságot. Ennek lényege, hogy a társaság a szövetkezeti elveket érvényesítve mûködne, kivéve a gazdasági döntéseket, ahol a - korlátozott - vagyonarányos szavazást tenné lehetõvé. Ezáltal feloldható lenne a szövetkezetekkel - mint a szociális gazdaság részével - szemben a non-profit jelleggel való mûködés iránti elvárás és a versenyszférában mûködõ, de a szövetkezeti mûködési formához való ragaszkodás közötti ellentmondás.
4.) A Kongresszus kifejezi azt a reményét, hogy a jelenlegi kormányzati idõszakban végleg lezárulhat a rendszerváltás elõtt alakult szövetkezetek megkülönböztetésének, sorozatos átalakulásra és alkalmazkodásra kényszerítésének folyamata.
Bízik abban, hogy a továbbra is szövetkezeti formában mûködõ tagszervezetek tovább viszik a szövetkezeti mozgalom hagyományait és megfelelnek a szövetkezetekkel szemben támasztott gazdasági, szociális elvárásoknak.
A szövetkezetek a környezetükben mûködõ termelõk integrálásával, szolgáltatásaikkal nem csak a tagjaik, hanem az egész mezõgazdaság, a vidék érdekeit szolgálják. A szövetkezetekben több évtized alatt létrehozott termelési kapacitások, a felhalmozott tudás és tapasztalat hasznosítása össztársadalmi érdek. A szövetkezeti önkormányzat, a szövetkezeti demokrácia és a szolidaritás eszméje olyan értékek, amelyekre különösen nagy szükség van a tõke szempontjai szerint mûködõ, globalizálódó gazdaságban, társadalomban.
A szövetkezeti értékekre, a szövetkezésben rejlõ lehetõségekre már számos nemzetközi szervezet (így az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyûlése, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és természetesen a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége) felhívta a kormányok figyelmét. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal szinte egyidõben az Unió is aktívabb figyelmet fordít a szövetkezetekre. Az Európai Unióban a szövetkezetek nem csak szociális funkciójuk miatt, hanem súlyuknál, tevékenységük méretei miatt is fogva is fontos tényezõi a gazdaságnak . Nem véletlen, hogy az Unió elsõ, a szövetkezetekre vonatkozó közösségi szabálya a határokon túlnyúló tevékenységû szövetkezetek vonatkozó direktíva az Európai Szövetkezeti Társaság Alapszabályáról.
Mindez megerõsíti a Kongresszus küldötteinek azt a meggyõzõdését, hogy a szövetség tagjait alkotó, sokféle termelõ tevékenységet folytató szövetkezeteknek hosszú távon is helyük van a magyar mezõgazdaságban és joggal tartanak igényt a társadalmi, gazdasági szerepüknek megfelelõ elismerésre, támogatottságra.
A Kongresszus megbízza az országos szövetség elnökségét, hogy állásfoglalásáról adjon széles körû tájékoztatást a társadalomnak, a kormányzatnak és a politikai szervezõdéseknek. Az országos szövetség - Alapszabályának megfelelõen - tekintse továbbra is elsõrendû feladatának a szövetkezetekkel való foglalkozást, a szövetkezetekre vonatkozó jogalkotásban való részvételt és a szövetkezeti érdekek nemzeti és nemzetközi szinten való képviseletét.
A Kongresszus állásfoglalása
az érdekképviselet helyzetérõl, feladatairól
A Mezõgazdasági Szövetkezõk és Termelõk Országos Szövetsége Kongresszusa az országos szövetségnek az elmúlt öt évben végzett érdekképviseleti munkáját összességében eredményesnek értékelte. A szövetségi rendszer - a tagszervezetek, a területi és ágazati szövetségek és az országos szövetség együttese - továbbra is bizonyította mûködõképességét és társadalmi-gazdasági súlyából adódó eredményességét.
A MOSZ továbbra is a legerõsebb szervezeti-gazdasági háttérrel rendelkezõ mezõgazdasági érdekképviselet. Helyzetébõl következõen sok esetben kénytelen felvállalni - pl. a foglalkoztatási, munkaügyi kérdésekben - az egész ágazat érdekeinek képviseletét, érvényesítését is az országos szintû érdekegyeztetésben, jogalkotásban. Ez nem csak többletmunkát jelent, hanem olyan felelõsségvállalást - sok esetben konfliktusok vállalását - aminek nincs ellentételezése. A Kongresszus véleménye szerint a MOSZ joggal igényli a politikai tényezõktõl, a kormányzattól a megkülönböztetett helyzetének, szerepvállalásának az elismerését.
A Kongresszus sajnálattal állapítja meg, hogy az érdekképviseleti munka - úgy az anyagi, mint a politikai, jogszabályi - feltételei az eltelt idõszakban tovább romlottak. Elítéli az Orbán-Torgyán kormány diszkriminatív, politikailag vezérelt viszonyulását az érdekképviseletekhez, aminek legkirívóbb példája egy érdekképviselet "stratégiai szövetségessé" nyilvánítása, jogszabályba foglalt hatáskörrel való felruházása, megkülönböztetett anyagi támogatása volt. A civil társadalom, az önszervezõdés jogának alkotmányellenes intézkedéseként értékeli az új szövetkezetekrõl szóló törvényben a mûködõ szövetkezeti szövetségek érdekegyeztetési jogainak elvonását, tevékenységük korlátozását, kényszer szövetség létrehozását.
Értékeli a jelenlegi kormány illetve az Országgyûlés intézkedését a diszkriminatív jogszabályok megsemmisítésére és az érdekképviseleti jogok törvényi helyreállítására. Nem tartja azonban elegendõnek a jogok formális biztosítását a tényleges érdekegyeztetési lehetõség, napi gyakorlat és az érdekképviseletek mûködési feltételei biztosításához nyújtott normatív támogatás nélkül.
A Kongresszus az érdekképviseleti szövetség további munkájával kapcsolatos elvárásokat és feladatokat az alábbiak szerint foglalta össze:
1.) Az érdekképviselet legfontosabb feladata a következõ években a tagszervezetek segítése az Európai unióhoz való csatlakozás után kialakuló feltételekhez való alkalmazkodásban, az erõsödõ versenyhelyzetben való helytállásban.
Az EU Közös Agrárpolitika reformja alapjában megváltoztatja az eddigi szabályozást. A reform várhatóan több tekintetben kedvezõtlenül érintheti az árutermelõ gazdaságokat, köztük a MOSZ tagszervezeteit. Az új szabályok bevezetéséig rendelkezésre álló idõt fel kell használni a felkészítésre, a tevékenységi körök átalakítására.
Az új körülmények között nagy jelentõsége lesz a pályázatokkal elérhetõ EU támogatásoknak. A MOSZ - és egyes szövetségek - eddig is vállalkoztak az ebben való közremûködésre. A jövõben célszerû bõvíteni a pályázatokkal kapcsolatos tájékoztatást, ismeretátadást és a pályázatírási szolgáltatást.
Az uniós tagság szûkíti ugyan a tagországok szabályozási, támogatási lehetõségeit, de nem jelenti azt, hogy csökkenne az országos szintû érdekegyeztetés és a jogalkotásban való részvétel jelentõsége. A gazdálkodást érintõ alapvetõ fontosságú szabályozások jelentõs része továbbra is nemzeti hatáskörben marad. A termelõi érdekek képviseletére továbbra is szükség van az uniós szabályok átvételét, végrehajtását szolgáló hazai jogalkotásban, a nemzeti támogatások alakításában, elosztásában is.
Új feladatként jelenik meg a sajátos magyar termelõi érdekek képviselete az uniós szabályozási szinten. Ennek az útja a mezõgazdasági termelõk (és szövetkezõk) EU közös képviseletében, a COPA/COGECA tevékenységében, ezen keresztül az EU Bizottság szabályozási munkájában való részvétel. A magyar mezõgazdasági munkaadók érdekei uniós szinten való képviseletére egyedül a MOSZ-nak van lehetõsége a közös munkaadói szervezetben, a GEOPA-ban, ezen keresztül az EU Mezõgazdasági Ágazati Párbeszéd Bizottságban.
A nemzeti érdekek képviseletére uniós szinten két csatornán - a kormányzati és az érdekképviseleti - keresztül van mód. Ezáltal az agrárkormányzat is érdekeltté válik az aktív érdekképviseleti részvételben, ami folyamatos elõzetes egyeztetést igényel.
2.) A Kongresszus a szövetség fõ feladatának továbbra is a gazdasági érdekképviselet ellátását tartja. Ettõl elválaszthatatlan és egyenlõ fontosságú a munkaadói érdekképviseleti tevékenység, amely országos és területi szinten lehetõséget nyújt az érdekegyeztetési fórumokban való részvételre.
A Kongresszus továbbra is szükségesnek és fontosnak ítéli meg a szövetkezeti érdekképviselet ellátását, annak ellenére, hogy a tagszervezetek között csökken a szövetkezeti formában mûködõk aránya. A Kongresszus úgy ítéli meg, hogy a közös szövetkezeti gyökereknek köszönhetõen a tagok és az érdekképviselet mûködésében továbbra is általános és meghatározó a szövetkezeti elvek, értékek tiszteletben tartása, ami pozitív megkülönböztetõ jelleget ad az érdekképviseleti munkának is.
A szövetség sokoldalú feladatvállalásának és tevékenységi körének megfelelõen szükség van a nemzeti és a nemzetközi - különösen az Európai Unió szintjén mûködõ - fórumokban való részvételre. A Kongresszus jóváhagyóan vette tudomásul az Országos Érdekegyeztetõ Tanács, az Országos Szövetkezeti Tanács, az Agrárgazdasági Tanács, a Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Kerekasztal és más szervezetek keretében kifejtett érdekképviseleti munkáról adott tájékoztatást. Továbbra is szükségesnek tartja a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségében való részvételt. Egyetért a COPA/COGECA-ba és a GEOPA-ba teljes jogú tagként való belépéssel és az ezzel járó terhek vállalásával.
Sajnálattal állapítja meg, hogy egyes szervezetek politikai indíttatásból gyakorlatilag felszámolták az Agrárkoordinációs Fórum mûködését. Elfogadhatatlannak tartja, hogy az agrárkormányzat - a kormányprogram vállalása ellenére - nem tudta létrehozni és mûködtetni az ágazati érdekegyeztetés fórumát. A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztetõ Fórum nem jutott túl a formális megalakuláson. Ennek elsõdleges oka, hogy az agrárkormányzat nem vállalta fel az érdekképviseletek reprezentativitásának mérlegelését, így a nagy taglétszám eleve mûködésképtelenné teszi a fórumot.
A kongresszus egyetért azzal a megállapítással, hogy szükség van a mezõgazdasági termelõk érdekvédelmi szövetségei közötti párbeszédre és a közös érdekek védelmében az összehangolt fellépésünkre. Szükségesnek tartja, hogy az együttmûködést tartós, a napi politikai változásoktól független, a közös érdekeken alapuló megállapodásokra építsék.
3.) A Kongresszus tudomásul veszi, hogy az egyesülési jogszabályok bírói értelmezése következtében szükség volt az országos szövetség Alapszabálya módosításával a közvetlen MOSZ tagság bevezetésére.
Elégedetten nyugtázza, hogy a területi szövetségek tagszervezeteinek meghatározó része (számban és gazdasági súlyban egyaránt) vállalta a közvetlen tagságot. A kényszerû lépés pozitív következménye, hogy a területi szövetségekbe belépõknek lehetõségük van arra, hogy igényeiknek és anyagi lehetõségeiknek megfelelõen dönthessenek az országos szövetséghez való közvetlen kapcsolódásról. Ez megkönnyíti a szövetségek tagszervezését is, ami végsõ soron erõsíti a szövetségi rendszert.
Pozitívumként értékelhetõ, hogy a tagszervezetek a belépéssel tudatosan megerõsítették az országos szövetséghez való tartozás igényét, vállalva az azzal járó terhek viselését. Döntésükkel értékelték az érdekképviselet eddigi munkáját és bizalmukat fejezték ki a jövõre nézve is.
Sajnálatos, hogy a tagszervezésben a korábbi körön kívül nem sikerült számottevõ eredményt elérni. A Kongresszus méltánytalannak és hosszú távon tarthatatlannak ítéli, hogy az érdekképviseleti szövetség mûködésének terhei - nem csak anyagilag, de a társadalmi, szakmai háttér biztosításában is - csak a tagszervezetekre hárulnak, miközben minden termelõ élvezi az érdekképviseleti munka eredményeit. A Kongresszus az állam kötelességének tartja ennek az ellentmondásnak az érdekképviseleti tagság ösztönzésével való feloldását. Emellett szükségesnek és méltányosnak tartja az érdekképviseletek - tevékenységükkel, hatékonyságukkal arányban történõ - anyagi támogatását.
A Kongresszus örömmel veszi tudomásul, hogy az országos szövetségnek újabb ágazati szakmai szövetségek váltak a tagjaivá. Szükségesnek tartja, hogy az érdekképviseleten belül tovább erõsödjön az ágazati tevékenység, igazodva az EU érdekegyeztetési struktúrájához.
4.) Az érdekképviselet hatékony mûködésének alapja a szövetségi rendszer három alkotójának - a tagoknak, a szövetségeknek és az országos szövetségnek - az együttmûködése. A szövetségi rendszer - minden nehézség ellenére - megõrizte az egész országot lefedõ szervezettségét a területi szövetségeken keresztül.
A Kongresszus aggodalommal állapítja meg, hogy a területi szövetségek egy része az anyagi-személyi feltételek hiányában kritikus helyzetbe került. Felhívja a tagjait és a területi szövetségek valamennyi tagját, tegyenek meg mindent a szövetségek mûködõképességének megõrzéséért, hogy betölthessék a tagok és az országos szövetség közötti, nélkülözhetetlen közvetítõ szerepet, biztosítsák az érdekképviseleti munka helyi kereteit.
Az uniós tagsággal felértékelõdik a régiókon belüli tevékenység, amiben nélkülözhetetlen a területi szövetségek szervezõ, összefogó munkája. Javasolja, hogy erõsítsék a régiókon belül már többnyire kialakulóban lévõ együttmûködéseket, adjanak ennek szervezeti kereteket.
Az érdekképviselet mûködésének anyagi alapjait a tagdíjak mellett a szövetségek szolgáltató-vállalkozó tevékenysége biztosítja. A Kongresszus felhívja a tagszervezeteket, hogy a már sok helyen eredményesen mûködõ beszerzési együttmûködések mellett keressék az üzleti alapú más együttmûködési formák, mint pl. biztosító szövetkezet, hitelszövetkezet, stb. szervezésének a lehetõségét, ami hozzájárulhat a szövetségek fenntartásához is.
5.) A Kongresszus szükségesnek tartja, hogy a MOSZ ismét vizsgálja meg a már mûködõ gazdasági együttmûködések országos hálózatba szervezésének a lehetõségét. Felhívja az agrárkormányzatot, hogy támogassa - diszkrimináció nélkül - az érdekképviselet gazdasági szervezõ munkáját.
A Kongresszus szükségesnek tartja, hogy a reprezentatív országos érdekképviseleti szövetségek kezdjenek tárgyalást egy, a termelõk teljes körét lefedõ országos beszerzõ-értékesítõ szervezet közös létrehozásának lehetõségérõl.
Ennek eredményétõl függõen együttesen, de szükség esetén a MOSZ egyedül is kezdeményezze, hogy a kormány - még ebben a ciklusban - nyújtson garanciát és kamattámogatást egy ilyen szervezet mûködésének elindításához szükséges hitelhez.
A létrehozandó szervezet irányításában meghatározó befolyást kell biztosítani az érdekképviseletnek illetve a termelõket érdekeltté kell tenni a szövetség(ek)hez való tartozásban.
A Kongresszus szükségesnek tartja az érdekképviseleti tájékoztatási tevékenység erõsítését, hatékonyabbá, korszerûbbé tételét. Erre nem csak a tagszervezetek irányában van szükség. Az érdekképviseleti munka része, hogy a közvélemény is érdemi, hiteles tájékoztatást kapjon a mezõgazdaság, a termelõk helyzetérõl, gondjairól és igényeirõl. Ennek fontosságát növeli, hogy az Európai Unión belül egyre nagyobb súlyt kap a fogyasztói védelem, az élelmiszerbiztonság, ami befolyásolja a mezõgazdaság, a termelõk támogatottságának elfogadottságát.
Sajnálatos módon a tömegtájékoztatási eszközökben egyre kevesebb lehetõség van az objektív tájékoztatásra, az érdekképviseleti álláspontok megjelenítésére. Ez vonatkozik a szakmai, az agrárkormányzat támogatásával megjelenõ lapokra is.
A Kongresszus sajnálattal vette tudomásul, hogy az országos szövetség - a tagszervezetek részérõl megnyilvánuló érdektelenség és ebbõl adódó finanszírozási gondok miatt - kénytelen volt felfüggeszteni a Számadás címû hetilap kiadását. A MOSZ Hírlevél a mind gyakoribb, a szükséglethez rugalmasan alkalmazkodó kiadásával a szakmai tájékoztatás terén pótolja a lapot, de hiányzik annak a közösségszervezõ hatása.
A Kongresszus egyetért azzal, hogy a következõ idõszakban az érdekképviselet kiemelt feladata lesz a várhatóan bekövetkezõ nemzedékváltás során az átmenet folytonosságának és a korábban értékek megõrzésének segítése. Egyetért azzal, hogy ennek a munkának a célja és jelszava a "megõrizve megújulás" legyen.
x x x