Az agrártermelõk helyzete

Az 1999. november 30.-án tartott MOSZ kongresszus az agrárgazdaság, az agrártermelõk helyzetérõl a következõket állapítja meg:

Hova jutott a magyar mezõgazdaság?

Az elõzõ kongresszusunk óta eltelt idõszakban az agrárgazdaság minden fõbb mutatója romlott... Az agrárgazdaság összes fontos ágazata válságban van, s annak ellenére, hogy az utóbbi években általában javult a termékek minõsége, a fajlagos mutatók, illetve a termelés mennyiségi mutatói romlanak...

...Az agrárolló nyílásának hatása megmutatkozik a termelés jövedelmezõségének alakulásában is. A mezõgazdasági termelõk egyre nagyobb hányadánál vált ismét veszteségessé a termelés...

Az agrárgazdasági beruházások 1999-ben ismét jelentõsen visszaestek...

Az agrártámogatások reálértéke az 1995-99-es idõszakban az 1986-90-es évek szintjének 30 %-át sem éri el. Az 1997 második felétõl folyamatosan jelentkezõ piaci zavarok miatt a támogatások szerkezete is módosult...

Az agrárágazatokban foglalkoztatottak száma idén csökken a legnagyobb ütemben. Ugyanezen idõszak alatt az élelmiszeriparban foglalkoztatottak száma is 25-30 ezer fõvel esett vissza... Míg a kilencvenes évek elején a legnagyobb válsággócok, a foglalkoztatás legnagyobb mértékû csökkenése az ipari szerkezetváltással jelzett térségeket jellemezte, addig mára az infrastrukturális fejlesztésekbõl kirekesztett, döntõen kedvezõtlen földminõségen gazdálkodó térségekben a legégetõbbek a foglalkoztatási gondok. A munkaerõpiacról így kiszorultaknak esélyük sincs az elhelyezkedésre....

Az agrárágazatokban foglalkoztatottak átlagkeresete egyre jobban elmarad a nemzetgazdasági átlagtól, ma már annak 70 %-át sem éri el.

A válság okai

...Az elõzõ kongresszusunk óta eltelt idõszakban két kormány tevékenykedett. Az agrárágazatok szempontjából ezt az 1995-99-es idõszakot három, egymástól jól elválasztható szakaszra oszthatjuk. Az elsõ, a "Bokros-csomag" hatásaival fémjelzett szakasz 1996 elejéig, a második az 1997 közepéig tartó növekedési, konszolidációs szakasz, a harmadik pedig az 1997 végétõl napjainkig tartó, tehát az új kormány eddigi mûködési idejét is felöleli.

Az 1994-ben hatalomra került kormány, elõdje hibáinak megszüntetését, az agrárválság megfékezését programjában még jórészt felvállalta, azonban ezen vállalásának csak korlátozottan tett eleget. Sajnos ennek a kormánynak sem volt kiforrott, következetes agrárpolitikája. A "Bokros-csomaggal" a gazdaság reorganizációját félbeszakították az intézkedések hatásai - az egész nemzetgazdasághoz hasonlóan - az agrárágazatokban is restrikciót hoztak. Ez a kormányzat a MOSZ folyamatos kezdeményezéseire végre meghozta a - kompromisszumokkal teli - agrártörvényt. Miközben a törvény számos kérdésben elõrelépést jelentett az egyik legfontosabb kérdésben, az agrártámogatások garantált növelésében nem hozott érdemli elõrelépést, melyre többek között visszavezethetõk a mai támogatottsági viták is. Meg kell állapítanunk ugyanakkor, hogy a törvény elõírásai sem meghozatalukkor, de azóta sem teljesültek maradéktalanul.

Elmaradt intézkedések és pozitív változások

Ennek következében csaknem mindazok a konfliktusok fennmaradtak, amelyek a közvetlenül a rendszerváltás utáni idõszakban keletkeztek:

  • elmulasztották a kárpótlás és a mûködõ gazdaság szervezeti rendszer szétzilálása miatti, valamint a földtulajdonlás és a földhasználat kialakult helyzete következtében elõállt hibák lehetséges korrekcióit,
  • csak mérsékelték, de nem szüntették meg a társas gazdálkodás negatív megkülönböztetését. (A kormány jelentõs kudarca, hogy - 1997 tavaszán - a mezõgazdasági kistermelés adóztatására, legalizálására tettek - a MOSZ javaslatait teljesen mellõzõ - intézkedéseket. Ezeket gyakorlatilag néhány hét alatt elsöpörték a "Duna-Tisza közi történelmi borvidék" szõlõsgazdái. Így a regisztráció kiterjesztése elmaradt, sõt az árutermelõk, a társas gazdálkodók számára diszkriminatív adózási rendelkezéseket hoztak.),
  • nem alakult ki a nemzetközi folyamatokkal is összhangban lévõ hazai piacszabályozás, s így ennek megfelelõ következetes hazai piacvédelem...Az elmúlt idõszak kétségtelen eredménye, hogy a garantált árak szintje érzékelhetõen - átlagában az inflációt meghaladóan nõtt, ezáltal relatíve csökkentve a termelõk kiszolgáltatottságát. További eredmény, hogy a garantált áras rendszer a minõségi termelést ösztönözte. Ez azonban nem feledtetheti, hogy kezdeményezésünk ellenére elmaradt a piacszabályozás, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény érdemi felülvizsgálata, nem teremtõdött meg sem a jogi, sem az intézményi feltétele egy korszerû termékpiac-szabályozásnak.


    Vitathatatlan ugyanakkor, hogy fontos területeken történtek pozitív változások, amelyek javítottak az ágazat helyzetén:

  • A jogszabályalkotás területén kezdeményezésünkre a tartalmában jó, de csak apróbb részleteiben végrehajtott "az agrárgazdaság fejlesztésérõl" szóló törvényt megkésve, de meghozta ez a kormány. A többi - az ebben foglaltak megvalósításához nélkülözhetetlen - fontos törvényt vagy nem alkották meg, vagy csak részben megfelelõ tartalmú módosításokat hajtottak végre.
    - elmaradt a földtörvény érdemi módosítása. s emiatt gyakorlatilag semmi elõrehaladást nem hozhatott a földvásárlás, földbérlet leginkább módosulásra szoruló kérdéseiben;
    - a MOSZ javaslatait is figyelembe véve módosított privatizációs törvény lehetõvé tette, hogy a még megmaradt feldolgozó üzemekben a mezõgazdasági termelõk tulajdonrészhez jussanak, ami kétségtelenül pozitívan járult hozzá, hogy a kárpótlási törvény következtében a szövetkezetekhez, társas vállalkozásokhoz került kárpótlási jegyek jól hasznosulhassanak, ugyanakkor a korábban felvállalt "szövetkezeti privatizációs modell" nem valósult meg;
    - az agrárrendtartási törvényben elõírt garantált árak mértéke jelentõsen emelkedett, s ebben nagy szerepe volt a MOSZ kezdeményezésének, javaslatainak. Hiba volt azonban, hogy a garantált árak meghirdetése ritka kivételként történt meg a törvény szerinti idõpontban, s ami a nagyobb baj, egy az Európai Unió gyakorlatához közelítõ intervenciós felvásárlási rendszernek még a nyomai sem alakultak ki;
    - a MOSZ által régóta szorgalmazott támogatási törvény szükségességét ugyan elvben elfogadták, de a törvény nem született meg.

... Két évvel ezelõtt - a MOSZ és a Magyar Agrárkamara javaslatára - elindították az átlagosan 50 %-os kamattámogatású, hat éves lejáratú ún. tõkepótló hitelezést és javaslatunkra a kedvezmények ebben a hitelezési formában is érvényesek a tagi kölcsönre. Ezek a kedvezõ hitelfeltételek jelentõs szerepet játszottak abban, hogy a mezõgazdaság jövedelemtermelõ képességének folyamatos romlása ellenére nagyrészt mûködõképesek maradtak az ágazat vállalkozásai.

Nem oldották meg ugyanakkor az agrártámogatási rendszer egyszerûsítését, korszerûsítését, nem tették kiszámíthatóvá sem a piaci, sem a termelési, sem a beruházási támogatások rendszerét. Ennek ellenére e területen is történtek pozitív elmozdulások. Például:
- a kedvezõtlen adottságú területek támogatása szükségességének elismerése és megvalósítása,
- a legális agrárfoglalkoztatók terheinek csökkentése az 1998-ban bevezetett foglalkoztatási támogatás megvalósításával,
- a gázolaj adó-visszatérítés mértékének fokozatos emelése,
- a földbérleti díj, illetve a kívülállók üzletrészeinek megvásárlását elõsegítõ támogatások bevezetése.

E támogatások és adórendszeri változások a MOSZ szakmai indítványai alapján, ám az esetek többségében az általunk javasolt feltételrendszernek csak részleges elfogadásával kerültek bevezetésre.
Az adó- és járulékrendszerben megvalósított legfõbb változtatás az volt, hogy a bérek és bérjellegû kifizetések utáni százalékos járulékkulcsokat csökkentették. Ez az intézkedés az országos átlagot elérõ, de még inkább az azt meghaladó személyes jövedelmek esetén valóban költségcsökkentést jelentett. Ám az átlagosnál alacsonyabb személyes átlagjövedelmet biztosító ágazatoknál, így leginkább a mezõgazdaságnál nem tehercsökkenést, hanem költségnövekedést okozott ez a változtatás, annak ellenére, hogy a MOSZ, a más szakmák érdekképviseleteivel közösen fellépve elérte, hogy a többletköltségek egy része kompenzálásra került.

...A vitathatatlan külsõ okok, valamint az 1999. évi rendkívüli idõjárás mellett a hibás gazdaságpolitika járult hozzá legnagyobb mértékben az ágazat újbóli leértékelõdéséhez, teljesítményeinek újabb csökkenéséhez.

Megkerült válaszok

Az agrártárca viszonylag gyorsan megpróbálta agrárstratégiáját megfogalmazni. Azonban számos alapvetõ kérdésre megkerülte a választ... A MOSZ álláspontja szerint egy ilyen stratégia megfogalmazásakor a mai magyar valóságból (településszerkezetbõl, egyéb adottságokból) és a világtendenciákból kell kiindulni, nem megfeledkezve arról a tényrõl, hogy az ágazat további leépülése a nemzetgazdaság növekedési esélyeit veszélyezteti, az ország kettészakadásával, a vidék végleges lemaradásával járhat.

Tehát az agrárirányítás továbbra sem fogalmazott meg egy konszenzuson alapuló agrárprogramot, ehelyett az idõszak túlnyomó részében a "bombák" hatástalanításával volt elfoglalva (búza-, alma-, szõlõ-, kukoricabomba stb.). Ennek keretében intézkedései ellentmondásosak és esetenként diszkriminatívak voltak.

Agrárdemonstrációk

Miközben az agrártermelõk minden csoportja egyre inkább érzékelte helyzetének ellehetetlenülését, s szinte kizárólag a túléléssel, a megmaradt minimális vagyon megmentésével volt elfoglalva, addig a gazdaságpolitika irányából újra kiélezõdtek az agrártársadalmat megosztó kérdések...

Érdemi változást hozott ugyanakkor, hogy az agrártermelõk - helyzetük ellehetetlenülése következtében - egymásra találtak 1998-ban, majd 1999-ben is. Ezen - agrárdemonstrációkat is elõre vetítõ - agrártermelõi összefogás következtében sikerült tárgyalóasztalhoz ülni, s ott érzékelhetõ eredményeket elérni...

...Az agrártermelõk széles köre 1999 végére már nem csak vagyon- és jövedelemvesztést kénytelen elszenvedni, hanem eladósodottságuk, likviditási válságuk olyan mértéket ölt, amely már a következõ évek termelés megalapozását is kétségessé teszik... Mindezek vezettek a második gazdamegmozdulás alapján létrejött tárgyalásokhoz, amely az agrárgazdaság modernizációjának, uniós csatlakozási esélyének javítását szolgáló konkrét megállapodással zárult...Mindkét, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal kötött megállapodásban egyértelmûen tetten érhetõ volt az ágazat különbözõ szereplõinek egységes fellépési igénye a javaslatok megfogalmazásában, a tárgyalásokban pedig meghatározó szerepet játszott a MOSZ.