Az agrártermelõk helyzete
A MOSZ 1995. január 11-12.-én tartott kongresszusa az agrárgazdaság helyzetét elemezve a következõ megállapításokat tette:
Agrárválság
Az elmúlt négy évben a termelõ anyagi ágazatok teljesítménye csökkent. Ezen belül a mezõgazdaság teljesítménye - több mint 1/3-ával - a legnagyobb mértékben esett vissza...Az agrárgazdaság súlyos helyzetbe került, amihez nagyban hozzájárult az elhibázott agrárpolitika. Az agrárgazdaság az elmúlt négy évben a társadalmi átalakulás indokolatlanul nagy súlyát viselte el. A kárpótlás jelentõs részét közvetlenül az agrártermelõkre terhelték. Az agrárgazdaság immáron elérte teljesítõképességének határát. Általánossá vált a jövedelem- és vagyonvesztés. Kritikussá vált az agrárvállalkozások eladósodottsága. A mûködõképes struktúrák szétverése elsõsorban a mezõgazdaságból élõ népességet sújtotta. E szektor munkaerõ-kibocsátása több mint 500 ezer fõ. A kongresszus elengedhetetlennek tartja egy hosszútávra szóló, kormányzati ciklusokon is átnyúló agrárorientációs program (törvény) azonnali kidolgozását, amely rendezi az agrár tulajdonviszonyokat, beleértve a földtulajdont is.
A kongresszus értékelése leszögezi: az 1994. július 15-én elfogadott kormányprogram cselekvési szándékai tükrözik a MOSZ által képviselt mezõgazdasági termelõknek az igényeit, helyesen tûzi ki célként mintegy 1,5 millió ember megélhetésének legfõbb, azonban a feladatokhoz, az azok megvalósítását szolgáló eszközháttér nem lett hozzárendelve... A MOSZ mindenekelõtt hiányolja a programból annak a ténynek a megállapítását, hogy a jelenlegi gazdasági visszaesés teherviselõje a mezõgazdaság, ezen belül a rendszerváltozás legnagyobb terheit a szövetkezetek viselték. Ez a helyzetrögzítés a stabilizáláshoz, különösen pedig a versenyképes termelési színvonalra emelkedéshez, az ágazatra hárított károk helyreigazításának vállalásához, a "kárpótlás" elvégzése elkerülhetetlen feladatkénti kezeléséhez szükséges.
Hitel- és adósságkezelés
A kormányprogramban nem kap jelentõségének megfelelõ súlyt a programban a gazdálkodó szervezetek pénzügyi feltételei számottevõ javításának sürgõs szükségessége. Ezek közül kiemelkedik a termeléshez nélkülözhetetlen forgóeszköz hitelezés megoldása...
Nincs a programban érdemi megoldás, az agrárgazdaságban felhalmozódott adósságok rendezésére. A mezõgazdaságot és az élelmiszeripart romokba döntõ hitelpolitika következményeinek, az agrárolló, a piaci anarchia, a költségvetési elvonás okozta hitelképtelenség és likviditáshiány rendezésének döntõen meglévõ támogatási formákkal, elosztási és felhasználási, veszteségrendezési mechanizmusokkal jelzett módja számunkra elfogadhatatlan. A felhalmozott adósságok banki eszközökkel már nem kezelhetõk, egyben a talpra állást és a kibontakozást is lehetetlenné teszik.
A program része kellett volna legyen a szövetkezeti és egyéb gazdaságok csõdbejuttatott, vagy felszámolás alatt álló, mintegy harmadának (közel ötszáz nagyüzemnek) igen sürgõs kríziskezelésbe vonása. A hatályos módosított csõdtörvény végrehajtása ugyanis kihúzza a volt tulajdonosok lába alól az eddigi szûkös megélhetést is, miközben a hitelezõk sem jutnak hozzá követeléseik nagyobb részéhez...
A csõdbejutott gazdaságok mintegy kétharmada elhibázott gazdaságpolitika áldozata. Továbbmûködésüket méltányos reorganizációs rendezéssel (adóskonszolidációs kezeléssel, a károkra kirótt hitelek elengedésével) kisebb nemzetgazdasági teher mellett lehetne elérni, mint amennyibe az itt dolgozók munkanélküli ellátása, illetve kistermelõi vállalkozásba lépésük szektorsemleges támogatása kerülne...
Hiányzó eszközrendszer
A mezõgazdasági programfejezet nem nyújt garanciákat a termelés hatékonyságának javítására, jövedelmezõségét, piacszabályozását és versenyképességét szolgáló intézkedésekre. A cél- és eszközrendszer meghatározása, a mûködésben döntõ közgazdasági feltételek legalább fõ elemeiben hozzákívánkoznak a program értelmezéséhez.
Visszafogott kormányprogram
A kongresszus annak a véleményének adott hangot, hogy a program a múlt hibáinak elítélésében, a szövetkezeteknek és tagjaiknak esetében alkotmányellenesen okozott károk megtérítése tekintetében kifejezetten visszafogott. A falu békéje érdekében érzékelhetõen a program fátylat kíván borítani a közelmúltra is. Az indokolható tolerancia azonban nem jelentheti azt, hogy a szövetkezetek tulajdonosi jogaiban, a tagi üzletrészekben bekövetkezett értékvesztést a kormány sürgõsen ne orvosolná.
A program egyidejûleg preferálni kívánja a szövetkezeti gazdaságok stabilizálását, a nagy farmok kialakítását, a középparasztság megteremtését, valamint a másodfoglalkozású termelõk, mezõgazdasági vállalkozások hagyományainak folytatását. Ezek a feladatok egyidejûleg aligha valósíthatók meg... A rendelkezésre álló erõforrások és piaci igények megítélésünk szerint sem hosszabb, sem rövidtávon nem teszik lehetõvé, hogy minden termelõre azonos preferencia érvényesüljön. A terméktömeg, illetve a hozamszint és a minõség lehetne az igazságos és a célszerû preferálás alapja.) Amennyiben a modernizáció jegyében a hatékonyabb vállalkozási formákat kívánjuk ösztönözni, úgy egyértelmûvé kellene tenni, hogy a szövetkezeti integrációt igénybe vevõ kisgazdaságok érdekei ne kerüljenek szembe a szövetkezeti érdekekkel.
A szövetkezés kiemelt, a nyugat-európai normáknak megfelelõ támogatását -nemcsak az új típusú, hanem az átalakult korábbi szövetkezetek esetében is - gazdasági szükségszerûségnek fogjuk fel...
Egyértelmûvé kell tenni, hogy a gazdaságtalan birtokstruktúra nem szolgálja a jövõ érdekeit, és mesterséges életben tartás nem lehet az új kormánynak sem felelõsségteljes agrárpolitikai célja...
A termelõk és a privatizáció
A program egyik legnagyobb hiányosságának tekinti a MOSZ, hogy adós marad az állami tulajdonú élelmiszeripar privatizációjának termelõi tulajdonba vételt szolgáló technikáinak, garanciáinak kimunkálásával, és annak szükségessége jelzésével is. Az általános megfogalmazások továbbra is tág lehetõséget adnak arra, hogy a privatizációból a termelõk kimaradjanak, annak szabályai számukra teljesíthetetlen maradjanak...
Az indokolatlan költség- és áremelkedések elkerülésének szerintünk egyetlen megbízható útja a termelõk részvételével mûködõ társaságok, illetve szövetkezetek széles hálózata lennének...A hazai termelõk érdekeltségében integrált élelmiszergazdaság megvalósítása az elsõrendû közérdek. Az eddigi végrehajtott privatizáció kiszoríthatja a termelõket a megmaradt állami tulajdonok megszerzésébõl is. Az élelmiszeripar mûködõ tõkéjének 44 százaléka máris külföldi vállalkozók és monopolszervezetek kezén van. Ezért elengedhetetlen, hogy a MOSZ által kidolgozott termelõi garanciákat a további végrehajtás során érvényesítsék.
Földtörvény, birtokpolitika
Ugyancsak hiányolja MOSZ a programból azoknak a konkrét jogi garanciáknak a megfogalmazását, amelyek a szövetkezetek termõföld-tulajdonszerzését preferálják, és lehetõvé teszik, hogy a szövetkezetek tagjaik és a külsõ üzletrész-tulajdonosok földjét megvásárolják. Az ehhez kapcsolódó bérleti és birtokpolitika szabályainak részletesebb megfogalmazását úgyszintén fontos igényként jelezzük.
Egy középtávú agrárorientációs törvényben egyértelmûvé kell tenni a hosszabb idõszakban követendõ birtokpolitikát, a támogatott és ösztönzött üzemi struktúrát. Ez a törvény a meghatározó agrárpolitikai elvek mellett az érvényesülésüket alátámasztó, a fontosabb szociális intézkedéseket, az adókedvezményeket, valamint az érdekegyeztetés rendszerét is magában kell, hogy foglalja...
Foglalkoztatás
Megoldást kell találni a válságtérségi munkahelyek fenntartásának, a termelés folytatásának speciális igényeire. Mindezek feltételei megteremthetõk részben szabályozó rendszer, részben az érdekeltség megteremtésével, továbbá a diszkriminációs célú lépések korrekciójával... A program hiányosságai közt említjük, hogy nem kezeli külön a mezõgazdaság és a vidék sajátos foglalkoztatási és szociálpolitikai helyzetét... A mezõgazdaságból élõk - ezen belül fiatalok, öregek, külön gondoskodást igénylõ, vagy a szociális ellátásból kirekedt rétegek és csoportok - helyzetének javítására nálunk is külön programok szükségesek.