Szövetkezetek

A kongresszus A szövetkezetek jövõje a mezõgazdaságban címû dokumentumában a szövetkezetek helyzetérõl és jövõjérõl a következõ fontos megállapításokat tette:

 

Szövetkezeti múlt

A magyar politikai és gazdasági rendszernek évtizedek óta jelentõs - a mezõgazdaságban meghatározó szerepet játszó - intézményei a mezõgazdasági termelõszövetkezetek. A termelõszövetkezetek voltak a teherviselõi és egyben a legdinamikusabb részesei a magyar mezõgazdaság nemzetközi összehasonlításban is számottevõ fellendülésének. A szövetkezetek a parasztság élet- és munkakörülményei gyökeres megváltozásának eszközei...

...Közben a termelõszövetkezeti mozgalmat a jelen gondjain túl a történetében rárakódott és mindmáig megfelelõen nem rendezett kérdések súlya is terheli. A mozgalomra hullott vissza az a teher, amit az ötvenes évek erõszakos "padláslesöprõ" mezõgazdasági politikája, embereknek a faluról való erõszakos elûzése jelentett, holott a szövetkezeti tagok maguk is áldozatai voltak ennek a politikának...

1956 után... a parasztság többsége az erkölcsi politikai nyomás hatására, ha belenyugvással is, de vállalta tulajdonának, önálló egzisztenciájának feladását. Így a Magyarországon kialakult termelõszövetkezeti modell az ideologisztikus célkitûzések és a paraszti törekvések kompromisszumaként, sajátos magyar nemzeti modellként jött létre...

...A paraszti magántulajdon fennmaradása a háztáji gazdálkodás piaci lehetõségeinek kibontakoztatása a termelõi demokrácia és önigazgatás kifejlesztése az agrártársadalom szövetkezeti összefogásának eredménye. Az áru- és pénzviszonyok társadalmi elfogadtatására irányuló gazdaságpolitikának természetes talaja volt a mezõgazdaság. Ezért az általános reformot megelõzõen itt kerültek bevezetésre, itt kaptak törvényi garanciákat a szövetkezeti tulajdon, a gazdasági önállóság, az önkormányzat, az érdekképviselet.
A magyar szövetkezeti modell ezt követõen többnyire alulról jövõ kezdeményezésekre fejlõdött, formálódott tovább. A háztáji gazdaság árutermelõvé válása, az ipari tevékenység szabad gyakorlásának kiharcolása, a gazdasági társaságok megjelenése a mezõgazdaságban bontakozhatott ki igazán és ért el nemzetközileg is figyelemreméltó eredményeket.

A megújulás szükségessége

A pártállami irányítás által kialakított struktúrában a gazdasági hanyatlás a szövetkezetek mûködõképességének és mozgásterének beszûküléséhez vezettek. A közvélemény napjainkban igen ellentmondásosan értékeli ezt a folyamatot. Divatossá vált a szövetkezetek válságáról beszélni. A szövetkezetek valóban nehéz helyzetbe jutottak. Elutasítják azonban a szövetkezés válságáról és az agrárágazat privatizálásáról, mint egyedül üdvözítõ megoldásról elhangzó sommás véleményeket. Meggyõzõdésünk, hogy nem a szövetkezés, hanem - a népgazdaság szerves részeként - az agrárágazat van válságban, annak minden résztvevõjével együtt.
A mezõgazdasági piacokon kialakuló kínálat miatt csak a minõségi termelésre képes vállalkozó struktúrák versenyképesek. Ehhez teljes körû modellváltásra van szükség...

...A piacgazdaság és a demokratikus jogállamiság meghirdetésekor egy gazdaságilag szükségállapotban lévõ mezõgazdaság vívódik elszegényedõ tagságával a jövedelmezõbb termelésért. A szövetkezetek jelentõs része "állapotánál fogva" nem tud alkalmazkodni az általuk is kívánt új helyzethez. Ennek ellenére a szövetkezeti tagság az elmúlt egy év során kinyilvánította azt a szándékát, hogy boldogulását a jövõben is a szövetkezettõl várja.
A szövetkezõknek vissza kell adni a vállalkozási és életképességük helyreállításához szükséges feltételeket.
A megújult szövetkezeti formának éppúgy keretet kell adni a mai szövetkezetek kibontakozásához, újraszervezõdéséhez, mint a jövõben szervezõdõ állampolgári együttmûködésekhez.
Az államnak vissza kell vonulnia a gazdasági kényszerrel való befolyásolástól. A szövetkezeti tag dolgozói, vállalkozói, tulajdonosi pozíciójában csak a tagság akaratából következhet be változás...
...A szövetkezetek gyakorlatilag már megkezdték belsõ tevékenységi és szervezeti struktúrájuk átalakítását, a tagok érdekeit érvényesülni engedõ vállalkozási formák szervezését...

Az új szövetkezeti modell


A ma szövetkezeti modellje a magyar valóság terméke, nem húzható rá sem a nyugati, sem a keleti szövetkezeti modell... A megújuló szövetkezetpolitika feladata, hogy az értékrendek helyreállításával új utakat nyisson a szövetkezetek fejlõdésének.
A szövetkezési szabadság lényegéhez tartozik, hogy a szövetkezõk a közösen szervezett tevékenységüket - a törvényes keretek között - szabadon állapíthassák meg...
...A jövõben ezért törvényes utat kell nyitni egy sajátos arculatú, úgynevezett faluszövetkezet felé, amely az adott település állampolgárai, mint szövetkezõk, sokoldalú anyagi és humán szükségleteinek kielégítésében is részt tud vállalni. A jövõ szövetkezetében a tagsági viszony meghatározó eleme nem a termelésben való személyes részvétel, hanem a tulajdonosi, vagyoni közremûködés lesz...
...A saját vagy szövetkezeti tõkével vállalkozók a szövetkezet szolgáltatásainak igénybevételével kapcsolódnak a szövetkezethez. Így a jelenleginél egyértelmûbben kifejezésre juthat a csak tulajdonhoz kötõdõ érdekeltség és a munkavégzéssel együtt járó jogok és kötelezettségek következetes érvényesítése, a tulajdonosi, vállalkozói és munkavállalói közremûködés és felelõsség elkülönítése.
A készülõ szövetkezeti törvénynek tehát a szövetkezet fogalmát olyan tágan kell meghatároznia, hogy az ne jelentsen korlátot a szövetkezet tevékenységében, a tag és a szövetkezet közötti kapcsolatok alakításában. Ennek a skálája a jelenlegi közös munkaszervezetben való tevékenységtõl egészen a lényegében önállóan gazdálkodókat csak lazán összefogó, számukra beszerzési, értékesítési és egyéb szolgáltatásokat végzõ szövetkezetig terjedhet.
A tagoknak nem kell eldönteniük, hogy tõkéjüket, munkaerejüket milyen formában tudják a számukra leghatékonyabban hasznosítani és ehhez milyen mértékben és szervezeti formában van szükség a közös gazdálkodásra, illetve a szövetkezet közös tevékenységére.

A tulajdoni viszonyok változása

A modellváltás alapkérdése a tulajdonreform következetes végrehajtása...
A jelenleg mûködõ szövetkezeteknél alapprobléma, hogy a vagyon létrehozásában közremûködõ tagok egy része már nem él, vagy nem a szövetkezetben tevékenykedik. Erre tekintettel a törvény jelenleg csak a szövetkezeti vagyon ötven százalékáig teszi lehetõvé a tagi vagyoni rész nevesítését, míg a jövõben képzõdõ vagyonnövekmény a tagok számára közremûködésük arányában teljes egészében nevesíthetõ... A szövetkezõk vitatják a nem nevesített vagyon hovatartozását... Többségi álláspont szerint a szövetkezeti vagyon egészének oszthatóvá kell válnia. A közösségi (mozgalmi) célokat szolgáló tartalékalapok képzése az önkormányzat döntésére tartozzon...
...Sajátos megközelítést igényel a szövetkezeti vagyon részeként a mezõgazdasági termelést szolgáló föld. A termelõszövetkezetek használatában lévõ föld 38 %-a jelenleg a tagok, 58 %-a a szövetkezet és 4 %-a az állam tulajdonában van...
...A tagi tulajdonlás elõtérbe kerülésével a mezõgazdasági szempontok erõteljesebb hatására földtulajdonnal rendelkezõ tagság egy része igényli a tagi gazdaság mûködtetéséhez a földtulajdona kiadását...
...A szövetkezeti földtulajdont, a vele való rendelkezés jogát nem lehet kérdésessé tenni. A szövetkezeti tagságnak kell megadni az önkormányzati döntés lehetõségét, a hatékony gazdálkodás feltételeinek megteremtésében.
Az elmúlt idõszak politikai újraértékelése során felvetõdött, hogy a korábbi törvények szerint kialakult tulajdonviszonyok is felülvizsgálatra kerüljenek, mivel a szövetkezeti tagságot nem vállalók, a szövetkezeteket elhagyók földjeinek törvény szerinti kényszermegváltása nem valóságos piaci értéken történt. Ezért történelmi igazságtétel jogcímén a szövetkezetektõl várják az értékarányos vagy természetbeni kárpótlást...
...A kollektivizálás és "földkisajátítás" költségeit nem lehet a jelenlegi szövetkezeti tagságon számon kérni annál inkább sem, mert a mezõgazdasági termékek állam által megállapított áraiban azok soha nem tükrözõdnek.
Ez nem zárja ki a paraszti sérelmek rehabilitációjának törvényes lehetõségét. Ennek forrása azonban nem lehet a szövetkezetek jelenlegi vagyona. A társadalmi szintû erkölcsi elégtétel mellett a népgazdaság teherviseléséhez igazodó anyagi kárpótlás kizárólag össztársadalmi költségekbõl finanszírozható... Lehetõvé kell tenni, hogy a szövetkezetek a használatukban lévõ állami földek tulajdonjogát méltányos feltételekkel megszerezhessék.
A szövetkezeti vagyon tulajdonjogának tagi nevesítése érdekeltséget teremt a vagyon gyarapításában, hatékony hasznosításában. Ez azonban csak akkor érvényesül ténylegesen, ha az állam csak közhatalmi pozíciója alapján, törvényen alapuló adók útján és nem tulajdonosként vonja el a jövedelmet...
...A szövetkezeti tulajdonra épülõ vállalkozás terjedõ formája a bérlet. A szövetkezeti vagyon hatékonyabb mûködtetésének fontos eszköze a bérleti forma alkalmazása. A bérlet belátható idõn belül elvezethet a tagi tulajdonra épülõ szövetkezethez.

A tagság önkormányzata és az érdekérvényesítés

...Az érdekérvényesítés különbözõ csatornái alakulhatnak ki a szövetkezeti mozgalom minden szintjén. Az önkormányzat keretében a tulajdonosi, vállalkozói munkavállalói érdekek egyaránt reprezentálhatók... A várható egyéni és kollektív konfliktusok széles körû belsõ érdekegyeztetést, szabályozást és pártatlan külsõ jogorvoslatot is igényelnek.
Várhatóan felértékelõdik a vezetõség önkormányzati szerepe, összetétele és választásának módja. Célszerû utat nyitni azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek a vezetõség tagjait - vagy azok egy meghatározott részét - az elkülönült érdekeltségek képviselõiként közvetlenül kívánják delegálni, a bármikori visszahívás lehetõségével...
...A tulajdonosi és munkavállalói érdekek elkülönítése szükségessé teheti a szövetkezeti vezetés struktúrájának a megváltoztatását, a tulajdonosi és a menedzser irányítás elkülönítését is...
...A tagság egyéni és kollektív érdekvédelmének elsõdleges színtere a jövõben is a szövetkezeti belsõ önkormányzat lesz. A különbözõ vállalkozási, munkaszervezeti képviseletek, települési közösségek, szakmai vagy rétegtagozatok nemcsak a belsõ érdekegyeztetésre kínálnak alkalmas formát, de alapsejtjei lehetnek a területileg, illetve országosan szervezõdõ tulajdonosi- vállalkozói- munkavállalói érdekképviseletnek is.
A tagság különbözõ érdekköreinek érvényesítése többségében várhatóan a szövetkezeti érdekképviseleti rendszer kereteiben marad... A szövetkezeti modell változása várhatóan mozgást indít el a szövetkezetek körében... A jövõben a szétválást, kiválást és formaváltást a szövetkezeti élet természetesen részenként és a tagság akár kisebbségének is alanyi jogaként kell tekinteni és a szövetkezeti törvényben ennek megfelelõ szabályozásra lesz szükség.

Foglalkoztatáspolitika és a szövetkezetek

...A szövetkezetpolitika fontos kérdése a foglalkoztatási kötelezettség fenntartása vagy megszûntetése... A mezõgazdasági szövetkezetek jelenlegi tagsága a tagsági viszony létesítésekor a megélhetést biztosító közös munkára szövetkezett... Mára világossá vált, hogy a gyakorlatban ez ellentétessé vált a hatékonyság követelményével...
...A foglalkoztatási kötelezettség kialakulását a szövetkezetesítés történelmi körülményei tették szükségessé, de az túlmutat a szövetkezet keretein. A szövetkezetekre, mint a vidéki - falusi - települések gazdasági alapegységeire számos, a tagság közvetlen érdekein túlmenõ, alkalmanként azzal éppen ellentétes terhet hárítottak a települések fejlesztésében, az életkörülmények alakításában...
...A termelõszövetkezetek ezeknek az elvárásoknak messzemenõen - néha erejükön felül is - eleget tettek. Ettõl a közremûködéstõl a mezõgazdasági szövetkezetek a jövõben sem zárkózhatnak el. Tisztázni kell azonban, hogy mi az állam feladata és mi az, amit a szövetkezet ebbõl magára vállalhat. Továbbra is ésszerûnek tûnik, hogy ez a hozzájárulása - akár pénzben, akár természetben - közvetlenül, a költségvetési centralizálás és visszaosztás kikerülésével kerüljön felhasználásra, de ezt az államnak valamilyen módon (pl. adóbeszámítással) el kell ismernie.

Az állam és a szövetkezet kapcsolata
A szövetkezés szabadságát a jövõben csak az Alkotmány és törvények korlátozhatják.
Az Alkotmányban a következõ témák kerüljenek megfogalmazásra:
- A föld, a szövetkezeti tulajdon, a környezet és a települések védelme, a mezõgazdaság szerepe a nemzetgazdaságban;
- A szövetkezés szabadsága és állami támogatása;
-A szövetkezetek (érdekképviseleti szerveik) és az állam kapcsolatrendszerének elvei.

-A mezõgazdasági tevékenység folytatásának sajátosságait és feltételeit (ár-, adótámogatás, hitelezés, intervenció, szociális preferenciák) külön mezõgazdasági törvény tartalmazza valamennyi mezõgazdasági termelõre kiterjedõen.
A szövetkezeti törvénynek a szövetkezõk vállalkozásának tulajdonosi, szervezeti, önkormányzati, érdekképviseleti garanciáit kell megteremtenie.

Az új szövetkezeti törvény koncepciója

Az új szövetkezeti törvény koncepcióját a következõ fõbb vonalalakban fogalmazta meg a kongresszus, mindenek elõtt leszögezve, hogy A szövetkezetek szerepét, jövõjét, s ezek jogi kereteit az új társadalmi közmegegyezés folyamatában kell újrafogalmazni.

A jogállamiság követelménye

Elsõként említendõ a jogállamiság követelménye... A szövetkezeti jogfejlõdés szempontjából a következõ fontosabb összefüggésekre kell rámutatni.
A jogállamiság alapja az új Alkotmány, illetõleg az alapvetõ Alkotmány-módosítás. Igen jelentõs eredmény, hogy az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeti mozgalmat, elismeri a szövetkezetek önállóságát. A szövetkezés rangjának, a szövetkezetek jövõjének ilyen magas szintû elismerése fontos és megnyugtató jogi alap... De a gazdasági szférára vonatkozó rendelkezések még bõvítésre, erõsítésre szorulnak... A jogállamiság további alapeleme a legfontosabb, úgynevezett alkotmányerejû, vagy sarkalatos törvények összefüggõ láncolata. Ebben elsõként a jogalkotásról szóló törvényt kell említeni, ami ma már kötelezõ norma. Így egyértelmû, hogy a szövetkezés, mint alapvetõ állampolgári jogosítvány törvényi szabályozást, méghozzá ismétlések, átfedések és végrehajtási rendeletek nélküli (tehát "egységes") rendezést igényel...

Üzletrész és érdekeltség

Az új szövetkezeti törvény által érvényesítendõ követelmények másik fõ forrását a piacgazdaság fokozatos kiépítésébõl eredeztethetjük. Ezt az önmagában is bonyolult feltételrendszert elsõsorban gazdaságpolitikai és közgazdasági szempontok határozzák meg. Ám ennek is van jogi oldala, amit a szövetkezeti jogfejlõdés tekintetében is ki kell emelni.
Ilyen elsõsorban a tulajdonviszonyok továbbfejlesztésének jogi problémaköre.
E téren - egyben a tagok személyes anyagi érdekeltségének fokozása terén - nagy lépést tettünk elõre a tagsági üzletrész (vagyonrész) bevezetésével. A téma azonban nem lezárt. Egy sor új leckét adtunk fel magunknak. Pl. azt, hogy a vagyon feletti rendelkezés megszemélyesítése terén mikor és meddig léphetünk tovább, hogyan lehet fokozatosan egységesíteni a vagyonrész forgalomképessége terén kialakult ágazati különbségeket?

Stabilitás és esélyegyenlõség

Döntõ téma a gazdasági szabályozórendszer megreformálása, elsõsorban a stabilitás, áttekinthetõség és esélyegyenlõség jegyében. Nyilvánvaló, hogy a szövetkezet gazdasági (tulajdonosi, vállalkozói) önállóságának alapvetõ garanciáit a szövetkezeti törvényben kell rögzíteni. A részletek azonban már más törvényszintû szabályokban - elsõsorban az új államháztartási, pénzügyi és adótörvényekben, valamint az újtípusú önkormányzati törvényben - rendezendõk...

Felkészülés Európára

A szövetkezeti kodifikációval szemben támasztható követelmények harmadik csomópontjának tartjuk az európaiság szolgálatát. Az idõ e téren is sürget. A Nyugat milyen tempóban készül az "európai közös ház" szervezeti, jogi stb. kereteinek felépítésére. Ez azt is jelenti, hogy egy nagy zóna mindinkább egységesedõ szövetkezeti mozgalmának szomszédságába kerülünk. Így nemcsak szövetkezeti érdek, hanem általános felzárkózásunk egyik fontos eleme, hogy - a szövetkezeti mozgalom hagyományainak megfelelõen - fokozott figyelmet fordítsunk az ottani egységesedés alapvonásaira és fõbb irányzataira...
...Nyugaton az állami elismerés és támogatás elve nem deklarációk és kézi vezérlésû dotációk formájában valósul meg. Az állam intézményesített adó- és hitelkedvezmények formájában ismeri el, hogy a szövetkezet önerejébõl lát el gazdaságszervezési, foglalkoztatási, szociális és más társadalmi feladatokat.
Ez tehát nem kedvezmény, hanem ellenszolgáltatás, melynek kölcsönös bizalom (nem egyoldalú "elvárás") és tényleges teljesítmény a fedezete.

A szövetkezeti formakényszer

A szövetkezet megalakulásának és mûködésének - egyben az új törvény egész felépítésének is - döntõ elõkérdése a szövetkezeti formakényszer elvi kereteinek meghatározása... Olyan új egységes szövetkezeti törvényre lenne szükség, amelynek általános része összefoglalja a szövetkezetekre általában kialakult normákat, különös része pedig kiemeli az egyes formákra vonatkozó sajátos szabályokat...
A bõvülõ lakossági igényeknek és a változó egyéb követelményeknek úgy tudunk megfelelni, ha az új szövetkezeti törvény
olyan általános szövetkezeti formát határoz meg, amelynek a keretei között bármely "megengedett" tevékenység folytatható; tehát minden olyan tevékenység, amelyet külön sarkalatos törvény nem tart fenn az állam, illetõleg annak szervei részére...

...Elõtérbe kerül egy olyan általános (vegyes) szövetkezeti forma, amelyet a törvény általános rendelkezései szerint lehet megalakítani, s amelynek tevékenységét a különös részben meghatározott formák sajátos tevékenységeire is ki lehet terjeszteni akkor, ha a szövetkezet az utóbbi különös feltételeknek is eleget tesz. Ez egyébként nem új fejlemény - A mezõgazdasági termelõszövetkezetek többsége - különösen ahol többrétû, vagy nagyobb terjedelmû ipari tevékenységet folytatnak - már ma is lényegében vegyes szövetkezet. A szövetkezés szabadságelvének megfelelõen ezek a tendenciák tovább bõvülnek. A jövõben pl. elképzelhetõ olyan szövetkezet, amely egységes szervezeten belül végez nagyüzemi termelést és nyújt szolgáltatásokat a kistermelõ tagjai részére.