A földtörvény tervezet gazdasági kihatásainak értékelése

A földtörvény tervezete 1200 hektárban maximalizálja a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek földhasználatát és ezen belül területnagysághoz igazodó foglalkoztatási kötelezettséget írna elő. A MOSZ megítélése szerint a törvénybe iktatása drasztikusan átrendezné a földhasználati viszonyokat és ennek következtében az agrárágazat termelését, amit az alábbiakban a tervezet több szempontú értékelésével támasztunk alá.

 

            A 2010-es adatok szerint 472 gazdálkodó szervezet használ 1200 hektárnál nagyobb földterületet. Ezek együttesen mintegy 1 millió hektárt használnak, ami azt jelenti, hogy a birtokméret maximálása okán területük mintegy feléről (450 ezer hektárról) kellene lemondaniuk.

            Emellett az irreális foglalkoztatási kényszer miatt további jelentős területek kerülhetnek ki a gazdasági szervezetek használatából. A MOSZ becslése szerint összesen mintegy 600 ezer hektárral csökkenne a gazdasági szervezetek által használt földterület.

I.                               A területcsökkenés közgazdasági következményei:

1., A birtokmaximum miatt területcsökkentésre kényszerülő érintett gazdálkodó szervezeteknél drasztikus vagyonvesztés következne be, hiszen ha pl. valaki 2500 hektárra szerelte fel (gépesítette) gazdaságát, akkor eszközeinek fele fölöslegessé válik. Ha csak növénytermeléssel foglalkozik, becslésünk szerint ez gazdaságonként 100-300 millió forint közötti (aminek a nagysága természetesen nagymértékben függ eszközeinek, gépeinek, épületeinek kor összetételétől), ágazati szinten 50-60 milliárd forintnyi vagyonvesztést jelent.  Fontos megjegyezni, hogy a 2007-2013. évi EU költségvetési periódusban jelentős, összesen 112 milliárd forint gép, szárító stb. támogatás került odaítélésre. Mivel az uniós támogatás legalább öt éves használatot ír elő, emiatt felvetődhet, hogy a feleslegessé váló eszközök értékesítése miatt a támogatást vissza kell fizetni, ami mind a gazdálkodó szervezetnek, de a magyar nemzetgazdaságnak is veszteséget jelentene.

2., Kérdéses, hogy az érintett földterületek mikor találnak új használóra, illetve hogy az új használóknak honnan lesz meg a szükséges tőkéjük ezen területek megműveléséhez szükséges eszközök beszerzéséhez. A 450 ezer hektárhoz szükséges eszközbeszerzés forrásigénye – új áron számolva - mintegy 45-60 milliárd forint.

3., Ha ezek a földek akár csak egy-két évig kiesnek a használatból, évi 100 millió euró (30 milliárd forint/év) uniós támogatás lehívása válik kérdésessé.

4., Ha a 450 ezer hektár átmenetileg kiesik a termelésből, akkor 110-150 milliárd forint/év termeléskieséssel számolhatunk, ami a növénytermelés  bruttó termelési értékének 10-12 %-a, a teljes mezőgazdasági termelési értéknek pedig 4-5 %-a.

 

II.        A foglalkoztatási kényszer következményei:

            Az előzőeknél is nagyobb problémát jelent a tervezetben a földhasználathoz előírt foglalkoztatási kényszer. A 2010. évi statisztikai adatok szerint a jogi személyiségű társaságok használatában mintegy 2,5 millió hektár van. A foglalkoztatottak statisztikai létszáma mintegy 73 ezer fő, ami az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) kimutatása szerint – a részmunkaidők figyelembe vételével – 155 ezer fő munkaviszonyát jelenti. Egy „statisztikai” létszámra tehát 34,2 hektár jut. Ezzel szemben tervezet szerinti elvárások teljesítése mellett 500 hektárig legfeljebb 33,3, 800 hektárig 26,7, 1000 hektárig 16,7, 1200 hektárnál pedig 12 hektár jut egy munkavállalóra. Ez azt jelenti, hogy ebben a körben több mint kétszeresére kellene növelni a foglalkoztatottak statisztikai állományi létszámát. Erre azonban a mezőgazdasági tevékenységből nincs fedezet. A 2010. évi kettős könyvvitelt vezető vállalkozások mérlegadatai szerint a kifizetett munkabér 118 milliárd forint volt, az erre jutó közteher 33,6 milliárd forint, míg a mérlegszerinti eredményük 32,8 milliárd forint. Azaz, ha 2010-ben a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások teljes eredményükről lemondtak volna, akkor is legfeljebb átlagbéren számolva 20 %-kal tudták volna növelni foglalkoztatásukat. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a gazdaságilag nem indokolt foglakoztatás rontja a versenyképességet, a fejlesztésektől és a beruházásoktól forrásokat von el, azaz a hosszú távú és eredményes működés feltételeit lehetetleníti el.  (S az is nehezen várható el a gazdálkodóktól, hogy a jövedelemszerzés esélye nélkül folytassák hosszú távon a tevékenységüket.)

            A fenti megállapításokat alátámasztják az AKI Tesztüzemi Rendszer 2010. évi adatai is. E szerint, egy hektár búza termelés bruttó jövedelme (munkabér + közterhei + ágazati eredmény) nem érte el a 40 ezer forintot hektáronként, a napraforgónál ez az összeg 54 ezer forint, a kukoricánál pedig 125 ezer forint. Ha csak az érvényes minimálbérrel (93 ezer forint/fő/hó), illetve az erre rakodó közterhekkel számolunk, akkor a nulla jövedelemhez 36 hektár szükséges egy főre a búza, 27 hektár a napraforgó és 12 hektár kukoricatermelés esetén. (Megjegyzés: 2010-ben a kukoricából évszázados rekord volt, a reális szám itt is 25-30 hektár).

            A fentiekből következik, hogy az 1200 hektárhoz rendelt 100 fős foglalkoztatás elméletileg is elérhetetlen, ezért azzal kell számolnunk, hogy az érintett 472 üzem több mint fele arra kényszerül, hogy 500-800 hektárra szűküljön. Ez újabb 130-170 ezer hektár „termelésből történő kiesését” jelenti, újabb 18-25 milliárd vagyonvesztést, 45 milliárd forint árbevétel kiesést, 35 millió euró (10,5 md Ft) támogatás elvesztést eredményezheti.

            A foglalkoztatási előírás az 1200 hektárnál kisebb területet használók esetében is földhasználatról való lemondást kényszerítene ki. Ennek mértéke már nehezebben becsülhető. Számításaink szerint ez további 150-200 ezer hektár „elvesztését” okozná, ami 20-30 milliárd vagyonvesztéssel és 50 milliárd forint árbevétel kieséssel járna és 40 millió euró (12 md Ft) támogatás elvesztést eredményezhetné.

 

III.      Állattenyésztés

            A korlátozás megvalósulása legsúlyosabban az állattenyésztést érintené, ezen belül is kiemelten a tejelő tehenészeteket, valamint a sertéstartókat. A tejelő tehénállomány közel 90 %-a a jogi személyiségű társaságoknál van és ebből a 300 hektárnál nagyobb földterülettel rendelkező gazdálkodó szervezeteknél van ezen állomány 87 %-a, azaz az összes tehénállománynak mintegy 75 %-a.

            A sertés-anyakoca állomány közel 70 %-a van a jogi személyiségű társaságok tulajdonában. Zömük a 300 hektárnál nagyobb földterületen gazdálkodóknál található.

            A tehenészeti telepek mérete jellemzően 500-600 tehén és szaporulata. (megjegyzés: a régebbi és nem modernizált telepek általában ennél kisebbek, de 12-15 olyan tehenészeti telep is van, ahol a tehénlétszám meghaladja az 1000 darabot).

            A jellemző 500 db-os tehenészetek takarmány szükséglete megtermeléséhez szükséges földterület mintegy 700 hektár (silóterület 250 hektár, lucerna 100, gyep 100, szemestermény 250 hektár) és a létszám szükséglete 30 fő. (ebből az állattenyésztésben 22 fő, az ehhez szükséges takarmánytermeléshez 4 fő és egyéb munkavállaló 4 fő).

            A törvénytervezet értelmében 800 hektárhoz minimum 30 főt kell foglalkoztatni, tehát ezen telepek tulajdonosainak minden egyéb növénytermesztési tevékenységüket be kell fejezniük ahhoz, ha úgy döntenek, hogy tejtermelésüket meg kívánják tartani. Az ennél nagyobb tehenészetet üzemeltetőnek nincs más választása, mint a telep bezárása.

            Az előzőekből az következik, hogy a tejelő tehénállomány minimum 20-25 %-a, azaz az összes tehénállomány 20 %-a elvész, ami – figyelemmel arra, hogy a nagyobb telepek fajlagos tejhozama 20-30 %-kal haladja meg a nemzetgazdasági átlagot -, a tejtermelés minimum 30 %-kal történő csökkenését okozza. Ez 50 milliárd forint bruttó termelési érték csökkenést jelent, ami 2-3 %-a a teljes agrártermelési értéknek.

            Még súlyosabbnak tűnik a sertéstartók helyzete. A társas-gazdálkodóknál jellemző a 800 kocás telep. Ez mintegy évi 20 ezer db vágósertés kibocsátást jelent.  Az ehhez szükséges szemestermény mennyisége 5600 tonna, ami több mint 1100 hektáron termelhető meg. Ugyanakkor a létszámszükséglete 33-35 fő (ebből 25 fő az állattenyésztéshez kapcsolódik, 4-5 fő a növénytermesztéshez, 4-5 fő egyéb foglalkoztatott). 35 fő foglalkoztatott esetén a tervezet szerint legfeljebb 800 hektár lehet a gazdálkodó szervezet használatában, tehát az alábbi választási lehetőségei keletkeznek:

1., További 65 főt foglalkoztatása esetén biztosan veszteséges lesz a termelés. Az egy kilogram vágósertésre jutó - AKI által kimutatott - jövedelem 6,41 forint, ami a 20.000 db sertés esetén 12,8 millió forint. A 65 fő minimálbéren való foglalkoztatása ugyanakkor (figyelembe véve a közterheket) 93 millió forint lenne, azaz évente 80 millió forint veszteséget kellene vállalniuk.

2., Az állományukat olyan szintre csökkentik, amit 500 hektár takarmánytermelő terület elbír. Ez azt jelenté, hogy  meg kellene felezni az állományt, ami képtelenség, hiszen olyan mértékű fajlagos költségnövekedés következne be, ami szintén elvinné az AKI által kimutatott 12,8 milliós eredmény többszörösét.

3. A telepet becsukják, vagy megpróbálják vásárolt takarmányból fenntartani. Ez utóbbi, figyelemmel az alacsony és emellett hektikusan ingadozó sertésárakra, ugyancsak értelmetlen döntés lenne.

            Azzal kell számolnunk, hogy az e körbe tartozó sertésállomány megfeleződik, ami az teljes állomány 30-40 %-át jelenti és 40-50 milliárd forintos termelés kiesést okoz. Ez a mezőgazdasági bruttó termelés értékének mintegy 2 %-a.

 

IV.      Európai Uniós támogatások

            A tejtermelés és sertéstartás kapcsán további nagyon súlyos problémát jelent, hogy a mai napig az állattenyésztési telepek korszerűsítésére 235 milliárd forint támogatás került odaítélésre, melynek legalább harmadát érintheti a termeléscsökkenés, azaz 80-100 milliárd forint támogatás visszafizetésére kényszerülnének az érintett gazdálkodók, valamint ugyanennyit veszítene el az EU-s forrásokból Magyarország.

            A gazdasági társaságok vállalkozási mozgástere jelentős mértékben beszűkülne.  Az új helyzetben a stratégiai döntések nem a hosszú távú, eredményes működést, hanem elsősorban az új helyzethez való alkalmazkodást célozzák, ami a fejlesztéseik, s a szükséges beruházások elmaradásához vezetne. Ez nem csak az EU-s források bennragadását okozza, hanem jelentősen rontja a versenyképességet is. 

 

V. Bruttó termelési érték változás, export

            Ha a fentieken túl figyelembe vesszük azt, hogy a társas vállalkozások is folytatnak egyéb mezőgazdasági tevékenységet, illetve azt hogy széles körben nyújtanak mezőgazdasági szolgáltatásokat, ami szintén része a mezőgazdaság bruttó termelési értékének, összességében a mezőgazdasági termelési érték 20-25 %-os csökkenése reálisan becsülhető. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a magyar export árualap eltűnik.

            A képet tovább árnyalja, hogy ha az így felszabadult területeknek előbb-utóbb lesz un. földműves használója (természetesen itt is számos kétely van pl. annak okán, hogy az őstermelő maximális birtokmérete 50 hektár, a családi gazdálkodóé 500 hektár, stb. ) a magyar mezőgazdaság szerkezete a jelenleginél is torzabbá válik. A növénytermesztésben kalkulált kiesések fele-harmada néhány év alatt pótlódhat, míg az állattenyésztésnél az állománycsökkenés tartósa megmarad. Ez azt jelenti, hogy tejből, húsból Magyarországnak tartósan importra kell berendezkednie. Ez természetesen a környező országoknak lenne kedvező, hiszen gyengébb minőségű termékeiknek stabil piacot teremtene a magyar földtörvény hatása.

 

 VI. Foglalkoztatás, költségvetési kapcsolatok

            A statisztika szerint a társas vállalkozások 73 ezer főt foglalkoztatnak. Ha a fenti kényszerű mezőgazdasági termeléscsökkenés e körben bekövetkezik - különös tekintettel arra, hogy a legnagyobb csökkenést az állattartás szenvedi el -, összesen legalább 40 százalékos létszámcsökkentéssel kell számolnunk. (Ebből az állattenyésztésből a létszámleépítés meghaladja az 50 százalékot, míg a növénytermesztésnél 20-30 százalékos létszámcsökkenést lehet valószínűsíthetni).

            Fontos szempont az értékelésben, hogy míg a földterület 50 %-án gazdálkodó társas vállalkozások átlagos állományi létszámban 73 ezer főt foglalkoztatnak, addig egyéni mezőgazdasági vállalkozóként mintegy 12 ezer fő van bejelentve, az őstermelők közül pedig mindössze 22 ezer olyan személyt tart nyilván a NAV, aki valamilyen összegű adót fizet.

            A társas gazdaságok által befizetett adó (társasági adó, munkát terhelő adó, beleértve az alkalmazottak után fizetett SZJA-t, helyi adót, nyugdíjjárulékot, szociális járulékot, stb.) 2010-ben 80 milliárd forint volt.

Ezen adóbevétel minimum a felének elvesztésével kell számolnia a költségvetésnek. Ezen túl számolni kell a forgalmi jellegű adóknak a termelés visszaeséséből származó csökkenésével is.

            Az egyéni vállalkozók 2010-ben ugyanilyen jogcímeken – forgalmi adók nélkül – 8 milliárd forintot fizettek be, mely a következő időszakban sem fog növekedni

            A 22 ezer őstermelő pedig mindössze 2,0 milliárd forintot fizetett be jövedelemadóként. (ez évek óta ugyanennyi, miközben a VM 500 ezer őstermelőről beszél).

 

VII.     Földár, földbérleti díj

            Jelenleg Magyarországon közel 2 millió földtulajdonost tartanak nyilván. Többségük tulajdonában rendkívül kis terület van.

            Az új földtörvény tervezet a termőföldet vevők lehetséges körét a jelenleginél jóval szűkebb körben határozza meg.

            A hatályos földtörvény értelmében 300 hektárig bármely magyar állampolgár vehet földet, azaz a potenciális vevők száma közel 10 millió.

            Ezzel szemben az új földtörvény tervezete a vevők körét drasztikusan leszűkíti, kizárólag az un. földműves vehetne földet. A földműves az, aki fő- vagy mellékfoglalkozásban mezőgazdasági tevékenységet folytat és agrárvégzettséggel, vagy meghatározott idejű mezőgazdasági termelői gyakorlattal bír. E megkötések gyakorlatilag őstermelőkre és egyéni vállalkozókra szűkíti le a vevői kört, ami legfeljebb 5-600 ezer potenciális vásárlót jelent. Ha figyelembe vesszük, hogy az őstermelők közül mindössze 22 ezren vallottak 600 ezer forintnál nagyobb mezőgazdasági árbevételt (adóztak), úgy a potenciális vevők száma néhány tízezerre szűkül, ha pedig arra is tekintettel vagyunk, hogy ezek egy része is az őstermelői 50 hektáros vagy egyéni vállalkozói 300 hektáros (vagy a családi gazdálkodói 500 hektáros) felső szerzési korlátba ütközhet, könnyen belátható, hogy nem lesz túl sok vevő a piacon. Ez azt jelenti, hogy az áraknak a törvény hatálybalépését követően drasztikusan csökkenniük kell.

            A tervezet szerinti szabályozás hatályosulása esetén a jelenleg mintegy kétmillió földtulajdonos száma hosszú távon 15 ezer főre, illetve családra csökken. Ezt azt jelenti, hogy a termőföld tulajdon egy szűk csoport privilégiuma lesz hazánkban.

            Nem sokkal jobb a helyzet a bérleti díjak vonatkozásában sem. Ha – a korábban bemutatottak alapján – több mint 600 ezer hektár „zúdul” bérbevevőt keresve a piacra, ez nemcsak ezen földek vonatkozásában, hanem a teljes 5 millió hektár esetén bérleti díj csökkenést fog okozni.

            Az új földtörvény tehát a jelenlegi földtulajdonosok számára a vagyon leértékelődését, a vagyon hozamainak csökkenését, azaz komoly vagyonvesztést idézné elő.

             A jelen elemzésben nem foglalkoztunk a továbbgyűrűző hatásokkal, de nyilvánvaló, hogy az itt bemutatottnál is nagyobb mértékben fog visszaesést okozni az élelmiszer-feldolgozásban, az agrárkereskedelemben, ami további jelentős létszámleépítést, adóbevétel kiesést, GDP csökkenést és külkereskedelmi mérlegromlást eredményez.

            Összességében az új földtörvény tervezet a mezőgazdasági társas szektor ellehetetlenítését célozza azzal, hogy indokolatlanul és ésszerűtlenül korlátozza az üzemméretet, a termelőeszközhöz való hozzáférést (föld), s a foglalkoztatás előírásával beleszól a vállalkozás működtetésébe. Súlyosan rontja a mezőgazdasági termelőüzemek versenyképességét, miközben versenytársaink, az EU termelői - mivel fejlesztenek és növelik hatékonyságukat - kettős versenyelőnyhöz jutnak.

 

Készítette:

Dr. Máhr András,Magyar György,

Paragi Márton, Váry Attila