Elszámolás a szövetkezeti tagsági jogviszony megszűnése esetén

 A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: törvény, vagy új törvény) hatálya alá történő áttérés, előírt kötelező határidőkkel, már több éve megtörtént. Ezt követően azonban mai napig gyakori kérdés, hogy a tagsági jogviszony megszűnése mikor, milyen elszámolási kötelezettségeket jelenthet a szövetkezeteknél. Az alábbi összeállításunkban ezekkel foglalkozunk.

A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: törvény, vagy új törvény) hatálya alá történő áttérés, előírt kötelező határidőkkel, már több éve megtörtént. Ezt követően azonban mai napig gyakori kérdés, hogy a tagsági jogviszony megszűnése mikor, milyen elszámolási kötelezettségeket jelenthet a szövetkezeteknél. Az alábbiakban ezekkel foglalkozunk. Összeállításunkban, főbb vonalakban egymáshoz hasonlítjuk a régi és az új elszámolási szabályokat, majd ezt követően kitérünk az új törvény részletszabályaira. Foglalkozunk az elszámolási időpontokkal, időtartamokkal, vagyoni viszonyokkal és a különböző részjegyekkel, valamint a tagsági jogviszony megszűnéséhez kötődő számítások során figyelembe vehető arányokkal, dátumokkal, éves beszámolókkal.

Végezetül pedig, gyakorlati kérdések és az azokra adható válaszok formájában, a legjellemzőbb esetekkel foglalkozunk.

 1./ Az új törvény hatálybalépését megelőző elszámolási szabályok

 A törvény hatálybalépését megelőzően a korábbi, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 51. §-ában és az 58. §-ában megfogalmazott szabályok voltak az irányadók. Ezek szerint a volt tagokat (örökösöket) részjegyük (amennyiben a részjegytőkét veszteség fedezésére nem használták fel, de a gyakorlatban ez nem volt jellemző) és az üzletrészükre járó részesedés, valamint a közgyűlés által e célra létesített külön tartalékból (a gyakorlatban ezek az utóbbiak sem voltak jellemzőek) a tagra jutó rész összege illette meg.

Az üzletrész után járó részesedés kifizetésének és a részjegy visszafizetésének módjáról, határidejéről pedig az alapszabályban kellett rendelkezni, azzal, hogy az elszámolás legkésőbbi időpontja a tagsági jogviszony megszűnését követő mérleg-megállapító közgyűlés napjától számított harmincadik nap lehetett.

Ez egyben azt jelentette, hogy az elszámolást ettől korábbi időpontban is lehetett rendezni, ha az nem ütközött alapszabályi korlátba. Fontos ugyanitt megjegyezni azt, hogy az üzletrészekkel nem kellett elszámolni, emiatt a volt tagok, vagy az örököseik, kívülálló üzletrész-tulajdonosokká váltak.

 Az itt leírtakra azért volt szükséges kitérni, mert az áttérést követően a törvény, a korábbiaktól eltérően, már alapvetően új elszámolási szabályokat tartalmaz a tagsági jogviszony megszűnése esetén.

 2./ Az új törvény főbb elszámolási szabályai

 Az új törvényben az 51. § (3) bekezdése határozza meg a tagi elszámolásokat. A tagsági jogviszony megszűnése esetén a tagot, örökösét (jogutódát) a részjegy névértéke, valamint a tagsági jogviszony alatt keletkezett, a részjegyre jutó saját tőke lekötött tartalékkal csökkentett összege illeti meg, abban az esetben, ha az veszteség fedezésére nem került felhasználásra. Ez a bekezdés tartalmazza az elszámolások időpontjait is. Ennek megfelelően, a részjegyek névértékének az elszámolására a tagsági jogviszony megszűnését követő, számviteli törvény szerinti beszámolót elfogadó közgyűlés napjától számított harminc napon belül kerül sor és ezt egy évközi kilépés sem hozhatja előre. Másrészt ugyanitt, eltérve még a korábbiaktól, a törvény tartalmazza azt, hogy a tagsági jogviszony alatt keletkezett „vagyonnövekményből” is jár kifizetés. A névértéket meghaladó különbözetet a közgyűlés által meghatározott időszakon belül kell kifizetni.

 A szövetkezeti üzletrészek a törvény hatálya alá történő áttérés folyamatában a 98-103. §-okban foglalt rendelkezések szerint megszűntek. A szövetkezeti tagok üzletrészéből befektetői részjegy, a kívülálló tulajdonosok üzletrészéből pedig átalakított befektetői részjegy keletkezhetett, adott feltételek mentén.

A törvény 99. §-ának (1) bekezdése emellett rendelkezik a tagsági jogviszony megszűnésekor az üzletrészekből keletkezett befektetői részjegy elszámolásáról, meghatározva külön az alapszabály szerinti időpontot és a kifizetés leghosszabb időtartamát is. Az átalakított befektetői részjegyekre az áttérést követően pedig már nincs elszámolási kötelezettség, mert a törvényi határidők lejártak és az egyéb átmeneti lehetőségek (csere társasági részesedésre, felajánlás a közösségi alapba) megszűntek.

 Azúj” befektetői részjegyekről külön rendelkezik a törvény. Ennek alapján, a 20. § (2) l) pontja szerint, a befektetői tag felvételéről közgyűlés dönthet. A döntés során meg kell állapodni a befektetői tagsági jogviszony megszűnésekor esedékes elszámolás időpontjáról és módjáról. Az erről szóló részletszabályokat a törvény 60. §-a tartalmazza.

 A leírtakból látható, hogy a rendelkezések az időpontok, időtartamok, vagyoni elszámolások tekintetében egyaránt adottak és a későbbiekben azt is láthatjuk majd, hogy ezek lényesen eltérnek a korábbi, az 1./ pontban leírt szabályoktól.

 3./ Az időpontok és a vagyonnövekmény elszámolása alapesetben

 A tagsági jogviszony megszűnése a törvény 61-63. §-aiban leírtak szerint már év közben is megtörténhet. Fő szabályként azonban, az 51.§ (3) bekezdése szerint, a részjegy névértékének az elszámolására csak a tárgyév beszámolóját elfogadó közgyűlés napjától (amely nap a tárgyévet követő évben lehet meghatározva, korábban nem) számított 30 napon belül kerülhet sor. A névértéket meghaladó összeg kifizetésének időszakáról pedig a közgyűlés határozhat. Az itt leírtakból következik, hogy az évközi kilépés és az elszámolás időpontja között eltelhet több mint egy év is. Tény emellett, hogy az elszámolás időpontjában ismert annak az évnek az eredménye, amelyben a tag kilépett, mert a beszámolót a közgyűlés már elfogadta. Ebből pedig egyértelmű, hogy a tagra jutó, névértéken felüli összeg napra arányosan is kiszámítható. (Tehát az évközi kilépés, lásd azt az előző 2./ pontban, nem hozhatja előre az elszámolások kötelező időpontját, de ekkor már, lásd a későbbiekben, kiszámíthatók és így előírhatók a tagoknak járó értékek.)

 4./ A tagsági jogviszony alatt keletkezett vagyonnövekmény számítása

 A számításhoz a törvényi időtartamot és a szabad tőkehányadot mindenképpen szükséges tisztázni.

 Tagsági jogviszony időtartama: a kifejezés itt az új törvény hatálya alá történő áttérés napjától a tagsági jogviszony megszűnésének napjáig eltelt időtartamot jelenti. Tehát ebből a szempontból nem egy régi, akár húsz éve fennálló tagsági jogviszonyt. Ez a törvényből a 106.§ (8) bekezdése alapján vezethető le, amely szerint az áttérés napjáig (az új törvénynek megfelelő alapszabály módosításáig) keletkezett „szabad” saját tőkét (lásd később) a szövetkezet lekötött tartalékába kell helyezni. Ez pedig azt jelenti, hogy az elszámoláskor az 51. § (3) bekezdése szerint nem vehető figyelembe, tehát a korábbi tagsági időtartammal sem kell itt számolni. Az áttérést követően történő belépés esetén pedig értelemszerűen csak a belépés napjától a tagsági jogviszony megszűnése napjáig fennálló jogviszonyt kell érteni. Vagyis az elszámolásoknál azt a tagsági időtartamot kell figyelembe venni, amely az áttérést követően fennállt.

 Szabad saját tőke, vagyonnövekmény: a jegyzett tőkén felüli vagyoni fedezet, amely alatt itt a részjegytőkével, lekötött tartalékkal csökkentett és a veszteség fedezésére be nem vont saját tőkét kell érteni. (Vagyis annak összevont, pozitív egyenlegét. Megjegyezzük ugyanitt, hogy a vagyonnövekmény inkább szakmai zsargonként értékelhető kifejezés, mert szabad saját tőke más úton is létrejöhet, ha pl. a lekötött tartalék egy része, a lekötés feltételeinek megszűnése miatt, felszabadul.) Számítása pedig az áttérés után lehetséges. A fentiekben említett 106. § (8) bekezdése ugyanis az alapszabály módosítása napjáig keletkezett szabad saját tőke elemeit a lekötött tartalékba rendelte, emiatt az elszámolásnál így csak az ezt követően keletkezett szabad tőkehányad vehető figyelembe, mint a részjegy névértékén felüli összeg. A leírtak ismeretében az elszámolások tehát napra pontosan rendezhetők.

 Vagyis, így az elszámolás időpontjában, elméleti megközelítésben, ha a mérleg szerint a saját tőke 100 egység, ebből a jegyzett tőke 50 egység, az együttesen szabadnak mondható tőketartalék és az eredménytartalék 20 egység, a lekötött tartalék pedig 30 egység, akkor a 20 egység az a szabad tőkehányad, amelyből a tag, ténylegesen, napokra lebontva, részesedhet.

 5./ Gyakorlati kérdések és válaszok az elszámolásokhoz

 Ebben a pontban a leggyakrabban előforduló kérdésekkel és az azokra adható válaszokkal foglalkozunk, ehhez pedig meghatározzuk az alábbi sarokpontokat.

 Az egyszerűség érdekében tételezzük fel, hogy a szövetkezetek alapszabályában a kilépési szándék írásos bejelentése és a tagsági jogviszony megszűnése között három hónap a meghatározott időtartam. Ennél hosszabb a törvény 62. §-a szerint nem lehet. Vagyis az évközi, június 30-án bejelentett kilépéskor a tagsági jogiszony szeptember 30-án szűnhet meg.

 Tételezzük még fel, hogy az éves beszámolót a közgyűlés április 30-án fogadja el. (Figyelem! Ez nem azonos a mérlegkészítés napjával, hanem követi azt, mert a közgyűlés elé már a kész beszámolót kell előterjeszteni, ez pedig egy napon, már az összehívás miatt sem lehetséges.)

 Az áttérés napjának az utolsó törvényi határidőt vesszük, amely a 106. § (1) bekezdése szerint 2007. június 30.

 A kérdéseket ennek megfelelően válaszoljuk meg, a megadott sarokpontok alapján, biztosítva így a kérdezők anonimitását is.

A kérdéseknél és válaszoknál pedig terjedelmi okokból csak a legszükségesebb esetekben teszünk ismét jogszabályi hivatkozást, vagy visszautalást a megfelelő pontokban leírtakra.

Hányféle részjegye lehet egy szövetkezeti tagnak?

 Alap, vagy eredeti részjegy: a törvény konkrétan így nem nevesíti, de mindkét kifejezés használatos és a tagsági jogviszonyhoz kötődő vagyoni hozzájárulást, részjegyet jelent. Szabályozását a törvény 49-51. §-a tartalmazza.

Üzletrészből keletkezett befektetői részjegy: az áttérés (98-103.§-ok) során, a törvény szerint a közgyűlés által meghatározott árfolyamon, a szövetkezeti tag üzletrészéből keletkezett befektetői részjegy, amennyiben a tag ezt a lehetőséget választotta.

Új befektetői részjegy: az áttérés után, vagy az ezt követően újonnan alapított szövetkezeteknél, a törvény 60.§-a szerint, jegyzése lehetséges. A törvényben ez a megnevezés sem szerepel, bár használt kifejezés, amely konkrétan a befektetői vagyoni hozzájárulást, befektetői részjegyet jelenti.

A felsorolt részjegyek esetében adottak az elszámolási kötelezettségek, amelyek egymástól időpontban, időtartamban eltérhetnek, akár egy tagnál is, ha többféle részjeggyel rendelkezik.

Átalakított befektetői részjegy: ha a tulajdonos nem élt az áttéréskor biztosított más átmeneti lehetőségekkel, akkor keletkezhetett a 101. § (1) bekezdése szerint (általában a kívülállók üzletrészeiből) és nem jár elszámolási kötelezettségekkel. Egy tag ehhez is hozzájuthat, tehát elvileg, akár így négyféle részjegye is lehet, de ez utóbbi nem keletkeztet tagsági jogviszonyt, elszámolási kötelezettséget.

 A szövetkezetnél a 66. § szerint a részjegyek összege a jegyzett tőke, amelyen belül részletező nyilvántartásban is számba kell venni a különféle részjegyeket.

 Hogyan kell kiszámolni a tagsági jogviszony időtartamát? A tag kilépéséről az írásban történt bejelentés dátuma 2007. augusztus 31. További kérdések más dátumokkal is. Melyek az elszámolási időpontok?

 Feltételezve az alapszabályi három hónapos időtartamot, itt a tagsági jogviszony megszűnésének időpontja 2007. november 30. Az időtartam pedig az áttéréstől a megszűnésig számítandó, azaz 2007. június 30-tól november 30-ig, öt hónap. Az elszámolás napja pedig a beszámolót elfogadó 2008. április 30-ai közgyűlés napjától számított 30. napon belüli időpont. (A tárgyévről itt a közgyűlés csak a tárgyévet követő évben, április 30-án dönthet, a példáknál maradva.)

 Amennyiben a kilépési szándék bejelentése 2007. december 10-én történt, akkor a tagsági jogviszony megszűnésének a napja 2008. március 10. A tagsági időtartam itt nyolc hónap és tíz nap, az elszámolás időpontja pedig a 2009. év május hónapja, hiszen a 2008. évi beszámolót a közgyűlés 2009. április 30-án fogadja el és ettől a naptól számítandó az 51. § (3) bekezdése szerinti 30 napon belüli időpont. Vegyük itt azt észre, hogy a kilépési szándék bejelentése és az elszámolás időpontja között eltelhetett csaknem másfél év, valamint azt, hogy az elszámolás napja a beszámoló elfogadását követi. A közgyűlésen az elszámolási kötelmekről is dönteni kell.

 Ha a kilépési szándék bejelentése 2007. szeptember 30-án történt, akkor itt a tagsági jogviszony már 2007. december 30-án megszűnt, az időtartam pedig öt hónap és még 30 nap. Az elszámolás napja pedig a 2008. év májusa.

 A 2008. szeptember 30-án tett bejelentéssel pedig 2008. december 30-án szűnhet meg a tagsági jogviszony, amelynek időtartama itt is másfél év. Az elszámolás időpontja a 2009. év májusa. Itt pedig vegyük észre, hogy a 2007. évi decemberi és a 2008. évi szeptemberi kilépési szándék azonos, 2009. évi elszámolási időpontot jelent!

 A 2010. évben bejelentett kilépési szándéknál is értelemszerű, hogy a példaeset szerinti időtartamot 2007. június 30-ától kell számítani, az elszámolás időpontja pedig a tagsági jogviszony megszűnésétől függően, a 2011. év májusa, esetleg a 2012. év májusa lehet, ha csak 2011-ben szűnik meg a tagsági jogviszony. Az időtartam pedig minden esetben az áttérés napjától a megszűnés napjáig tart.

 Melyek az elszámolásnál figyelembe vehető beszámolók?

 Az elszámolás időpontjában rendelkezésre álló beszámolók, tehát valójában itt „visszaszámolunk”, az elszámolás időpontját megelőző évekre, egészen a belépésig, amely az áttérés napja, vagy ezt követő időpont lehet. Figyelem! Itt is megismételjük, hogy ez nem több évtizedes tagságot jelent, a válaszoknál pedig az előző kérdés dátumait vettük figyelembe.

 A 2007. augusztusában tett bejelentéssel a megszűnés dátuma 2007. novembere, de az elszámolás 2008. májusában történik. Ekkor már ismert és elfogadott a 2007. évi beszámoló, amelyből az időarányos szabad tőkehányad kiszámítható.

 Ugyanez igaz a 2007. szeptemberében tett bejelentésre is, azzal, hogy még az ez évi megszűnés miatt a 2007.évi beszámoló lehet a mérvadó 2008. májusában.

 A 2007. decemberében tett bejelentésnél 2008-ban történhet a megszűnés, de csak 2009-ben az elszámolás. Ekkor viszont már ismertek a 2007-2008. évi beszámolók és ezekből is az időarányos részeket kell figyelembe venni.

 A 2008. szeptemberi bejelentéssel, a 2008. év a megszűnés napja, az elszámolás 2009-ben történhet. Vegyük itt ismét észre, hogy ez azonos a 2007. decemberi példánál leírtakkal. A figyelembe vehető beszámolók pedig a 2007. és a 2008. években egyaránt adottak. 

 A 2010. évben, attól függően, hogy mikor szűnik meg a tagsági jogviszony, 2011. vagy 2012. lehet az elszámolás időpontja, az ehhez figyelembe vehető beszámolók pedig 2007-től 2010-2011-ig szintén adottak.

 Ki kell-e számítani évekre bontva a beszámolókból a szabad tőkehányadot? Melyik évnek lehet jelentősége?

 Tagonként és időszakonként - a belépés-kilépés tényleges törvényi időszakára tekintettel - kell elszámolni. Adott a megszűnés időpontja, adott az időtartam és adott az elszámolás időpontja, amikor már elfogadott az előző év beszámolója, ezekből így a saját tőke részjegyekre eső része akár napra pontosan számítható.

 Jogvita általában az „utolsó” évek miatt szokott keletkezni, amelyek alatt itt az előző évi, beszámolóval elfogadott adatokat kell érteni. Pl.: a tagsági jogviszony megszűnésének napja 2010. március 31. Ekkor még nincsenek elfogadott 2009. évi mérlegadatok sem, a korábbi években pedig nulla volt a szabad saját tőke, az ekkorra már kilépett tagokra tehát nem jutott névértéken felüli tőkerész. A 2009. évben azonban keletkezett szabad saját tőke és a 2010. évben is ez várható. Nem feltétlenül az eredményágon, azonban a tagsági jogviszony fennállása alatt. Az elszámolás pedig 2011. májusában esedékes. Ekkor ismertek a 2009. és a 2010. évek beszámolói. Értelemszerű tehát, hogy a 2010-ben kilépő tagnak a 2009. évi ráeső tőkehányad mellett, még a 2010. évi növekményből is járhat, akár egy negyedévre jutó rész is. A leírtakból még az is következik, hogy a „darabéveket” kell arányosítani az évközi be- és kilépések miatt. Meg kell itt azt is jegyeznünk, hogy ha összes szabad tőkehányad pozitív, de évenként hol pozitív, hol negatív, akkor az adott időbeni megállapításoknál a negatív összegeket is figyelembe kell venni. Ebből következően pedig az is előfordulhat, hogy egy „rosszul időzített” kilépéssel a tag kevesebbet kap kézhez, ha éppen egy nagyobb veszteséggel járó évet követően lép ki. Ha ugyanis ezt korábban, a nyereséges években tette volna, akkor magasabb lett volna a ráeső szabad tőkehányad.

A kilépési időszakra eső szabad saját tőkehányad összességében akár negatív is lehet, erre a későbbiekben visszatérünk.

 A tényleges törvényi időszak alatt itt pedig az is értendő, hogy az áttérés után belépett, később kilépő tagoknál le kell vonni az áttérés és a belépés napja közötti időszakban keletkezett szabad saját tőke időarányos részét, mert az nem a tagsági jogviszony időtartama alatt keletkezett.

 Az elszámolás napját megelőzően teljesíthető a kilépés miatt kifizetés?

 A kérdésből adódóan elvileg nem, mert az elszámolás napja későbbi időpont. Annak azonban nincs akadálya, bár kockázatos, hogy a szövetkezet erre előleget fizessen, amely az elszámoláskor rendezhető.

 Mi a valódi névérték?

 Az alapszabály szerinti, közgyűlés által megállapított érték, amely az áttéréskor, vagy azt követően, a törvény hatálya alatt került megállapításra. Ismételt, újabb változásai közgyűlési döntés és a jegyzett tőke módosítása miatt cégbírói végzés alapján lehetségesek. A törvény szerint a részjegyek (az alap, eredeti részjegyek, az áttéréskor az üzletrészekből keletkezett befektetői részjegyek, az új befektetői részjegyek, az áttérés miatt az üzletrészekből keletkezett átalakított befektetői részjegyek) névértékének az összege azonos a szövetkezet jegyzett tőkéjének az összegével.

Hogyan számoljuk a tulajdonosi arányokat és a részjegyekre eső részt?

 A válasznál a 3./ pontban szereplő mérlegadatokból indulunk ki, az ott leírtak szerint 20 egységnyi szabad saját tőkehányadból részesedhet a kilépő tag. Ha a tagnak az 50 egység jegyzett tőkéből 15 egység részjegye, befektetői részjegye van, akkor 30 százalékos a tulajdonosi aránya és a szabad tőkehányadból is ilyen arányra tarthat igényt az előző évekből, ha tagsági jogviszonya pont az előző év végén szűnt meg és már az áttéréskor is tag volt. (Évközi megszűnés esetén az utolsó év tőkeképződményét értelemszerűen arányosítani kell, ebből pl. fél évre csak a fele járhat, de ez napra lebontva is kiszámítható.) Ugyanez, ha a tagnál a 15 egységből 10 egység részjegy, befektetői részjegy, 5 egység pedig átalakított befektetői részjegy, akkor az utóbbira nem jár a tőkenövekményből kifizetés. Tulajdonosi aránya ugyan 30 százalék, de ebből csak 20 százalék képezheti az elszámolás alapját, az átalakított befektetői részjegy nem.

 Egyes értelmezések szerint az arányszámításnál az üzletrészekből keletkezett befektetői részjegyek nem vehetők figyelembe, mert azokra a törvény 99. § (1) bekezdése szerint nem vonatkozhatnak a névértéket meghaladó különbözetek kifizetési szabályai. Véleményünk szerint ez a megközelítés téves, még akkor is, ha az alapszabály nem teszi lehetővé az új befektető tagok felvételét. A törvény, az előzőekben már többször is említett más rendelkezéseivel együtt, ugyanis az áttérést követően vagyoni szempontból nem tesz különbséget a részjegytőkén belül a tagsági jogviszonyhoz kötött, üzletrészből létrejött befektetői részjegyek és az újonnan jegyzett befektetői részjegyek között, ilyen értelemben mindkettőt vagyoni hozzájárulásnak kell tekinteni.

Hogyan számolunk szabad tőkehányad hiánya, vagy vagyonvesztés esetén?

 A kilépő tagok tulajdonában lévő részjegyek névértékével, amely megegyezik a szövetkezeti nyilvántartásokban szereplő értékkel. Szabad saját tőke hiányában ez nem okoz különösebb gondot, vagyonvesztésnél, felhalmozódott veszteségnél viszont igen. A mérlegben ugyanis a saját tőke ez esetben kevesebb a jegyzett tőkénél a negatív eredménytartalék miatt, de a kilépőket ez nem érdekli, mert ők a törvény szerint előírt összegekre tarthatnak igényt. Vagyis, ha a jegyzett tőke 50 egység, az eredménytartalék -20 egység és a többi tőkelem 0 egység, akkor a saját tőke 30 egységnyi összege miatt minél előbb célszerű a közgyűlés által a részjegyek névértékét módosítani, a jegyzett tőke változását pedig cégjogilag is rendezni. Ennek elmulasztása ugyanis azzal a következménnyel járhat, hogy a kilépők az eredeti névértéket követelhetik és a megszűnés időpontjában ez jár is.

 Természetesen az általunk felvázolt esetek helyenként eltérőek, ezt a beérkezett kérdések sokasága igazolja, amelyekből a leginkább jellemző esetekkel kívántuk a problémakört összefoglalni.  

 

 

     Horváth István