A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) észrevételei és javaslatai „A szövetkezeti rendszerfejlesztéssel és működéssel összefüggő szabályokról” szóló törvénytervezetről

A MOSZ, mint az agrárágazatban működő mezőgazdasági szövetkezetek érdekképviseleti szervezete korábban is véleményezte a törvénytervezet előző változatait és – mivel észrevételei csak igen kis mértékben kerültek figyelembe vételre –azokat a jelenlegi változattal kapcsolatban is fenntartja illetve megismétli.


A tervezet olyan feltételeket szab a szövetkezeti és ezen belül az agrárgazdasági szövetkezetek tevékenységének és működésének, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi  az 1992. évi II. törvény alapján átalakult és a 2006. évi X. törvény alapján működő szövetkezetek alkalmazkodását ezekhez.

 

A tervezet figyelmen kívül hagyja a Polgári Törvénykönyvről elfogadott 2013. évi V. törvénynek a szövetkezetekről szóló 3.325. § (2) bekezdésének rendelkezését, amely szerint „a szövetkezet tevékenysége értékesítésre, beszerzésre, termelésre és szolgáltatásra irányulhat.” A tervezet 5. § (4) bekezdése meghatározza a szövetkezet  –  a „tagi viszonylatban végzett tevékenységi körén alapuló” – főbb típusait, amiben nem szerepel  a termelő tevékenység. Ugyanakkor az ipari szövetkezetek tevékenysége első helyen tartalmazza az „ipari, építőipari” tevékenységet és a későbbiekben egyértelműen a közös termelés feltételeit szabályozza.

 

A tervezetnek a korábbiakhoz képest módosított 49. § e/ pontja lehetővé teszi, hogy a szövetkezet a” tagi és bérelt földterületet hasznosítva agrárgazdasági termelést” folytasson, de a fő tevékenységként a tagok számára nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódóan.
 

 

Javasoljuk az a-d/pontokban szereplő felsorolás után a következő szöveget: „…nyújt, illetőleg a tagi és bérelt földterületet hasznosítva agrárgazdasági termelést folytat.” Ez a szövegezés egyértelművé teszi a termelő tevékenység fő tevékenységként folytatásának lehetőségét.

 

Ez a módosítás továbbra is ellentétben áll a tervezet 16. § (2) bekezdéssel, amely szerint a szövetkezet gazdasági tevékenységet csak a tagjai gazdasági tevékenységével összefüggésben, annak eredményessége érdekében végezhet – aminek egyébként több más szövetkezeti típus sem felel meg.

 

A MOSZ szövetkezeti érdekképviseletként is szükségtelennek és alkotmányossági szempontból aggályosnak tartja a tervezetnek azt a rendelkezését, amely a szövetkezeti szövetség(ek) jogává és egyben kötelességévé teszi az alakuló szövetkezet alapszabályának és a működő szövetkezetek alapszabálya módosításának a véleményezését. A rendelkezésből az sem tűnik ki, hogy ez csak egy kötelezően beszerzendő vélemény vagy – a negatív vélemény - a cégbíróságra tartalmilag is kötelező érvényű. Ez esetben az érdekképviselet lényegében a bíróság jogkörében járna el, ami sem jogilag, sem gyakorlatilag nem elfogadható.

 

A tervezet nem veszi figyelembe, hogy az agrárágazat két tényleges érdekképviseleti szervezete (MOSZ, MAGOSZ) egyaránt képviseli a szövetkezeti, társasági formában működő és egyéni tagjai érdekeit. A szövetkezeti formában működő agrár vállalkozásoknak nincsenek olyan, a szövetkezeti jellegből adódó érdekeik, amit a működő érdekképviseletek sajátos szervezeti megoldásokkal (mint pl. a MOSZ Országos Szövetkezeti Választmánya) ne tudnának hatékonyan képviselni, ami indokolatlanná tenné újabb érdekképviseletek létrehozását.

 

A tervezet 11. § (3) bekezdésében  az alkalmazottként dolgozó tagoknak a részjegytőkéből való részesedés korlátozásába való bevonása (11.§ (3) bekezdés) elfogadhatatlan és semmivel sem indokolható különbségtétel a tagok között. A kis tagi és alkalmazotti létszámmal működő szövetkezetnél a 2%-os korlát érvényesítése csak a tagi részjegy összegének korlátozásával lenne elérhető, ami a jegyzett tőke minimumáról szóló rendelkezéssel lenne ellentétes. A jelenleg viszonylag nagyobb alkalmazottként dolgozó tagokkal rendelkező szövetkezeteknél a jegyzett tőkéből való részesedés csökkentése jogilag megoldhatatlan lenne.

 

A szövetkezetnek nyújtható tagi kölcsön kamatának a törvényben való korlátozása indokolatlanul korlátozza a szövetkezet és a tag együttműködését. A tagi kölcsön kamatának részleges adómentessége éppen a szövetkezeti kedvezmények egyik eszköze, amit a hatályos jogszabályok is elismernek a jegybanki alapkamat feletti részleges adómentesség biztosításával.

 

A szövetkezetek általánosan elfogadott kedvezménye, hogy a tagokkal való együttműködésből származó nyereség egy részét még adózás előtt visszaoszthatják az érintetteknek. A tervezet 19. §. (2) bekezdése szerint a szövetkezet nem élhetne ezzel az előnnyel.

 

Az agrárgazdasági szövetkezetek tagsági körének meghatározása csak a szolgáltató típusú szövetkezeteknél lehet feltétel. Kérdésessé tenné a működő szövetkezetek nyugdíjas tagjainak a kapcsolatát a szövetkezetükkel, továbbá nem egyeztethető össze az áruelőállító tevékenységre alakult szövetkezet működésével (pl. tagi föld használatával).

 

A tervezet szerint a törvény 2014. január 1-el lépne hatályba, miközben a 124. § (2) bekezdése 2013. december 31-ig tenné kötelezővé az alapszabályukat a – még nem hatályos – törvény alapján módosítani.

 

A törvény 124. § (4) bekezdése a 2006. évi X. törvény szerinti üzletrészből alakított befektetői részjegyek illetve átalakított befektetői részjegyek irreálisan rövid határidőn belüli kötelező kifizetéséről illetve kölcsönszerződéssé alakításáról rendelkezik. A szövetkezeti részjegynek nincs forgalmi „értéke”, illetve csak önkényesen lehetne a névértéktől eltérő értéket meghatározni.

 

A működő szövetkezetek többsége számára az akár névértéken történő kifizetés is teljesíthetetlen követelmény, aminek következtében jogutód nélkül megszűnnek. A gyakorlatban ez a felszámolásukat jelentené, ami a vagyonuk – és ezzel a jelenlegi szövetkezeti tagság vagyona – jelentős részének elvesztésével járna. A kötelező kifizetés a mezőgazdasági termelésből való jelentős tőkekivonást jelentene, ami kihatna az agrárágazat egészére.

 

Javasoljuk ennek a követelmények az elhagyását és a 2006. évi X. törvénynek a tagokkal való elszámolási szabályainak a fenntartását. Az átalakított befektetői részjegyek kifizetésére az alapszabályban meghatározott elszámolási határidővel kerülhetne sor.

 

A tagsági viszony megszűnése esetén való elszámolás különböző szabályozása az eltérő tevékenységet folytató szövetkezeteknél ellentétes a szövetkezeti közös vagyon oszthatatlanságának szövetkezeti elvével és a szövetkezeti tagok egyenjogúságával. Ezért egyetértünk a 2013. évi V. törvény (új PTK) 3:361 § (1) bekezdése (elszámolás a tagsági jogviszony megszűnése esetén) vonatkozó javaslattal, amit azonban valamennyi szövetkezetre nézve azonosan kell alkalmazni. 

 
Budapest, 2013. augusztus 5.

 

                                                                                                  MOSZ Sajtó

 

További felvilágosítás:                       Dr. Filipsz László

                                                           06-30-999-4240