Szövetkezeti tagi kölcsön
A szövetkezetek a tagi kölcsönnel élve a piaci hitelkamatoknál jelentősen olcsóbb „külső” forráshoz juthatnak, úgy, hogy a kölcsönt nyújtó tagjaik is jellemzően az általános betéti kamatszintnél magasabb kamathoz jutnak (még akkor is, amennyiben a plusz 5 százalékpontos felső határral nem teljes mértékben élnek).
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 52-53. §-a rendelkezik a tagi kölcsön nyújtásának feltételeiről, felhasználásának szabályairól, alapszabályi követelményeiről. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: szja. törvény) 65. §-a pedig a kamatjövedelmek adózási szabályait tartalmazza, eleve meghatározva azt, hogy milyen tőkejövedelmek, milyen feltételekkel minősülhetnek kamatjövedelemnek, amelyek után 2011-ben az adó mértéke 16%. Ezek közé tartozhat a 65. § (1) e) pontjában előírtaknak megfelelő szövetkezeti tagi kölcsön is, melynek korábban egy lényeges feltétele megváltozott, de finanszírozási szempontból ma sem elhanyagolható.
A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 169. § 17. pontja az szja. törvény 65. § (1) e) pontjában módosította a szövetkezeti tagi kölcsön szabályait. A módosítás 2009. augusztus 22-én lépett hatályba, erre akkor Hírlevelünkben is nyomatékkal felhívtuk a figyelmet.
A szövetkezet által felvett tagi kölcsön után fizetett kamat a fentiek szerinti feltétellel adózik, amennyiben a jegybanki alapkamat mértékét legfeljebb 5 százalékkal haladja meg a tagi kölcsön kamata. Ez jelenleg 6 százalék + 5 százalék = 11 százalékos maximális kamatláb alkalmazását teszi lehetővé.
A szövetkezetek ezzel az eszközzel élve a piaci hitelkamatoknál jelentősen olcsóbb „külső” forráshoz juthatnak, úgy, hogy a kölcsönt nyújtó tagjaik is jellemzően az általános betéti kamatszintnél magasabb kamathoz jutnak (még akkor is, amennyiben a plusz 5 százalékpontos felső határral nem teljes mértékben élnek).
Budapest, 2011. április 8. Készítette: Horváth István