A közösségi alap képzésének, felhasználásának és

A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: szövetkezeti törvény, vagy törvény) rendelkezik a szövetkezetek közösségi alapjáról, az alap képzésének és felhasználásának szabályairól. Rendelkezik továbbá arról, hogy a szövetkezet átalakulása, vagy jogutód nélküli megszűnése esetén, a hitelezőkkel történő elszámolást követően, a közösségi alapot az alapszabály rendelkezése szerinti szövetkezet, vagy szövetkezeti szövetség részére kell átadni. (Minden egyéb vagyon felosztására csak ezt követően kerülhet sor.)

 

 

A közösségi alappal kapcsolatos, évenként alkalmazható szabályok, valamint az átadással összefüggő problémák a mai napig gyakori kérdéseket vetnek fel. A következőkben ezekkel foglalkozunk.

A közösségi alap képzésének és felhasználásának hatályos szabályai

A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. számú törvény (a továbbiakban: Krtv.) 2009. július 8-án került kihirdetésre. A Krtv. 162. §-ának (1) és (2) bekezdései módosították a szövetkezeti törvény 58. §-át és a 71. § (4) bekezdését. A módosítások 2009. július 9-én léptek hatályba.

A törvény 58. §-ának módosított előírása szerint a szövetkezet, amennyiben az éves beszámolót elfogadó közgyűlés erről dönt, az adózás utáni eredményéből a közösségi alap képzése mellett az alapból történő felhasználást terhelő adók és járulékok fedezetét is köteles elkülöníteni.

A törvény 71. § (4) bekezdésének módosítása pedig azt jelenti, hogy a közösségi alap terhére teljesített juttatások és támogatások összegén felül az ezeket terhelő adók és járulékok összege is csökkenti az alap állományát. A módosítás a 2009. évet is érinti, mégpedig a hatálybalépés után teljesített juttatások és támogatások tekintetében. A módosítás előtt ugyanis az alapból történő felhasználások utáni adók és járulékok nem csökkentették az alap állományát, tehát ilyen értelemben a 2009. év elszámolása akár „vegyes” is lehetett. (Pl.: 100 egység juttatás 2009. első félévében az alapot ugyanennyivel csökkentette, de 2009. július 9. után a 100 egységen felül már az arra eső aktuális adók és járulékok összegével is.)

Az szja. törvényben a közösségi alapból történő juttatások szabályai is változtak. 2009-ben (1. sz. melléklet 1. 7. pont) adómentes volt a tagok részére a közösségi alapból az adóévben természetben adott (egyébként adóköteles) juttatás együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50%-át meg nem haladó rész. (Az értékhatárt túllépő juttatásokra értelemszerűen ez nem vonatkozott, azok adó és járulékvonzatait a fennálló szabályok szerint kellett rendezni.)

2010-ben a mentesség megszűnt és a minimálbér havi 50%-át meg nem haladó rész 25%-os kedvezményes kulccsal adózó juttatássá vált. (70. § (5) c) pont.) Az értékhatáron felüli részt, adó és járulékvonzataival, az ebben az évben hatályos szabályok szerint (adott esetben természetbeni juttatásként) kellett rendezni.    

2011-ben a rendszer átalakult, a közösségi alap terhére adottak (szintén évente, a minimálbér havi összegének feléig) a béren kívüli juttatások (71. § (2) d) pont) szabályai szerint 1,19-szeres szorzóval, 16%-os kulccsal adóznak. Az értékhatárt meghaladó juttatásokat pedig 27%-os eho is terheli, az szja. törvény 70. §-ának (4) bekezdése és az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 11. §-ának (6) bekezdése szerint.

A számviteli szabályok, a szövetkezeti törvény előírásaival összefüggésben nem változtak. A juttatások, valamint az ezeket terhelő adók, járulékok tőkefedezete a lekötött tartalékon belül elkülönített közösségi alap. Finanszírozásuk azonban nem közvetlenül ebből történik, hanem a tárgyévi eredmény terhére. Az alapból nyújtott juttatásokat felmerüléskor, a jogcímeknek megfelelő költség, ráfordítás számlákon kell elszámolni, ideértve ez alatt az adókat, járulékokat is. Összesítve pedig a közösségi alap terhére a lekötött tartalékból az eredménytartalékba kell átvezetni, még akkor is, ha az eredménytartalék egyenlege negatív volt, vagy ez által azzá válik. Az összesítés lehetséges negyedévente, de év végén célszerűbb.

Döntési lehetőségek az éves beszámoló elfogadásakor

A szövetkezeti törvény 59. § (2) c) pontja szerint a közgyűlés az éves beszámoló ismeretében dönthet arról, hogy az adózás utáni eredményből képez-e közösségi alapot, vagy annak mekkora hányadát helyezi a már meglévő közösségi alapba a lekötött tartalékon belül. Ez a döntés nem kötelező, a beszámoló szerinti adózott eredmény nélkül nem is lehetséges. A képzés után egyébként adókedvezmény is igénybe vehető, a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 22. § (14) bekezdése szerint. A szövetkezet adókedvezményként a szövetkezeti törvény 58. §-a alapján az adóévben képzett közösségi alap 6,5 százalékát veheti igénybe. (Valójában egy éves csúszással, a következő adóévben, mert a döntés a beszámoló ismeretében, annak elfogadásakor történik.) A kedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, az adóévben igénybe vett „de minimis” támogatásnak minősül, igénybe vétele nem kötelező. 

Megjegyezzük ugyanitt, hogy a közösségi alap képzése adózott eredményből a gyakorlatban nem jellemző. Általában nem jellemző az sem, hogy a szövetkezet a törvény 67. § (1) bekezdése szerint a jegyzett tőkén felüli vagyonból különít el közösségi alapot.

A döntési lehetőségek a közösségi alap felhasználásáról szintén adottak. Az éves beszámoló ismeretében lehet dönteni arról, hogy történik-e juttatás, vagy nem. A döntésnél lényeges, hogy a juttatások teljesíthetők is legyenek, mert eszközök, pénzeszközök hiányában csak megalapozatlan várakozásokat támasztanak. A beszámoló elfogadásakor lehet arról is dönteni, hogy nem történik sem képzés, sem felhasználás. Az alapszabály dönti el, hogy egyáltalán napirendre kell tűzni a kérdést. A képzésről és felhasználásról szóló döntések együtt, vagy akár külön is meghozhatók, de lényeges, hogy legyen meg az eszközök és források fedezete és a döntések ne ütközzenek az alapszabály rendelkezéseivel sem. Egyszerűbben fogalmazva ez azt jelenti, hogy nem kötelező alapot képezni, növelni, vagy akár abból osztani. Az alap felhasználását sem kötelező visszapótolni, bármilyen úton (akár az állam által visszaadott üzletrészek miatt) jött is létre, a juttatások miatt elfogyhat. Az erről szóló döntéseket a beszámoló elfogadásakor kell meghozni.

Az alap jogszabály alapján történő átadása

A szövetkezetek átalakulási vagy jogutód nélküli megszűnési szándékát sokszor akadályozza az alap átadási kötelezettsége, ami a tagság számára vagyonvesztést jelent. Érthető módon keresik ennek elkerülési lehetőségét, de erre nincs mód. Az alap a jogszerű juttatásokkal – ha a szövetkezet helyzete ezt megengedi – gyakorlatilag kiüríthető, de jogilag nem szüntethető meg.

A szövetkezet átalakulása, vagy jogutód nélkül történő megszűnése esetén a törvény 71. § (5) bekezdése szerint az alapot és annak meglévő eszközfedezetét, a hitelezőkkel való elszámolást követően, az alapszabály szerinti szövetkezet, vagy szövetkezeti szövetség részére kell átadni. Elszámolási szempontból ez azt jelenti, amit a bevezető szövegben is jeleztünk. Vagyis, sorrendileg a hitelezőkkel történt elszámolást követően (ideértve ez alatt a közterhek rendezését is) az alapot kell átadni és kizárólag ezek után lehetséges minden más vagyon felosztása. A leírtakat igazolja a 233/2010/Szt. 38. § (9)/ISZ számviteli kérdésre adott válasz, amelyet változatlan formában itt mellékelünk: