Gyakorlati útmutató a katasztrófavédelmi törvény előírásaihoz kapcsolódó kötelezettségekről - 2
Tartalomjegyzék
Az egyes veszélyes anyagok beazonosítására vonatkozó szempontok, konkrét példákkal
A veszélyes készítményeket a biztonsági adatlapjukon szereplő információk alapján kell besorolni, melyhez a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény, illetve a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet ad iránymutatást. Az üzemazonosítási táblázatokban nem a készítmény veszélyes anyag tartalmát, hanem a teljes veszélyes készítményt a 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet 1. melléklete 1. és 2. táblázatának megfelelő osztályába való besorolása szerint kell szerepeltetni.
Ha az anyag nevesített anyagként nem szerepel a 219/2011. (X.20) Korm. rendelet 1. melléklet 1. táblázatában és nem sorolható be a biztonsági adatlapon szereplő R-mondatok alapján a rendelet 1. melléklet 2. táblázatába sem, akkor az adott anyagot nem kell figyelembe venni, illetve feltüntetni üzemazonosításkor (ilyen pl. a 8-10 %.os nátrium-hipoklorit, azaz a hipó).
Az a veszélyes anyag, amely az üzemben az alsó vagy a felső küszöbmennyiség 2%-át meg nem haladóan van jelen, a teljes veszélyes anyagmennyiség meghatározásakor figyelmen kívül hagyható abban az esetben, ha az üzemen belül úgy van elhelyezve, hogy veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetet nem okozhat. A küszöbértékek 2%-val való összehasonlításnál a kérdéses anyagra vagy készítményre vonatkozó küszöbmennyiségeket anyagonként kell figyelembe venni.
Az összegzés szabály alkalmazásánál csak az azonos kategóriába tartozó veszélyes anyagokat kell összesíteni – tehát a mérgezőket a mérgezőkkel, a tűzveszélyeseket a tűzveszélyesekkel kell összeadni. Az összegző képlet akkor fontos, ha egy anyag sem éri el önmagában a küszöböt, akkor kell vizsgálni, hogy az azonos kategóriába (toxicitás, tűzveszélyesség, ökotoxicitás) tartozó anyagokat összeadva mennyi azok mennyisége (az adott telephelyen egy időben maximálisan jelenlévő mennyiséget kell figyelembe venni). A toxikus, tűzveszélyes és ökotoxikus anyagokra történő összegzési szabály eredményeket nem kell még egyszer összegezni. Például ha a toxikus anyagokra az összegzés eredménye 0,2; a tűzveszélyes anyagokra 0,1; az ökotoxikus anyagokra pedig 0,1; akkor a kérdéses létesítmény nem minősül küszöbérték alatti üzemnek, mivel sem a toxikus, sem a tűzveszélyes, sem az ökotoxikus anyagokra vonatkozóan nem lépi át a jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége az alsó küszöbérték 25%-át, vagyis az összegzési eredmények egyike sem nagyobb 0,25-nél.
Konkrét besorolási példák:
(Forrás: BM OKF, Nitrogénművek Zrt.)
- A Pétisó (27% N) műtrágyákra a rendelet nem vonatkozik.
- Ammónium-nitrát (34% N): 1. melléklet 1. táblázat 2. sora szerinti küszöbértékei 1250 tonna (alsó) illetve 5000 tonna (felső).
- 90%-os ammónium-nitrát oldat: 1. melléklet 1. táblázat 3. sora szerint küszöbértékei 350 tonna (alsó) illetve 2500 tonna (felső).
- Szalmiákszesz: 1. melléklet 2. táblázat 9. pont szerinti küszöbértékei 100 tonna (alsó) illetve 200 tonna (felső).
- Ammónia (vízmentes): veszélyessége alapján a rendelet 1. melléklet 2. táblázata szerint több pontjához is besorolható, mérgező tulajdonsága alapján a 2. táblázat 2. pontja szerinti küszöbértéke 50 tonna (alsó) illetve 200 tonna (felső), tűzveszélyes tulajdonsága alapján a 2. táblázat 7. pontja szerinti küszöbértéke 5000 tonna (alsó) illetve 50000 tonna (felső), ökotoxikus tulajdonsága alapján a 2. táblázat 9. I. pontja szerinti küszöbértéke 100 tonna (alsó) illetve 200 tonna (felső), de kiemelten kezelendő létesítményként 1000 kg!
- Propán-bután hajtógázas aeroszol:
A tűzveszélyes hajtógázzal töltött aeroszol termékek a rendelet mellékletei alapján kétféleképpen azonosíthatók. Egyrészt a termékek besorolhatók az 1. melléklet 1. táblázatában szereplő nevesített anyagok közé (mint fokozottan tűz-veszélyes cseppfolyósított gázok, - beleértve a cseppfolyósított szénhidrogén gázokat - továbbá a földgáz, 50/200 tonna küszöbértékekkel) másrészt besorolhatók a 2. táblázat veszélyességi osztályai alá (8. Fokozottan tűzveszélyes gázok és folyadékok, 10/50 tonna küszöbértékekkel).
A cseppfolyósított szénhidrogén gázokra (például palackos propán-bután gázkeverék) nevesített anyagként 50/200 tonna a vonatkozó küszöbmennyiség.
A tárgyi termékek azonosítása kapcsán az alábbi azonosítási szempontokat kell figyelembe venni:
- Amennyiben az aeroszolos termékek (pl.: légfrissítők, dezodorok, rovarirtó és rovarriasztó szerek, stb.) biztonsági adatlapjuk szerint R12 „Fokozottan tűzveszélyes” R-mondattal rendelkeznek, azokat az 1. melléklet 1. táblázatában szereplő nevesített anyagok közé kell sorolni, és 50 tonna, illetve 200 tonna küszöbmennyiséggel kell figyelembe venni.
- A palackok töltőtömegét – amennyiben a terméken nincs feltüntetve – a töltési térfogat ismeretében az anyag biztonsági adatlapján szereplő sűrűség alapján kell meghatározni.
- Amennyiben a termék tűzveszélyes tulajdonságán kívül, más – a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szempontjából releváns (pl. mérgező R23, R24, R25; környezetre veszélyes R50, R50/53, R51/53) – járulékos veszélyt is jelent, úgy a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem azonosításakor használt összegzésben e tulajdonságokat is figyelembe kell venni.
A fentiek alapján az aeroszolos terméket – amennyiben csak R12 mondattal rendelkezik – az 50/200 tonna küszöbértékű nevesített anyagok közé kell sorolni a termék teljes anyagmennyiségére vonatkozóan.
Üzemazonosításkor nem kell figyelembe venni a PB-gáz tartályt töltő tartálykocsiban lévő anyag mennyiségét, amennyiben azok a fogyasztói tartályok töltése céljából, ideiglenesen tartózkodnak a telephelyen. Ebben az esetben az üzemazonosításkor a töltendő tartály technológiailag lehetséges maximális töltöttségi szintjét kell csak figyelembe venni, a szállító járműben található anyagmennyiséget nem.
A cseppfolyósított propán-bután gázt tároló nyomástartó berendezéseknél a jelen lévő maximális veszélyes anyag mennyiséget a nyomástartó edény gépkönyvben, vagy a gyártási dokumentációban megadott töltet legnagyobb tömege bejegyzése alapján kell megadni. Amennyiben ez az adat nem szerepel a dokumentációban, a tartályba tölthető legnagyobb töltettömeget úgy kell kiszámítani, hogy a nyomástartó edény adattábláján szereplő űrtartalom 85%-át (föld feletti tartály esetén), illetve 90%-át (földalatti, vagy félig földdel takart tartály esetén) össze kell szorozni, a vonatkozó szabvány szerinti megnevezésű cseppfolyósított propán-bután gáznak a szabványban rögzített legnagyobb sűrűségével (Lásd: Nyomástartó berendezések műszaki biztonsági szabályzat 2. melléklet 2.1. pont).