A termékértékesítési szerződésekről

  • Nyomtatás

Az agrárrendtartási törvény tavaly decemberi módosítása deklarálta, hogy semmis az olyan szerződéses kikötés, amely szerint a maga termelte mezőgazdasági termény szolgáltatására elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatt egészben vagy részben nem képes termelő a hiányzó mezőgazdasági terményt teljesítés céljára mástól beszerezni, vagy helyette más szolgáltatást nyújtani köteles. 

 

Ez a rendelkezés arra indított egyes felvásárlókat, hogy újabb szerződés-típusokat kreáljanak, de arra is lehet példát találni, hogy a szerződésekben továbbra is szerepel a fedezeti vásárlás lehetősége.

Az elmúlt napokban több tagszervezet jelezte, hogy a 2011. évi termésre mezőgazdasági termékértékesítési szerződés helyett „biztosítéki adásvételi szerződést” kötnek a felvásárlók.

Ez a szerződés főleg a finanszírozásról szól, még a vételár sem szerepel benne, azt majd később a vevő fogja meghatározni. Ugyancsak hiányzik a szerződésből az átadandó termés mennyisége, helyette „elvárható elégséges mennyiségű” termésről tesz említést a szerződés, ugyanakkor a szerződés melléklete már konkrét mennyiségről szól.

A kitételek között szerepel, hogy a vevő csak olyan feltételek mellett hajlandó a termelést (természetesen csak részben) megfinanszírozni, ha a termelő a keretösszeg terhére kizárólag a vevőtől szerzi be a  termeléshez szükséges szolgáltatásokat, illetve anyagokat (vetőmag, növényvédő szer, stb.). 

A szerződés lehetőséget biztosít a vevőnek arra, hogy a finanszírozást bármikor megtagadhassa, ha nem látja biztosítottnak annak megtérülését.

A szerződés olyan – eddig még nem ismert – kitételt is tartalmaz, miszerint a termelőnek kifizetendő vételárból a vevő nem csak a termelő tartozásait, hanem – magánszemély termelő esetében a termelő házastársa, gyermeke és ezen felüli közeli hozzátartozója, továbbá minden olyan gazdasági társaság tartozását levonhatja, ahol a termelő, illetve a termelő közeli hozzátartozói tisztséget viselnek vagy tulajdonosok.

Gazdasági társasági formában működő termelő esetén - a termelőt megillető árbevételből – a vevő jogosult levonni azoknak a társaságoknak a tartozását is, amelyekben a termelő, továbbá közeli hozzátartozója tisztségviselője vagy tulajdonosa a vevőnek tartozó másik társaságnak. A szerződésből nem derül ki, hogy ismertetik-e a termelővel, hogy kik azok a lehetséges partnerek, akiknek a tartozásáért felelősséget vállal.

A Ptk. szerinti közeli hozzátartozók köre olyan széles, hogy sok esetben a termelőnek nincs is tudomása arról, hogy közeli hozzátartozója tisztségviselője vagy tulajdonosa egy olyan társaságnak, amelyik tartozik a vevőnek.

A szerződésből nem derül ki, de azt úgy is lehet értelmezni, hogy a vevőnek nem csak a 2011-es szerződéses kapcsolatokból, hanem a korábbi évekből fennálló tartozásának fedezetére is szolgál a biztosítéki szerződés.

Felhívjuk a tagszervezetek figyelmét, hogy alaposan gondolják át az ilyen jellegű szerződések aláírását és ne fogadják el az egyoldalúan hátrányos feltételeket.

 

2010-ben a rendkívül csapadékos időjárás miatt a termelők többsége szembesült azzal a ténnyel, hogy nem tud eleget tenni a gabonára és olajosmagvakra kötött adásvételi vagy szállítási szerződésben foglaltaknak.

A Hírlevélben tavaly ismertettük a termékek értékesítésére kötött szerződésekben rejlő veszélyeket, de úgy ítéljük meg, hogy hasznos lehet ha ezt – rövidített formában – ismét közzétesszük.

A termelők hármféle szerződés típus keretében értékesítik termékeiket. Ezek a következők: mezőgazdasági termékértékesítési szerződés, adásvételi szerződés és szállítási szerződés.

Az alábbiakban a három szerződés-fajta leglényegesebb – szerződés elhatárolását megkönnyítő - elemeit ismertetjük. Egy jogvita esetén ugyanis jó szolgálatot tehet, ha a bíróság megállapítja, hogy a szerződés elnevezésétől függetlenül egy másik szerződés-típust takar.

1. Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés esetén a termelő meghatározott maga termelte terményt (állatot) köteles a kikötött későbbi időpontban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles ezt átvenni és a vételárat megfizetni.

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés legfontosabb és a másik két szerződéstől megkülönböztető eleme az, hogy ha a szerződésben meghatározott területen nem terem meg az a mennyiség, mint amiben a felek a szerződésben megállapodtak, úgy a termelő felelőssége a terméskiesés miatt nem állapítható meg, feltéve, hogy a terméskiesés miatt a termelő felelőssége nem állapítható meg.  

2. Adásvételi szerződés esetén az eladónak kötelezettsége keletkezik a szerződésben foglalt dolog (termény, állat, stb.) tulajdonjogának átruházására, a vevőnek pedig a dolog átvételére és a vételár megfizetésére.

3. Az adásvételi szerződéshez sokban hasonlít a szállítási szerződés, amely arra kötelezi a szállítót, hogy a szerződésben kikötött dolgot egy későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek adja át, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az árat megfizetni.

Mind az adásvételi mind a szállítási szerződés esetén, amennyiben azok mezőgazdasági termény értékesítésére irányulnak, egy esetleges jogvita során a bíróság megállapíthatja a szerződésszegésért a termelő felelősségét és így a termelő köteles lesz a nem vagy nem szerződésszerű teljesítés miatt az okozott kárt megtéríteni.

A termelőt kártérítési kötelezettsége alól - a Ptk. szerint - csak a termékértékesítési szerződés mentesíti vis maior esetén. Ugyanakkor még a vis maior sem menti fel a termelőt a megrendelőtől kapott előleg, illetve nyújtott szolgáltatás ellenértékének a megtérítési kötelezettsége alól.

Jogvita esetén a három szerződés-típus elhatárolását segítheti, ha a szerződésben szerepel, hogy a termelő maga termelte terményt, stb. ad át a vevőnek. Az előleg és a megrendelő által nyújtott szolgáltatás lehet az a másik ismérv, amely segítheti a termékértékesítési szerződést elhatárolni az adásvételi, illetve a szállítási szerződéstől.

Az érdekképviselet javasolja a termelőknek, hogy törekedjenek arra, hogy a szándékuknak megfelelő szerződés megkötésére kerüljön. A termelőknek a mezőgazdasági termékértékesítési nyújtja a legnagyobb biztonságot, ezért próbáljanak meg ilyen szerződést kötni.

A szövetség javasolja, hogy ne engedjenek belevenni a szerződésbe olyan rendelkezéseket, amelyek egy esetleges rossz termés esetén elviselhetetlen következményekkel járnak. Ilyen lehet a túlzott mértékű kötbér kikötése nem- vagy nem szerződésszerű teljesítés esetén.

A MOSZ javasolja továbbá, hogy a termelők minden esetben időben tájékoztassák a megrendelőt a termés mennyiségével és minőségével kapcsolatos problémákról és probléma esetén kezdeményezzék a szerződések módosítását. A jogvita megakadályozása ugyanis nemcsak a termelők, hanem a megrendelők érdekében is állhat, hiszen ezeket a szerződéseket általában évente újra kötik, a partnerek között huzamosabb, több évre szóló kapcsolat áll fenn.

           

 

Budapest, 2011. április 8.                                            Készítette: Pápainé dr. Halmai Olga