Tejár meghatározási problémák

Tejár meghatározási problémák

A tejfeldolgozók meghatározó hányada – legyen szó kvótaévre vagy naptári évre szóló szerzõdésrõl – az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) által havi rendszerességgel közzétett nyerstej alap vagy átlagárhoz köti az általa megfizetett felvásárlási árat. Ebbõl fakadóan a piaci ár alakításának egyik fontos eleme az AKI által közzétett nyerstej ár, ami – a fentiekbõl kifolyólag -, közvetlen hatást  gyakorol a termelõk jövedelmére is. Ezért is fontos, hogy a tejtermelõk pontosan lássák, hogyan kerül sor az árképzésre, milyen összetevõi vannak az ármegállapításnak.

 A MOSZ Szarvasmarhatenyésztõk Országos Választmánya kezdeményezte ennek a tisztázását, melynek során – a rendelkezésre álló információk alapján – az árképzés módjának a termelõket hátrányosan érintõ problémái kerültek a felszínre.

Az AKI-nak jogszabályi kötelezettsége a piaci árinformációs rendszer mûködtetése és ennek keretében – többek között – a nyerstejre vonatkozó áradatok havi rendszerességgel történõ közzététele. A jogszabály meghatározza az adatszolgáltatásra kötelezettek körét és annak tartalmát is, de nem határozza meg pontosan, hogy mit kell érteni például (a termelõknek fizetendõ árat is meghatározó) átlagár alatt. A nyerstej termelõi árára vonatkozó adatlapon ehhez kapcsolódóan annyi iránymutatás szerepel, hogy az átlagár meghatározásához a tejfeldolgozó által különbözõ termelõktõl felvásárolt tejért történõ kifizetések összegét el kell osztani a felvásárolt mennyiséggel. Ez egy olyan általános megfogalmazás, ami lehetõvé teszi, hogy az egyes feldolgozók által az AKI felé jelzett árak eltérõ tartalommal bírjanak.

Nem egyértelmû például, hogy ha külön szerzõdési pontban van kikötve, hogy a termelõ hûségprémiumra, mennyiségi prémiumra vagy egyéb más jogcímen fizetett, a tényleges, termelõ által megkapott árat növelõ kifizetésre jogosult, akkor az része-e az átlagárnak. Ha a feldolgozó ezt nem tekinti az átlagár részének, akkor értelemszerûen kisebb összegû átlagárat jelent be, mint amit ténylegesen kifizetett, torzul, a termelõknek ténylegesen megfizetett árhoz képest csökken az AKI által közzétett átlagár, és így a termelõk adott havi felvásárlási ára is alacsonyabb lesz.

Ráadásul az átlagár ismereteink szerint nem tartalmazza az exportra kerülõ, a belpiaci áraknál jellemzõen magasabb áron értékesített tej árát sem, ami értelemszerûen szintén növelné az átlagárat.

A közvetlen termelõi tej értékesítés bõvülésével felmerül az így értékesített tej árának figyelembe vételének a kérdése is. Az ilyen módon eladott tej szintén magasabb áron kerül értékesítésre, ennek figyelmen kívül hagyása a termelõk kárára történõ árcsökkentést jelent.

Véleményünk szerint összességében kilogrammonként akár több forintos eltérés is lehet az AKI által közzétett és a fentiek figyelembe vételével meghatározott átlagár között, ami a termelõknek jelentõs veszteséget jelent. Gondoljunk bele, egy 4-5 millió kilogramm tejkvótával rendelkezõ termelõnél már 1-2 forintos eltérés is több millió forint indokolatlan veszteséget okoz.

A félreértések elkerülése végett: az Agrárgazdasági Kutató Intézet a hatályos nemzeti és EU-s jogszabályok alapján határozza meg az árakat, a nem megfelelõ jogszabályi háttér, a nyerstej ártartalmának egyértelmû, pontos, egységes meghatározásának a hiánya vezet a fent jelzett problémához.

Ebbõl fakadóan át kell gondolni, hogy a javasolt kiegészítések, pontosítások nélkül lehet-e tovább alkalmazni ezt a rendszert. Elfogadhatatlan, hogy a nem egyértelmû, ráadásul a termelõk többsége számára átláthatatlan ármegállapítás miatt hónapról-hónapra gazdasági kár érje a termelõket. A MOSZ álláspontja szerint ennek tisztázása nem halasztható tovább.

Uniós adatproblémák

Az Európai Uniós tej átlagárak összehasonlíthatósága sem egyértelmû. Az Európai Bizottság adatai alapján minden hónapban közzéteszik az egyes tagállamok valós beltartalmi értékekre vonatkozó, vagyis nem standardizált, így az összehasonlítást már önmagában torzító nyerstej árait.

A tagállamok áraiból képzett és közzétett átlagárak (EU-10, EU-15, EU-27) egyszerû számtani átlagként kerülnek meghatározásra, figyelmen kívül hagyva, hogy adott áron mekkora mennyiség kerül értékesítésre.

Jó példa erre, az EU-10-ek 2010. januári 76 Ft/kg-os átlagára. A 10 tagállam közül 8 tagállamban 66 és 70 Ft/kg között alakult a felvásárlási ár, Málta az elhanyagolható termelési kapacitása miatt nem szolgáltatott adatot, ugyanakkor a ciprusi, 138 forintot meghaladó nyerstejár része az EU-10-ek átlagának.

Így fordulhat elõ, hogy annak ellenére 76 Ft/kg az EU-10-ek átlagára, hogy a 10 országból a 8 legjelentõsebb tejtermelõ országban az árak 70 Ft alatt alakultak. (A 8 országban a felvásárolt nyerstej mennyisége meghaladta az 1,2 millió tonnát, míg Cipruson mindössze 13 ezer tonna volt a felvásárolt mennyiség.)

Ha az átlagár meghatározásánál figyelembe vesszük a felvásárolt tej mennyiségét, vagyis súlyozott átlagárat állapítunk meg, akkor az EU-10-ek átlagára mindössze 70,1 Ft/kg, ami közel 8 %-kal alacsonyabb a Bizottság által közzétett átlagárnál.

            Ugyanez – vagyis az egyes országok tejtermelésének figyelmen kívül hagyásával megállapított átlag ár – igaz az EU-15-ök átlagára és ebbõl fakadóan az EU-27-ek átlagára is.

Ha rosszul megállapított árakhoz mérjük magunkat téves következtetéseket vonhatunk le akár a hazai tejárak EU-n belüli helyzetét, akár az EU világpiaci versenyképességét illetõen.

Azon a tényen azonban, hogy 2010 januárjában mindössze egyetlen tagállamban volt alacsonyabb a tej felvásárlási ára, mint Magyarországon, sajnos az sem változtat, hogy milyen módon kerül megállapításra az EU-27-ek átlagára. Ennek ellenére ideje, hogy végre tisztán lássunk, akár a hazai átlagárat illetõen - ami különösen fontos, mivel sok esetben ettõl függ a szerzõdéses ár is -, akár az EU-s átlagárakat illetõen.

A MOSZ kezdeményezése is azt a célt szolgálja, hogy minél elõbb a termelõk számára is átlátható és érthetõ módon kerüljön sor az átlagárak megállapítására.

            Készítette: Oláh Endre