Az 5 legnagyobb tévhit az új Vidékfejlesztési Programról

Néhány dolgot tegyünk tisztába.

1. „Több pénz van benne, mint az előzőben”

A számok mást mutatnak. A kormány propagandával ellentétben a tény az, hogy míg az előző program (ÚMVP) teljes forráskerete 5,255 milliárd euró volt addig az új program (VP) forráskerete összesen 4,2 milliárd euro. Már elve kevesebbet sikerült kiharcolni Brüsszelben, 3,8 milliárd euró helyett csupán 3,4 milliárd eurót, de a kormány saját hatáskörben még a társfinanszírozás előző időszaki 25%-os arányát is 15%-ra csökkentette. Ezzel nem lett volna kötelező élnie, mint ahogy a régiós versenytársaink nem is éltek vele pl. Lengyelország, Csehország, stb. Az már csak hab a tortán, hogy a teljes vidékfejlesztési forrás további 15 %-át csoportosították át. Összesen tehát majd negyedével (több mint 1 milliárd euróval) van kevesebb pénz a vidékfejlesztési programban.  

2. „A kicsiknek kedvez”

Nem igaz. A gazdaságok méretének meghatározása egy új módszerrel a Standard Termelési Érték (STÉ) euróban kifejezett összegével történik. Számos támogatás esetében a források lehatárolását a STÉ alapján határozzák meg. Általában elmondható, hogy az a pályázó minősül üzemképes gazdaságnak, amelyik eléri a 6.000 euro STÉ értéket. De azt, hogy mi a maximális gazdasági méret, amivel pályázni lehet jogcímenként és a termelési szerkezet függvényében változik. Például egy átlagos tehenészeti telep esetén már az 500 hektáros gazdálkodót is korlátozza, a kisméretű szárító építésnél már a 200 hektáros gazdálkodót is, KAT-nál pedig már 50 hektár után minden termelőt elvonással sújt.  A program széles körben propagált „nagyüzem ellenesessége” azonban tény. Az, hogy ki a „nagyüzem”, már korántsem egyértelmű, 50 hektár fölött már bárki lehet ellenség.

3. „Segíti az állattenyésztést”

Hazugság. Az előző programban (ÚMVP) csak az állattenyésztési jogcímekre 270 milliárd Ft állt rendelkezésre, melyhez képest az új VP-ben tervezett 75 milliárd Ft csak töredéke a korábbi összegnek. Ráadásul a magyar tejtermelés 80-90%-át adó vállalkozások csupán 16 milliárd forintra pályázhatnak a diszkriminatív életképességi besorolás miatt. Hangsúlyozzuk, hogy ez a besorolás már diszkriminálja az átlagos méretű tehenészeti telepeket is. Nem elég, hogy kiforgatták őket a földhasználatból, megvonták tőlük a terület alapú támogatást, de még a korszerűsítés lehetőségét sem adják meg nekik.  Milyen választásuk marad ezután?

4. „ Kiemelt cél az agrár-környezetvédelem”

A legnagyobb vesztes a környezetvédelem. Nem elég, hogy a másféléves programszüneteltetéssel 10 év környezetvédelmi eredményét húzták le a WC-n, de az új programban csökkentették résztvevő területek számát és a kompenzációs forrás összegét is. A korábbi 1.133.000 hektárral szemben az új AKG-ban már csak 580.000 hektárral számol a Minisztérium. A 2009-2014 közötti évi 55 milliárd forinttal szemben a 2016 és 2020 között forrás csupán évi 38 milliárd forint. Azaz 30%-al kevesebb forrás lesz AKG-ra évente. Bőven akadnak még szakmai melléfogások is. Ilyen például az, hogy üzemmérettől teszik függővé, hogy mely hektárokat kompenzálnak. Lásd a következő táblázatban:

A szakmai nonszensz az, hogy egy 1300 ha-os területen gazdálkodó vállalkozás a hektáronkénti összeg 50 %-át kaphatja, függetlenül attól, hogy csak például 250 ha területtel akar belépni az AKG-ba.

5. „Növeli a vidéki foglalkoztatást”

Sajnos csökkenteni fogja. Igaz a támogatások odaítélésének – bár csak egyes jogcímek esetén- továbbra is feltétele a foglalkoztatotti létszám megőrzése, sőt estenként a növelésével további plusz pontokat lehet szerezni. Azonban az árutermelői szektor diszkriminálása, az alacsonyabb támogatási összegek, az állattenyésztés forrásainak drasztikus szűkítése következtében a legális foglalkoztatás összességében nem fog növekedni, sajnos elkerülhetetlen a további csökkenés. A növekedés ellenében hat az is, hogy nem kerültek kidolgozásra - a MOSZ többszöri felhívása ellenére sem - a más szektorokban már létező munkahelymegtartó támogatási konstrukciók.