„Megint az állattartók szívják meg!”

Úgy néz ki Magyarország kénytelen lesz megbarátkozni a dán disznóval és a szlovák tejjel.

A hangzatos környezetvédelemi céljai után úgy tűnik a kormány az állattenyésztési programját is sutba dobta.  Fazekas Sándor egy éve még úgy nyilatkozott „Kiemelten fontos feladat az állattenyésztés támogatása!” Ma meg már negyedére csökkentik az állattenyésztés fejlesztési forrásait. A hetekben megjelent Vidékfejlesztési Program a következő időszakra (2014 – 2020) mindössze 75 milliárd forintfejlesztési forrást kap az előző időszak (2007-2013) 270 milliárdja helyett.

A megdöbbenések sora azonban még nem ért véget. A nagy szabadságharcban sikerült úgy kialakítani a pályázati rendszert, hogy az állattartók, legyenek akár kis vagy közepes méretűek nem fognak beleférni a támogatható kategóriába és csupán az egyébként is drasztikusan megnyirbált forrás 20%-ra pályázhatnak.

Tovább súlyosbítja, a helyeztet, hogy akinek állata van, nagyon el fog gondolkodni, hogy megszabaduljon-e tőle. Ugyanis azok, akik állatot tartanak, sokkal hamarabb elérik a kormány által megállapított határértéket és így nem csak az állattenyésztési fejlesztésekben korlátozzák őket, hanem egy sor egyéb jogcímben is. Például kertészet, öntözés, szárító építés stb.

Hogy érthető legyen: ha például valaki 500 hektáron búzát, kukoricát, napraforgót termeszt, minden korlátozás nélkül pályázhat öntözési támogatásra. Ha valaki ugyanekkora területen, ugyanezeket a növényeket termeszti, de e mellett még állatot is tart már csak korlátokkal pályázhat az öntözési forrásokra.

Az 1200 hektár feletti támogatások elvonását még azzal próbálták indokolni, hogy kell az állattenyésztésnek. Az most mellékes, hogy ez már akkor sem volt igaz. Mára pedig kiderült, hogy az amúgy is lecsökkentett fejlesztési forrásokból is kirekesztik őket. Egy biztos, legális vidéki foglalkoztatás Magyarországon versenyképes, fejlődő állattenyésztés nélkül nem lesz! Maximum csak közmunka a polgármester vagy a parlamenti képviselő földjén…