Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége

IV

IV. Az állattenyésztés szerkezete, termelési tényezõi és eredményei, piacszabályozása

Sertéságazat
A hazai vágósertések száma 2006 utolsó negyedévében tovább csökkent, a sertésállomány 3,98 millió darabra apadt, ami közel 300.000 db-os visszaesés az Európai Unióhoz történõ csatlakozáskor mért sertéslétszámhoz képest. Az anyakocák száma is hasonló mértékben, - a 2004. áprilisi 312.000 darabról 290.000 darabra - esett vissza. 2005 azonos idõszakához képest azonban kis mértékû növekedés volt tapasztalható mind a sertés, mind az anyakocák számában.

A sertésállomány 63 %-át (!) a gazdasági szervezetek, 37 %-át az egyéni gazdálkodók tartják. A gazdasági szervezetek részaránya 2004 áprilisához képest 4 %-kal nõtt. Az állomány csökkenés hátterében az egyéni gazdálkodóknál tapasztalható visszaesés áll.
A sertést tartó gazdasági szervezetek száma 2004. áprilisától közel 10 %-kal, míg az egyéni gazdálkodóké 20 %-kal csökkent.

A nem Magyarországon termelt sertések részaránya 2005-ben 10-15 % körül alakult az összes felvásárláson belül, ugyanakkor 2006-ban a jelentõsen bõvülõ lengyelországi szállítások miatt 20-25 %-ra növekedett az import részaránya.

Magyarország az élõ sertést tekintve nettó exportõrbõl nettó importõrré vált az EU-csatlakozást követõen, ezzel szemben a sertéshús export-import egyenlege továbbra is pozitív maradt 2006-ban.

Az importból származó sertések vágóhídi belépési ára 2005-ben magasabb volt a hazai termelésû sertések áránál, 2006-ban viszont a vágóhidak a hazainál alacsonyabb áron vásároltak az EU más tagállamaiból sertéseket. A lengyel sertésfelvásárlási árak jelenleg is 10 %-kal alacsonyabbak a magyarnál.

A vágósertések vágóhídi belépési árai Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és az EU 25-ök átlagát vizsgálva 2005 augusztusáig jórészt szinkronban mozogtak, azonban míg 2005 augusztusa és 2006 áprilisa között a magyar árak jórészt stagnáltak, addig a lengyel árak jelentõsen csökkentek. A múlt év áprilisa és augusztusa között ismét párhuzamosan emelkedtek az árak mind Lengyelországban, mind Magyarországon. Az elõzõ év nyári hónapjait jellemzõ magas - több év átlagában rekordnak tekinthetõ - árszint több piaci tényezõ együttes hatására alakult ki. A madárinfluenza megjelenése világszerte fokozta a sertéshús iránti keresletet, s emellett az EU tagállamok, elsõsorban Dánia számára kedvezõ exportlehetõséget jelentett Brazília kiszorulása az orosz piacról.
Augusztustól ismét ellentétes ártendenciák bontakoztak ki, míg Lengyelországban jelentõsen csökkentek a felvásárlási árak, addig Magyarországon részben a forint gyengülésének, részben a korlátozott kínálatnak köszönhetõen kevésbé csökkentek, mint az uniós árak.

Tavaly, éves szinten 6 %-os árnövekedés volt tapasztalható 2005-höz képest. 2007 elején a hazai sertésárak és az EU átlagára között már nem volt számottevõ különbség, a hazai felvásárlási árak nagy arányú esését a Lengyelországból származó import okozta.

Szarvasmarha ágazat

A szarvasmarha állomány 2006-ban 702 ezer darabra csökkent a 2004 áprilisi 741 ezer darabhoz képest. A tehénállományban ennél is nagyobb arányú visszaesés következett be, a jelenlegi 322 ezer darabos létszám 8 %-kal marad el a három évvel ezelõtti állomány nagyságától.
A csökkenés üteme 2006 áprilisától mind a szarvasmarha, mind a tehénállomány vonatkozásában lelassult.
Az állomány koncentrációja figyelhetõ meg, míg 2004 áprilisában a szarvasmarha állomány 35 %-át az egyéni gazdaságok tartották, addig ez az arány 2007 elejére 31 %-ra csökkent. A tehénállomány 70 %-át (!) a gazdasági szervezetek tartják.

A termelés tendenciája Magyarországon az Unióéhoz hasonló, míg a világ tejtermelése az utóbbi években fokozatosan emelkedett, addig 2006-ban mind az EU, mind Magyarország tejtermelése csökkent.

Magyarországon a nyerstej felvásárlást 2006-ban a csökkenõ mennyiség, az emelkedõ kivitel, és alacsony árak jellemezték.

A nyers tehéntej termelõi ára 2006. elsõ félévében fokozatosan csökkent, és rendre az elõzõ évinél alacsonyabb értékeket ért el. A nyerstej termelõi átlagára az EU csatlakozás elõtti idõszakkal összevetve - 2000-2003 évek átlaga - azonban 10 %-os elmaradást mutat folyó áron, ami reálértéken legalább 20 %.

2006-ban tovább növekedett az Olaszországba irányuló nyerstej-kivitel ami az év végére meghaladta a  200 millió kg-ot.
Miközben kivitelünk mennyiségben számítva megduplázódott, és behozatalunk csak 18 %-kal nõtt, a cserearányok romlása folytatódott, az importárak gyorsabban nõttek, mint a kiviteli árak, és a magasabb hozzáadott értékû termékek aránya a behozatalban nõtt, a kivitelben pedig csökkent.
Marhahús termelés

Magyarországon az élõmarha-piac keresleti jellege 2006-ban is megmaradt. Az állományon belül folytatódott a szerkezeti átalakulás, a tejhasznú állomány csökkent, a húshasznú állomány pedig jelentõsen bõvült az elõzõ évhez viszonyítva.
Az élõ-marha bruttó termelése (vágások száma plusz az élõ marha export-import egyenlege) 197 ezer darab körül alakult 2006-ban, kissé emelkedett az elõzõ évhez viszonyítva.

A vágómarha felvásárlás (borjú nélkül) 2006-ban magasabb volt, mint egy évvel korábban, növekedett a marhavágások száma is. Az élõ-marha kivitel folyamatosan bõvült az elmúlt három évben. Az élõ szarvasmarha kiszállítások 2006-ban 30-35 %-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet, emiatt és a kedvezõ árak miatt erõteljesebben, 48 %-kal emelkedett a külpiaci értékesítés bevétele. Az élõállat-kivitel növekedésével egy idõben a marhahúsok kiszállítása 9 %-kal esett vissza.
A marhahús export-import egyenlege 2004-2005-ben pozitív volt, ugyanakkor 2006-ban a kivitel csökkenése miatt negatívvá vált.

Baromfiágazat

A baromfiállomány nagyságában - a 2006-os madárinfluenza miatt bekövetkezett intézkedések és azok piaci hatásai következtében - jelentõs csökkenés csökkent 2006-ban a hazai baromfilétszám 2003-2006 között 17,1 %-kal (!) kisebb.

A 2005-ös állomány lényegében megegyezett az Európai Unióhoz történõ csatlakozás évében nyilvántartott baromfilétszámmal. A - legnagyobb arányú -tyúkfélék létszáma alig változott, erõteljesen nõtt a pulyka- a kacsalétszám (23 %, illetve 21 %), a libáé viszont 36 %-ot meghaladó mértékben visszaesett.

A 2006-os év a madárinfluenza pánik miatt, a részbeni kárpótlás ellenére is jelentõs pénzügyi veszteséget okozott az ágazat szereplõinek. A baromfiágazatban a - pulyka kivételével - az összes szakágazat termelési volumene visszaesett. Kacsából és libából 98 ezer tonna helyett 18-19 %-kal kevesebbet, 82-83 ezer tonnát termeltek, csirkébõl a tervezett 285 ezer tonna helyett pedig 210-212 ezer tonna teljesült. A pulyka esetében elõállított mennyiség meghaladta a vártat (130 ezer kt.).

A gazdasági szervezetek által tartott tyúkfélék száma 2004 májusához képest több mint 15 %-kal esett vissza, míg az egyéni gazdaságoknál 25 %-os (!) a visszaesés.
A baromfiágazat termékeinek exportja a 2000-es évektõl folyamatosan csökken, az import pedig nõ.

A vágócsirke termelõi átlagára 2006 közepétõl folyamatosan növekedett, amelynek hátterében a 2005. évi madárinfluenzás megbetegedések következtében elõször zuhanó fogyasztói bizalom, majd a fogyasztói kereslet rendezõdése áll. A 2006 közepétõl helyreálló fogyasztói keresletet a kínálat egyelõre nem képes teljes mértékben kielégíteni. A szülõpár állományok megfelelõ szintre történõ felfejlesztése hónapokat vesz igénybe, s a tojók legkorábban 6-7 hónapos korukban kezdenek tojást rakni. A hiányzó tojó- és vágóállat állomány importból történõ pótlása jelenleg nehézségekbe ütközik, mivel egész Európa keltetõtojás- és naposbaromfi-hiánnyal küzd.

Az állattenyésztési ágazatok piacszabályozási feltételei

Vágómarha ágazat
A húsmarhatartás és marhahízlalás azon ágazatok közé tartozik az állattenyésztésen belül, ahol az Európai Unióhoz történõ csatlakozással jelentõsen javult az ágazat piaci pozíciója.
A hatékony szabályozási rendszer (kvóták, importvédelem, exporttámogatás) az ágazat viszonylagos megerõsödését eredményezte az elmúlt években, az anyatehéntartásnál a 112.000 darabos nemzeti kvótát teljes egészében sikerült kitölteni, igaz nem optimális szerkezetben.
A vágómarha prémium 94.000 darabos kvótája, mintegy 60-70 %-ban került kihasználásra.
Jelentõs változás következhet be az ágazat támogatási rendszerében, 2007-tõl továbbra is termeléshez javasoljuk kötni a borjú vágási támogatás 100 %-át, és a speciális vágómarha prémium 75 %-át. Ez egyértelmû elõnyöket biztosít a tejtermelõ és hústípusú, vegyes hasznosítású tehenek hímivarú szaporulatának értékesítéséhez. Amennyiben nem ez a támogatási konstrukció valósul meg, csökkeni fog a Magyarországon meghizlalt szarvasmarhák létszáma és az elõállított hús mennyisége.

Tejágazat

hajtottak végre. Magyarország élt a Koppenhágai Megállapodásban rögzített 60 % pontos nemzeti kiegészítõ támogatás alkalmazásának lehetõségével, így a tejprémium és a kiegészítõ támogatás együttes összege a 2006-2007-es kvóta évben elérte az EU-15-ök támogatási szintjének 95 %-át (35 + 60 %), vagyis a 2006-2007-es kvóta év 8,1 Ft/kg-os kvótaalapú támogatásának jelentõs emelkedésére nem lehet számítani, ezt azonban még befolyásolhatja a tejkvóta után igényelhetõ maximális támogatási összeg kiszámításának a módja is.

A tej irányárának megszüntetésével, a WTO megállapodások nyomán leépülõ export-visszatérítések mellett a legjelentõsebb piacszabályozó eszköz továbbra is a tejkvóta marad, melynek létjogosultságát egyre többen kérdõjelezik meg. A kvótarendszer elõreláthatólag 2014-2015-ig számos módosításon esik át, nem valószínû, hogy 2015 után is betöltheti eddigi szerepét. A rendszer megszüntetését vetítik elõre azok az elképzelések is - az egyes országoknak járó kvóta mennyiségek emelése 2009-tõl, az országok közti kvótaátruházások engedélyezése 2015 elõtt, a kvótatúllépés büntetésének fokozatos csökkentése -, melyek a közös agrárpolitika 2008-as mûködési felülvizsgálata kapcsán kerülhetnek felszínre.

2007. január 1-tõl a tejtámogatásokat le kell választani a termeléstõl, ami a támogatási struktúra teljes átalakítását eredményezi. A tejtámogatások bázisa a 2007. március 31-én a termelõ rendelkezésére álló tejkvóta lesz. A támogatás történelmi bázis alapján kerül kiosztásra, megszûnik a termelési kötelezettség, s megkezdõdik a piaci átrendezõdés a termeléssel felhagyó és a termelésüket továbbra is folytató gazdálkodók között.

Sertéságazat
A sertéságazat piaci szabályozásában a közös agrárpolitika közvetlen módon szinte alig vesz részt, így a KAP reform hatásai indirekt módon hatnak az ágazat helyzetére.
Az ágazat nem függetlenítheti magát az intervenciós rendszer változásaitól. A takarmányárak alakulására a nemzetközi árak mellett, a tervezett bio-etanol elõállító üzemek mûködésbe lépése is hatással lesz, mivel alapanyag szempontjából az állattenyésztés és bio-etanol elõállítás versenyzõ ágazatokká válnak.
Ez a "verseny" ugyanakkor a sertéságazat számára elõnnyel is járhat, ugyanis egyrészt a bio-etanol elõállító üzemek által kínált gabona átvételi ár - mely jelenleg jóval alatta van az intervenciós árnak - a takarmányárakra is pozitívan hathat, másrészt pedig a bio-etanol elõállítás mellékterméke mérsékelheti az ágazat gabonaszükségletét.

Az ágazat nemzeti támogatási rendszere az Európai Unióhoz történõ csatlakozással jelentõsen átalakult, a 2004-ben notifikált nemzeti támogatási jogcímekre vonatkozó három éves derogáció 2007. május 1-jén lejár, - az 1800 Ft/db-os haszonállattartási szabályok okozta többletköltségek támogatása is csak eddig nyújtható -, a nemzeti támogatásokat a jövõben egyéb, EU által is elfogadott jogcímekhez fogják kötni.

A környezetvédelmi, állatjóléti elõírások, különösen a nagy sertéstartókat érintõ IPPC kötelezettségek teljesítése improdiktív beruházásra kényszeríti a sertéstartókat, ami rontja az ágazat versenyképességét. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program meghirdetése elhúzódott, az elõírásoknak történõ megfelelést elõsegítõ támogatási jogcímek késve jelennek meg, a további mûködéshez szükséges beruházások megvalósítási határideje rendkívül rövid.

Az ágazat kitettségét növeli a forint-euró árfolyam, és a felvásárlási árak hektikus mozgása, az eltérõ szabályozási gyakorlat, az európai sertéspiacon tapasztalható szélsõséges felvásárlási árkülönbség, valamint a sertésbetegségek (sertéspestis) kapcsán fellépõ exportkorlátozások is.
A jelenlegi szabályozási, támogatási rendszer nem biztosítja az ágazatban rejlõ lehetõségek kihasználását, nem szolgálja a termelést folytatni szándékozó gazdaságok megerõsödését, sõt még a tisztességes verseny feltételeit sem garantálja (hazai és import sertések jelölésére vonatkozó eltérõ elõírások).

Baromfi
A baromfi ágazat közösségi támogatásban nem részesül, ugyanakkor a nemzetközi versenytársaknál sokkal szigorúbb környezetvédelmi, állatjóléti elõírások betartására kötelezett. A baromfi-elõállítás költségeinek közel kétharmadát a takarmányköltségek teszik ki, így a takarmánytermõ területek támogatása, illetve a gabona intervenciós rendszer piac- és árszabályozó funkciója kihat az ágazatra is.

A gabona intervenciós rendszer változtatása, illetve a bio-etanol program felfutása a takarmányárakra gyakorolt hatásain keresztül, befolyásolhatja az ágazat helyzetét. Erre alapvetõ kihatással lehet a WTO tárgyalások végkimenetele is, a piacnyitás feltételein keresztül.

A madárinfluenza miatti károk csak részben kerültek megtérítésre, az árualap csökkenésébõl fakadóan a termelési szint visszaesett, 2006-ban mind a termék kibocsátásban, mind az árbevételben jelentõs visszaesést volt kénytelen elkönyvelni az ágazat.
Az ágazat versenyképességét nagyban befolyásolja a forint-euró árfolyam alakulása, 2006-ban néhány hónap alatt az árfolyam-ingadozás a 10 % pontot is meghaladta. A forint gyengülése kedvezett ugyan az exportra értékesítõknek, az árfolyam-ingadozás kockázata azonban olyan tényezõ, mely az ágazat rövid távú jövedelmezõségét alapvetõen meghatározza.
Juhágazat
Az ágazat jelenlegi támogatási rendszere az egységes gazdaságtámogatási rendszer (SPS) bevezetésével átalakul, a közvetlen támogatások elválasztásra kerülnek a termeléstõl.

Az SPS rendszer lehetõséget biztosít a szántó- és legelõterületek differenciált támogatására, a legelõterületekre érvényesíthetõ támogatások feltételhez kötésére is.

Magyarország állatállománya rendszerváltás óta fokozatosan csökken. A legdrasztikusabb visszaesés 1994-1995-ig volt tapasztalható, amikor évenként, átlagosan kb. 10 %-kal mérséklõdött az átlagos állományi létszám. A legnagyobb arányban a sertés- és szarvasmarha állomány csökkent ebben az idõszakban, 1989-hez képest közel 45 %-kal. 2005. december 1-ejére az állatállományi létszám már nem érte el a rendszerváltáskori érték kétharmadát. 2006-ban a madárinfluenza újabb csapást mért a baromfiállományra.

Az ezredfordulóhoz képest közel ötödével csökkent mind a szarvasmarhát, mind a sertést, mind a tyúkfélét tartó gazdasági szervezetek száma. 2005-re a szarvasmarha állomány csökkent a legnagyobb mértékben, míg a sertés- és tyúkállomány a legkevésbé e körben. A madárinfluenza megjelenése itt is jelentõsen fogja éreztetni a hatását.

tonnáról 30 ezer tonnára csökken. A tejpor intervenciós árában 2004 és 2006 között 15 %-os csökkentést

A szarvasmarha állomány több mint kétharmad része a gazdasági szervezeteknél van. A sertésállomány kb. kétharmad része található a gazdasági szervezeteknél. Mindkét állatfaj esetében az anyaállat állomány nagyobb része is náluk van.
A létszámok és arányok alapján megállapítható, hogy a gazdasági szerveztek sertésállománya kevesebb, mint a rendszerváltás elõtti állomány fele, az egyéni gazdaságoké pedig nem éri el a rendszerváltás elõtti létszám egynegyedét!

A termelési szerkezet nagymértékû változása, az állatállomány megfelezõdése miatt a felhasznált abraktakarmány mennyisége drasztikusan csökkent. 

Az egyes években a mezõgazdasági árak, illetve a növénytermelési és állattenyésztési fõágazatok árváltozásai - nemcsak kiugróak, hanem - egymással ellentétes irányúak voltak. A vágósertés és vágóbaromfi áralakulása nagyobb ingadozást mutatott, mint az idõjárásnak, jobban kitett gabonaféléké.